Századok – 1970

Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI

Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907 1914 között Lenin 1907 — 1914 között, az oroszországi viszonyok tanulmányozása mellett sok időt szentelt a nemzeközi munkásmozgalomban felvetődő több fontos kérdésnek. Jelen tanulmány azt tűzte ki feladatul, hogy megvizsgálja, milyen álláspontot foglalt el ebben az időben Lenin a forradalom tematikájához közvetlenül kapcsolódó gyarmati, nemzeti kérdésben, a háború s az opportunizmus megítélésében. 1. Az ázsiai és a balkáni néjpek mozgalma Az orosz forradalom veresége után Lenin a gyarmati kérdés problémáját a II. Internacionálé 1907-es stuttgarti kongresszusán e tárgyban hozott határozattal kapcsolatban érintette. Stuttgartban ugyanis az történt, hogy a kiküldött bizottság határozati javaslatába beiktatta azt a tételt, hogy a kongresszus elvben nem ítél el minden gyarmatosítást, mert a szocialista rendszerben a civilizáló szerepet játszhat. A holland Van Kol, a német Bernstein és David a „szocialista gyarmatpolitika" mellett, Kautsky pedig ellene lépett fel. Lenin, mint a kongresszust ismertető cikkéből kiderül, Kautsky gondolatmenetével értett teljesen egyet, amely szerint a kongresszusnak a konkrét gyarmatpolitikáról, amely tényleges rabszolgaságot vezetett be a gyarmatokon, kellett véleményt mondania, s a szocialisták kitérő frázisa, hogy elvben el lehet ismerni a gyarmatpolitikát, az adott helyzetben nem jelentett mást, mint a burzsoázia álláspontjára való áttérést. A kongresszus kis többséggel elvetette az inkriminált tételt. Erre azonban csak azért kerülhetett sor, mert a kis nemzetek, amelyek maguk is szenvedtek a gyarmatosító politikától, szavazatainak száma felülmúlta a nagy nemzetekét. Ezzel összefüggésben Lenin nemcsak azt jegyezte meg, hogy a kongresszuson az európai munkásmozgalom negatív vonása mutatkozott meg, s a gyarmati sovinizmus jelentős figyelmet érdemel, hanem ennek arra az okára is rámutatott, hogy olyan helyzet állt elő egyes országokban, amikor a társadalom már nemcsak a proletariátus munkájából él, hanem jelentős mértékben a gyarmati kizsákmányolásból is, amely mételyez, fertőz. Ez a következtetés lényegében megegyezett Engelsnek az angol munkásosztályra tett ismert megjegyzésével, azzal a különbséggel, hogy a történeti helyzetnek megfelelően, Lenin általánosabb értelemben használta, s a jelenség átmeneti jellegét illetően nála az került előtérbe, hogy a gyarmati sovinizmus elleni harc győzelme azért következik be, mert ,,a kiváltságos nemzetek egyre kisebb hányadát alkotják