Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Gonda Imre, Sarlós Béla, Borus József, M. T. Iszlamov, Niederhauser Emil hozzászólásai (Összeállította Glatz: Ferenc)

HOZZÁSZÓLÁSOK 1161 kell a történészeknek értékelniük továbbá azt a lenini megállapítást, hogy a magyarok és csehek részére kedvezőbb volt megmaradni a Monarchia keretei között, mint esetleg önálló állammá alakulni, hiszen ez esetben a szomszéd nagyhatalmak könnyen eltiporhatták volna. „Lehet ezt a megállapítást úgy értelmezni, hogy a magyarok és a csehek számára a dualizmus alatt a nemzeti kérdés már nem volt annyira aktuális, mint a többi elnyomott nép számára ? Avagy ezeknek az adott történelmi körülmények között nem volt más kiútjuk, mint nemzeti fejlődésük problémáit a Monarchia keretei között megoldani." T. M. Iszlamov utalt továbbá arra is, hogy Lenin a Balkán-háborúk idején írt munkáiban igen határozottan mutatott rá a magyarországi erős feudális maradványokra, s hogy ezek felszámolása mennyire szükséges. Mindebből az következik — vonta le a következtetést a hozzászóló —, hogy Lenin világosan látta a tőkés gazdasági és polgári társadalmi átalakulás befejezetlenségét nemcsak a török és az orosz birodalomban, hanem az Osztrák-Magyar Monarchiában is. És tisztában volt a nemzeti-nemzetiségi kérdés megoldatlanságával a Monarchiában. Módszertanilag fogalmazva meg a mondottak tanulságát: „Lenin munkásságának egészében nézve és Lenin gondolkodásának szellemében értékelve, helytálló-e egy vagy két megállapítását kiemelni és erre alapozni az értékelést?" A kérdéskörök ilyen szellemű tanulmányozása is felhívja a figyelmet a bonyolult kérdések további alapos kutatására. Befejezésül utalt arra, hogy számára mennyire fontosak a magyar történészek kutatásai, amelyek „érett, jól képzett marxista történész gárdáról" tanúskodnak. Niederhauser Emil kandidátus, az MTA Történettudományi Intézetének osztályvezető helyettese hozzászólásában először Leninnek a nemzeti kérdésről alkotott véleményeivel, megfogalmazásaival foglalkozott. Noha Lenin nem törekedett arra, hogy valamiféle definíciót adjon a nemzeti kérdésben, „de bizonyos alapelvekhez mindig ragaszkodott; ilyen volt a nemzeti önrendelkezés joga, de ugyanilyen gyakran emlegette azt is, hogy ennek célszerűsége a konkrét helyzettől függ, s ha egyéb feltételek egyenlők, inkább a nagy állami terület egységének a megtartását látta a munkásosztály szempontjából fontosnak". Állásfoglalását egyébként mindig a konkrét történeti helyzet szabta meg mind az oroszországi, mind más európai országok nemzeti kérdése esetében. (Itt utalt az Osztrák-Magyar Monarchia, Svédország, Norvégia helyzetével kapcsolatos megállapításokra.) A lenini két kultúra elvével kapcsolatban Niederhauser Emil hangsúlyozta, hogy e téren még igen sok kutatnivaló van, hiszen akár orosz vonatkozásban is vannak olyan személyiségek (a költő Tyutcsev pl., vagy Csajkovszkij), akiket nehéz volna egyértelműen az egyik vagy másik kategóriában elhelyezni. Végül a hozzászóló az ülésszak egészének jelentőségét abban látta elsősorban, „hogy nem kiragadott idézetekkel operáltak az egyes korreferátumok szerzői, hanem fejlődésükben mutatták be a lenini gondolatokat, ezzel is szakítva minden formális citatológiával". Összeállította: Glatz Ferenc