Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Pach Zsigmond Pál: Zárszó 1162/V-VI
1162 PACH ZSIGMOND PÁL Pach Zsigmond Pál: Zárszó Tartalmas előadás és korreferátumok hangzottak el, valamint néhány érdekes hozzászólás. Megnyitómban beszéltem a kérdés: „Lenin és a történettudomány" különféle — szűkebben határolt, tágabb, legszélesebb — megközelítési lehetőségeiről. A referátumok mindhármat alkalmazták, persze szerzőnként különböző súllyal. Mi az, ami ezen túlmenően egységbe fűzte őket? Úgy is mondhatnám, egy negyedik megközelítési mód, nevezetesen: Lenin teoretikus munkássága mint a történetkutatás tárgya. Másszóval: a referátumok a lenini elméletet, gondolatrendszert — híven Leninhez és a történettudományhoz — nem sztatikus változatlanságban, kezdettől fogva kész fegyverzetben, hanem kialakulásában, történeti fejlődésében, kiteljesedésében mutatták be. Ezzel egyben — azt hiszem, Ránki György használta ezt a kifejezést — bepillantást nyújtottak Lenin műhelyébe, tudományos munkájának folyamatába; igyekeztek fényt vetni Lenin alkotói módszerére. így valóban felvetődtek módszertani-metodológiai kérdések, ahogyan ez irányú reményünknek az ülés elején hangot adtunk; a referensek a lenini módszer jellemzőit is igyekeztek megragadni. Egy fontos jellemző vonást — amelyre Jemnitz János röviden utalt előadásában — szeretnék külön is hangsúlyozni. Lenin mindenkor rendkívüli gondossággal veszi számba mindazt, amit az adott kérdéssel kapcsolatban Marx és Engels írtak; bőségesen ismerteti, interpretálja, sőt sokszor hosszan idézi kijelentéseiket. Gyakran előrebocsátja az elméleti tételeket (pl. A kapitalizmus fejlődése Oroszországban); máskor a legaktuálisabb politikai elemzés közben — A szociáldemokrácia agrárprogramja az 1905—1907-es első orosz forradalomban c. művére gondolok — egyszerre beiktat egy olyan fejezetet, amelyben Marxnak a polgári agrárforradalom feltételeiről szóló elvi fejtegetéseit in extenso idézi az Értéktöbbletelméletekből stb. És Leninnél a Marx elméleti tételeiből való kiindulás, azok citálása egyáltalán nem áll ellentétben a konkrét tények konkrét tanulmányozásából való kiindulással, — eltérően azoktól, akik a kettő között, kimondva vagy kimondatlanul, ellentmondást látnak, s ezt vagy az elmélet tanulmányozásának rovására vagy a tények tanulmányozásának rovására vélik feloldhatni. A Marx és Engels elméleti megállapításaira való támaszkodás maga is integráns, alapvető része Lenin módszerének. Ez egyben azt jelenti: helytelen úton járnak, akik a módszert és az elméletet szembeállítják vagy akár csak elválaszthatónak tekintik. Naiv dolog azt hinni, hogy bárki marxista—leninista módszert alkalmazhat a klasszikusok elméleti hagyatékának beható tanulmányozása, mély ismerete nélkül. E legátfogóbb módszertani tanulság mellett ülésünkön felvetődtek olyan metodológiai kérdések is, amelyek mindennapi történészmunkánk konkrét részleteit érintik. Meg is fordíthatnám a fogalmazást. Kiviláglott: úgyszólván nincsen olyan, mostanában vitatott aktuális módszertani problémánk, amelyhez Lenin ne nyújtana igen fontos útmutatást. — Csak néhányat jelzek ezek közül:
