Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Gonda Imre, Sarlós Béla, Borus József, M. T. Iszlamov, Niederhauser Emil hozzászólásai (Összeállította Glatz: Ferenc)
1160 HOZZÁSZÓLÁSOK mostani szakaszán már követésre talált, s példát jelent — miként az Állam és forradalom példa volt 1919-ben — a jövőre vonatkozóan is. Borús József kandidátus, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa Lenin műveinek magyarországi kiadásáról és elterjedéséről beszélt. Mint mondotta, Lenin művei magyarországi megjelenésének időpontjából, a kiadott munkák példányszámából érdekes politikatörténeti vonatkozású következtetések vonhatók le, mivel a művek megjelenése a párt valamilyen politikai céljához kapcsolódik. A Népszava hasábjain jelenik meg 1905-ben először Lenin neve, s 1919-ig különböző újságokban olvashatunk műveiből részleteket. Az első teljes, magyarul megjelent Lenin-írás az Állam és forradalom volt (fordította Rudas László). Ezt számos, a párt kiadásában napvilágot látott munka követte több mint 400 oldal terjedelemben. A két világháború között Lenin művei magyarul a párt illegális kiadásában (pl. a Szűcs Gergely álnéven kiadott „Marx Károly élete és a marxizmus" c. összeállítás) ill. legálisan a környező országokban és a Szovjetunióban jelentek meg. A felszabadulás idején megindult Lenin munkáinak tervszerű kiadása. Először a Lenin életét és tevékenységét vázoló rövid könyvecske hagyta el a párt kiadója, a Szikra nyomdáját, majd még a felszabadulás évében 4, 1947-ben 2, 1948-ban pedig már 14 Lenin-mű jelent meg magyar fordításban. 1948-ban adták ki először Lenin Válogatott Műveinek I. kötetét is 50 000 példányban. 1949—50-ben e kiadások folytatódtak, és 1951-ben — a népi demokratikus országok között elsőnek megkezdik Lenin összes művei 4. orosz kiadásának fordítását és kiadását. Borús József ezután ismertette az 1956 után kiadott Lenin-munkákat, kitért az 1963-ban megindított, 55 kötetre tervezett új „Lenin Összes Művei" sorozat ismertetésére. — Végül a Lenin művek és cikkek keletkezéséről Molnár Erik szavait idézte: „Leninnek talán egyetlen olyan műve sincsen, amelyik ne polemikus jellegű lenne, amelyikben ne vitatkoznék valakivel." Érdekes munka lenne, mondotta Borús József, azt megvizsgálni, hogy e kisebb-nagyobb írások hogyan váltak történelemformáló dokumentumokká ill. miként vált közülük több „történeti művekké". T. M. Iszlamov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének munkatársa bevezető szavaiban méltatta az ülésszakon elhangzott referátumok sok újat adó, gondolatébresztő voltát. Különösen azt tartotta kiemelkedőnek, hogy a más-más tematikájú dolgozatok mindegyike nagy hangsúlyt helyezett a módszertani kérdésekre, a különböző problémák lenini megközelítési módszereinek bemutatására. Részletesebben csak egy kérdéskörre kívánt kitérni: Leninnek az Osztrák-Magyar Monarchiával kapcsolatos álláspontjára. Megítélése szerint Lenin idevonatkozó megnyilatkozásainak történelmi értelmezése eléggé bonyolult. Utalt például a Mucsi Ferenc által is idézett lenini mondatokra, melyek szerint 1867-ben a kiegyezéssel a Monarchiában a polgári forradalom korszaka befejeződött. Vonatkozik-e ez a dualizmus egész korszakára? — vetette fel a kérdést a hozzászóló — vagy csak a 60—70-es évekre? Szerinte egész más a Monarchia helyzete a kiegyezés korában, mint például a XX. század elején, , „amikor a dualizmus válsága érlelődött, kifejlődött és elmélyült". — Hogyan
