Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Ránki György: Néhány észrevétel Lenin „Imperializmus” című munkájáról 1126/V-VI

изо RÁNK I GYÖRGY monopóliumok, (с) kapcsolatok és függések pénzügyi hálózata, (d) a bankok mindenhatósága, (e) koncessziók és megvesztegetés is." Természetesen Lenin munkája nemcsak abban emelkedett túl Hobsonén és Hilferdingén, hogy egységben volt képes kidolgozni az imperializmus elméletét; de az' alkotó marxista nemcsak teoretikus, de aktív forradalmár — róla mondta egyszer Axelrod: „Nincs még egy olyan ember, aki a nap 24 órájában csakis a forradalommal foglalkoznék, akinek nincs más gondolata, mint a forradalom gondolata, aki ha alszik, akkor is csak a forradalomról álmodik" — s levonta az imperializmus kialakulásának elméleti következményeit. Lenin imperializmus-definíciója kimondottan gazdasági, s a legélesebben szembeszállt az olyan nézettel, mely az imperializmusban csak bizonyos politikát lát (Kautsky). ö a politika és gazdaság kapcsolatát mutatja meg. Azt dolgozza ki, hogy az imperialista politika a monopolkapitalizmusból mint objektív gazdasági talajból sarjadt, s azzal elválaszthatatlan kapcsolatban van. A lenini imperializmus-fogalmon a gazdaság és politika dialektikus egységét fogja meg: ebben a megfogalmazásban az imperializmus fogalma az agresszív (katonai, politikai, gazdasági, terjeszkedési, gyarmatok szerzésére irányuló) politika, mely nemcsak új fejlődési szakasz, melyről nem lehet viszszatérni, csak előre menni, de a kapitalizmus súlyos belső ellentmondásait a végsőkig kiélezve, forradalmi következményekkel jár; így kapcsolódik egybe az imperializmus elmélete a proletárforradalom gondolatával, s így válik nála az imperializmus korszaka egyben az antiimperializmus korszakává. Mint a bevezetőben jeleztem, Lenin munkája előkészítése során közel 150 könyvet olvasott el, s meghaladta a 200-at a kijegyzetelt tanulmányok száma. Ezek között volt jónéhány marxista szerző — ha elméleti problémáktól nem is mentes — írása, de a túlnyomó többségét a tanulmányozott munkáknak polgári közgazdászok, történészek, politikusok írásai tették ki. A marxista gazdaságtörténetírás szempontjából tehát mindenképpen tanulságosnak tűnik nyomonkísérni, miként használta, elemezte, szűrte meg, bírálta Lenin ezeket a munkákat. Erre nemcsak Lenin Az imperializmus című munkája nyújt lehetőséget, mely bőven idéz a polgári szerzők munkáiból, de a Füzetek az imperializmusról mintegy 800 oldala is, mely mintegy in statu nascendi mutatja be a lenini művet, másfelől még világosabban bemutatja a születés körülményeit, a lenini módszert, a polgári közgazdaságtan ill. gazdaságtörténet felhasználását. Nem szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy Lenin nagyfokú elméleti érzéke, a marxizmus elméleti tisztaságának védelme, éles kritikai szelleme különösen erős bírálóvá tette. Akár egyes polgári szerzők egész munkája mondanivalójának megítélésében, akár egyes marxista szerzők legkisebb elméleti pártatlansága felfedésében Lenin nem riadt vissza a legélesebb megjegyzésektől sem (a Füzetek eredetileg nyilván nem publikálásra készültek). Ugyanakkor a találó, igaz részmegállapítások, fontos észrevételek, újszerű jellemzések legkisebb részjelenségére felfigyel, mintegy a polgári tudósok leírását, statisztikai anyagát dolgozva fel, adja meg az új marxista képet. Részmegállapításokra, vagy egyszerűen bizonyos tényekre korlátozódik-e az, amit Lenin a polgári művekből átvesz. Hosszú fejtegetéseket emel ki; egyeseket csak azért jelöl meg az ismert NB jelzéssel, hogy az összefüggések szempontjából megjegyezze őket, másoknál viszont újra az imperializmussal kapcsolatos elvi fejtegetések átvételéről van szó, melyek jóval túlmennek a szűk tényanyagon.