Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Nemes Dezső: A lenini békepolitika 1095/V-VI

1098 NEMES DEZSŐ a béke és a szocialista bárány összeölelkezése a kapitalista farkassal. Nem. Az, hogy önöknek most gazdasági téren kell harcolniuk ellenünk, óriási haladás." A katonai beavatkozások kudarca után a szovjet állam elleni gazdasági blokád is hamar összeomlott. A tőkés országok egymás után kötöttek kereskedelmi szerződéseket a Szovjetunióval, melyek közül különösen jelentős volt a szovjet—német szerződés. A békés egymás mellett élésért folyó küzdelem azonban többet követelt a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésénél. A szovjet állam harcot indított a normális diplomáciai kapcsolatokért is. 1921 végén állapította meg Lenin, hogy Szovjet-Oroszország kiépített egy sor elég rendszeresen működő kereskedelmi képviseletet, több kereskedelmi szerződést és üzleti megállapodást kötött, de még kiányzik ,,a jogi elismerés" a tőkés hatalmak részéről, a megfelelő diplomáciai kapcsolat felvétele ezekkel az államokkal. A kapitalista nagyhatalmak nagyon vonakodtak ettől, s igyekeztek visszatartani tőle más országokat is. Az a viszonylagos egyensúly a tőkés világ és a szovjet állam között, amely a szovjet—lengyel békeszerződés megkötése nyomán, a különböző tényezők összhatásaként kialakult, — ingatag egyensúly volt. Lenin 1921 végén a IX. Szovjet-Kongresszuson tartott s az imént idézett beszédében megállapította, hogy „fokozódott a bizonytalan egyensúly felborulásának veszélye". A viszonylagos egyensúly létrejötte mégis tény volt, mégpedig nagy jelentőségű tény, s a szovjet állam ennek megszilárdításáért küzdött, s ennek során a rendes diplomáciai elismerésért is. Ez utóbbi tekintetben is különös jelentőségű volt az 1922 tavaszán megkötött Rappalói Szerződés, mely a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése mellett rendes diplomáciai kapcsolatot is teremtett Szovjet-Oroszország és Németország között. A Rappalói Szerződés természetesen erősítette mindkét ország nemzetközi helyzetét, s megfelelt mindkét ország gazdasági érdekeinek. A tőkés hatalmak szélsőséges háborúspárti erői egy ideig még meg tudták akadályozni a Szovjetunió általános diplomáciai elismerését, de 1924 — 25-ben ez mégis bekövetkezett, bár az Amerikai Egyesült Államok csak 1933-ban, az őt rendkívül erősen megrázkódtató világgazdasági válság nyomán, Roosevelt elnökké választása után szánta rá magát a Szovjetunió elismerésére. A Szovjetunió általános diplomáciai elismerése a lenini békepolitika nagy győzelme a 20-as évek közepére következett be. Ezzel együtt az 1921 22-es „ingatag egyensúly" valamelyest megszilárdult. Ez közvetlenül Lenin halála után következett be, annak a békepolitikának eredményeként, amely Lenin vezetésével formálódott és érte el első nagy sikereit. Ezekre támaszkodva érte el a szovjet állam a további eredményeket. A Szovjetunió általános diplomáciai elismerése erősítette a békés egymás mellett élésért folyó további harcot, s egyben elősegítette a szovjet állam külkereskedelmi kapcsolatainak bővülését is. Ugyanakkor fokozódott a tőkés világ félelme is a Szovjetunió megszilárdulásától és fejlődésétől, növekvő nemzetközi befolyásától. A szovjetellenes háború felújítása állandó veszély maradt. A győztes imperialista hatalmak ós Németország 1926-ban megkötött emlékezetes Locarnói Szerződése után az angol kormány meggyorsította erőfeszítéseit a szovjetellenes kapitalista egységfront létrehozására és új szovjetellenes háború kirobbantására. Ennek jegyében szakította meg 1927 nyarán a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval, s erre ösztönözte a többi tőkés