Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Nemes Dezső: A lenini békepolitika 1095/V-VI

A LENINI BÉKEI'ÜLITIKA 1097 meghiúsítottuk az orosz ellenforradalom minden kísérletét és elértük a szokásszerű békekötést valamennyi nyugati állammal, akkor világossá válik, hogy nemcsak lélegzetvételi szünetünk van, hanem egy egészen új időszakba léptünk, mert kivívtuk magunknak az önálló nemzetközi lét jogát a tőkés államok hálózatában." „Most már nem csupán lélegzetvételi szünetről kell beszélnünk, hanem arról, hogy komoly esélyeink vannak huzamosabb építésre." A szovjet népek rendkívüli katonai erőfeszítései mellett a szovjet diplomácia erőfeszítése, a szovjet békepolitika is nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a szovjet hatalom a világipmerializmus elleni küzdelemben ezt a sikert elérje. A szovjet állani természetesen támaszkodott a nemzetközi munkásság szolidaritására, a széles körben kibontakozó akcióra, amely „El a kezeket Oroszországtól" jelszóval követelte a szovjetellenes katonai intervenció beszüntetését. Támaszkodott a tőkés nagyhatalmak által kizsákmányolt, megzsarolt és fenyegetett népek rokonszenvére, amely egyre növekedett. A világimperializmus katonai intervencióinak kudarcában nagy szerepe volt annak a közismert ténynek is, hogy az egymással viaskodó tőkés hatalmak nem tudtak közös szovjetellenes blokkot összekovácsolni. A szovjet állam kihasználta az imperialisták egymás közti ellentéteit a békepolitika javára, a háborús veszély csökkentésére, mind a szovjet nép, mind pedig az egész emberiség érdekében. Miután a szovjet állam a világimperializmussal dacolva, a tőkés államok gyűrűjében is kivívta az önálló lét jogát, és komoly esélyt szerzett a huzamosabb békés építésre, előtérbe került a harc az egymással szemben álló két társadalmi rendszer békés egymás mellett éléséért. A békés egymás mellett élés alapvető feltétele a megfelelő katonai védelmi készség a lehetséges támadóval szemben, de ez önmagában még nem biztosít többet, mint csataközi szünetet. Ez sem csekélység a háborúban kifáradt népek számára. A tartós béke azonban olyan békés egymás mellett élést követel, amely a kölcsönösen előnyös kapcsolatok kifejlesztését is magában foglalja; enélkül tartós békés egymás mellett élés nem lehetséges. Lenin vezetésével indult meg a harc a normális államközi viszonyok teremtéséért Szovjet-Oroszország és a tőkés országok között. A szovjet államnak át kellett törnie a tőkés hatalmak által szervezett gazdasági bojkottot, hogy könnyebben bontakoztassa ki az újjáépítést. Azonban — mint ismeretes — a tőkés világ is szenvedett a nemzetközi gazdasági kapcsolatok megbomlása miatt, s szükségessé vált az ő számára is a kapcsolatok felvétele Oroszországgal. Miután kudarcot vallott minden kísérletük, hogy a szovjet hatalom megdöntésével állítsák helyre e kapcsolataikat, mind jelentősebb tőkés körök sürgették kormányaikat, hogy háborús terveiket egyelőre félretéve, igyekezzenek kereskedelmi megállapodásokat kötni a szovjet állammal. Emlékezetes, hogy a tőkés világban ez nagyon éles vita kérdése volt, a háborús párt eszeveszetten ellenezte, az üzleti körök növekvő része viszont sürgette. S ekkor a szovjet kormány lépett elő javaslatokkal a megbomlott nemzetközi gazdasági kapcsolatok helyreállítására. „A gazdasági élet felé fordulunk és konkrét építési programot javaslunk az egész világnak" mondotta Lenin 1920. december 6-án a moszkvai pártaktíván. A harc új frontja nyílt meg, mégpedig a gazdasági téren. „Felsültek a háborúval — mondotta Lenin — s most kénytelenek gazdasági téren harcolni. Mi nem is álmodtunk arról, hogy miután megvívtuk a harcot, most már jön