Századok – 1970

KRÓNIKA - Láng Imre kandidátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 1084/IV

KRÓNIKA 1085 1947 novembertől 1848 márciusig tartó havannai konferencián az ellentétek még a korábbiaknál is kiélezettebben jelentkeznek. A szerző végül az 1947. év fejleményei során kialakult amerikai álláspontra tér ki. A kormány képviselői mind többet hangoztatják, hogy a „tervezés" alapjául szolgált feltevések nem bizonyultak helytállóknak. Megszületik az amerikai világpiaci törekvések új elmélete is: „Nyugat-Európának az Egyesült Államok közvetlen akciójával történő talpiaállítáEa megteremti a feltételeket a Bretton Woods-i intézmények és a kereskedelmi szervezet rendeltetésszerű tevékenysége számára". A multilaterális világkereskedelemhez az USA tehát az európai újjáépítési program megvalósításán keresztül kíván most eljutni. A Marsball-program során, az amerikai álláspont következményeként, az intézmények lecsökkentik tevékenységüket: zuhannak a Bank kölcsönei ós az Alap valutaeladásai; az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete tagállamainak részesedése minimálisra zsugorodik. A Bretton Woods-i intézményekhez nem csatlakozik a Szovjetunió; majd Lengyelország és Csehszlovákia is megszünteti tagságát. 1950 decemberében az amerikai koimány kénytelen feladni a havannai alapokmányt, ezzel megbukik a nemzetközi kereskedelmi szervezet terve. A havannai charta fiaskója következtében a „háború utáni tervezés" konstrukciója torzó maradt. A disszertáció vitáján először Vajda Imre akadémiai levelező tag mondotta el opponensi véleményét. Kiemelve a dolgozat által tárgyalt események, folyamatok igen széleskörű, forrásszerű megalapozottságát, a tárgyalt, s általa részben problematikusnak tartott kérdésekről szólt. Figyelemreméltó, hogy a dolgozatból világosan kiderül: mint, igyekezett az Egyesült Államok már Pear) Harbour előtt összekapcsolni a fasizmus leverésének célját a háború utáni, az USA számára előnyös új világgazdasági helyzet megteremtésével. Ugyanakkor a szerző kissé egyoldalúan csak ez utóbbit hangsúlyozza, s szinte elsikkadnak a roosevelti politikának demokratikus-humánus, fasizmus-ellenes vonásai. A dolgozat helyesen az Anglia—USA tárgyalásokat állítja a középpontba; bemutatja: mint tértek el alapvető célkitűzéseikben a két állam gazdaságpolitikai törekvései egymástól. Míg Anglia korábbi kereskedelmi és pénzügyi vezetőszerepét kívánta visszaszerezni, addig az USA egy új „világgazdaság" tervével lépett fel, melyben a brit birodalom csak az egyik tényező lett volna. A pillanat sajátossága, hogy „aktív harmadik tárgyaló fél" nem volt. A szerző nem elemzi eléggé mélyen a brit birodalmi preferenciális rendszerrel kapcsolatos ellentéteket: nem tárja fel, hogy az amerikai exportérdekek mind az agrárexportőrök, mind az ipari exportőrök részéről beleütköztek az ottawai preferenciákba, s noha az amerikaiak mindent megtettek ezek megszüntetése érdekében, I ez nem járt sikerrel. Mindez azonban sajátos módon inkább Angliának ártott, mint az Egyesült Államoknak: ez utóbbit nem gátolták meg a preferenciák a világpiac meghódításában, ugyanakkor protekcionista hatásukkal hozzájárultak az angol ipar műszaki lemarad ásához. Igen hagy érdeme a szerzőnek, hogy nyomonkövetve a nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetek kialakulását, először mutatja be, miként született a Marshall-terv. A hozott bizonyítóanyag arról tanúskodik, hogy már 1945 áprilisában, a tűzszünet előtt kibontakoztak a terv koncepciójának vonásai. Ugyanakkor hasznos lett volna, ha a szerző megkísérelte volna felvázolni a háborút követően kialakult világgazdasági helyzetet, s ennek fényében foglalt volna állást a háború utáni amerikai tervezés sikerével, ill. kudarcával kapcsolatban. Tény ugyanis, hogy Nyugat-Európa 1945 utáni válsága sokkal rövidebb és enyhébb volt, mint az 1918 utáni, s nem is fejlődött világválsággá, mint az első világháború után. „Ebben annak a ténynek, hogy 1945-ben voltak háború utáni tervek, míg 1918-ban nem, hogy létésültek nemzetközi gazdasági szervezetek, amilyeneket a Népszövetség létrehozni nem volt képes, hogy volt GATT és Marshall-terv, míg 1918 után a reparációk képeztek tényleges zsákutcát, kétségtelenül nagy volt a szerepe." Ennek megállapítása nem tünteti el az amerikai politika önző, imperialista motívumait, — „de talán reálisabb képet nyújt a történésről, mint az 1949-ben elszakított filmszalag". Vajda Imre itt utalt arra, hogy örömmel vette volna, ha a disszertáns bírálta volna az általa korábban szóban és írásban vallott álláspontot a „Marshall-terv zsákutcájáról", amikor is azt igyekezett bizonyítani, hogy a Marshall-segély semmiképpen nem vezethet a benne részesülő országok talpraállásához. A dolgozat azzal, hogy hallgat az akkori hibás álláspontokról, mintegy igazolja is azokat. Még egy proble'ma elől tér ki a szerző: „feltétlenül indokoltnak tekinti a Szovjetunió elutasító magatartását a nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetek vonatkozásában és a továbbikban Csehszlovákia és Lengyelország kilépését is az IMF-ből . . ." A szeiző nem méilegeli az álláspont helyességét. Vitathatatlan, hogy a szocialista országok állásfoglalása a hidegháború légkörében történt, de „vajon nem tekinthető-e elszigetelődésük a hidegháború egyik elemének"; kérdéses emellett, hogy a szocialista országok