Századok – 1970

KRÓNIKA - Láng Imre kandidátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 1084/IV

1086 KRÓNIKA döntésében mennyire játszott szerepet az önellátásra irányuló törekvés, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok lebecsülése, mely — mint tudjuk — nehezen igazolható. Utalt itt Vajda Imre arra a mindenképpen figyelembe veendő tényre, hogy a szocialista országok közül többen igyekeznek az utóbbi időben „helyrehozni az első időszakban elkövetett mulasztást", csatlakoznak a GATT-hoz, lépéseket tesznek az IMF-tagság biztosítása érdekében, közreműködnek az újonnan létrehozott nemzetközi kereskedelmi szervek tevékenységében. A havannai értekezlettől való távolmaradást pedig — mint annak idején is — hibának minősíti. Vajda Imre azután a dolgozat által is jelzett „teljes foglalkoztatottság" problémájára tért ki. A követelmény Keynes hatására került az angol javaslatok közé, s amerikai részről ellenzésre talált. Emögött nemcsak taktikai, hanem közgazdaságelméleti nézeteltérés is mutatkozik: míg az amerikai álláspont elvi alapját az a nézet képezi, hogy a piaci egyensúlyhoz szükség van egy bizonyos munkanélküliségre, mint tartalékra, addig az angol álláspont mögött az a keynesi tétel állott, mely szerint a foglalkoztatottsági hiányok sokkal nagyobb veszteségeket okoznak, mint a teljes foglalkoztatottság okozta egyensúly-megbomlás. A látszat az, hogy az amerikai álláspontban a magánkapitalista érdekek jutnak kifejezésre, az ortodox liberális szellem, az egyéni, vállalkozói szabadság, az angol álláspontban pedig inkább az államkapitalista tendenciák dominálnak. A valóságban viszont az amerikai állam mindennél következetesebben avatkozik bele a gazdaságba — jóllehet a „liberalizmus bajnokának" tartja magát. Ránki Oyörgy, a történettudományok doktora, opponensi véleményében először azt a „tudományos merészséget" méltatta, melyet Láng Imre témaválasztása jelentett. Nemcsak a hazai szakirodalomban képez ez bizonyos úttörést, de a nemzetközi irodalomban is alig született még a kérdéskörről átfogó, értékelő mű. A szerző s a dolgozat erényei között említette még, bogy a jelölt ismeri a kérdés egész nemzetközi forrásanyagát (jegyzökönyveket, kiadott statisztikai és egyéb dokumentumokat), я az esetek nayy részében biztonsággal tud állást foglalni a bonyolult gazdaságpolitikai, kereskedelempolitikai kérdésekben. Kiemelte a háború folytán előállt helyzet tudatos kihasználására, az amerikai világuralomra irányuló törekvések bemutatását, a brit birodalom visszaszorulása folyamatának nyomon kísérését, a háborút követő nagy nemzetközi gazdasági konferenciák plasztikus és újszerű ábrázolását. A hiányosságok között említette bizonyos történeti összefüggések bemutatásának elmaradását. A dolgozat az Anglia hadbalépését követően foganatosított deviza- és kereskedelempolitikai intézkedésekkel indítja tárgyalását, s azzal, hogy nem vázolja a 30-as évek gazdaságpolitikájában jelentkező új tendenciákat, nem teszi érthetővé, mi az oka annak, hogy Anglia, „mely a második világháborúig mindenképpen a világ vezető hatalmának számított", már a háború elején súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségekkel küszködött. Szerinte legalább 1931-ig, a westminsteri egyezményig kellene visszanyúlni a tárgyalásban. Ezt a szerző csak annyiban teszi meg, hogy a háború alatti tervezés kérdését visszavezeti — helyesen — az Egyesült Államok azon gazdasági érdekeire, melyeket az intézkedések révén az USA követett. Szükséges lett volna azonban a gazdasági világválság utáni esztendők gazdaságpolitikai gyakorlatát is bemutatni, amikor az ismert új mozzanatok (devizakorlátozások, leértékelés rendszere, burkolt felárak, behozatali tilalmak rendszere, kliring-elszámolás stb.) előtérbe kerülnek. Ugyanakkor a háború alatti gazdaságpolitikai tervezéseket, amelyek e gyakorlat ellen irányultak, nemcsak úgy kell értékelni, mint az USA-imperializmus legfőbD terjeszkedési módszereit, hanem úgy is, mint a i'ógi, liberális, szabadabb gazdálkodáshoz való visszatérés talaján a fasiszta rendszerekkel való szembefordulást is. A 30-as évek gyakorlatának ábrázolása „lehetővé tette volna a háború alatti tervezés néhány túlpolitizált megfogalmazásának elkerülését". Kívánatos lett volna továbbá, hogy a szerző beillessze a kereskedelempolitikai elképzeléseket a modern közgazdasági elméletbe, s rámutasson, hogy az új polgári közgazdasági szemlélet mennyiben hatott a tervezés alakulására. Sajnos a disszertáció szinte egyáltalán nem próbálja körvonalazni és részletesen elemezni a Szovjetunió állásfoglalását a különféle nemzetközi gazdasági ós pénzügyi szervekkel kapcsolatban. Mit várt a Szovjetunió ezektől, állásfoglalását mennyiben befolyásolta a nemzetközi politika alakulása stb. Vitathatónak tartotta Ránki György a szerző több megfogalmazását a Marshalltervvel kapcsolatban is. A kommunista pártok 1947 — 49-es propagandájára emlékeztető részekben a szerző nem veszi figyelembe, hogy a terv meghirdetését követő időben egyáltalán nem volt egyértelmű a kommunista pártok állásfoglalása. Utalhatunk itt arra, hogy Molotov részt vett az első párizsi megbeszélésen, s arra is, hogy Csehszlovákia, Lengyelország még a Szovjetunió állásfoglalása után is részt akart venni a Marshall-