Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Johancsik János: A Magyar Nemzet „szellemi honvédelme" és az antifasiszta függetlenségi mozgalom 97/I

A MAGYAR NEMZET „SZELLEMI HONVÉDELME" 101 részt tartottak a náci Németország további keleti előretörésében rejlő fenyegetéstől is. A Magyar Nemzet is részt vett abban api'opaganda-hadjáratban, amely az uralkodó osztályok érdekében eseh-ellenes soviniszta hangulatot keltve készítette elő a közvéleményt a német követelések mögé felsorakozó magyar revíziós követelések támogatására. A müncheni egyezményt megelőző háborús feszültség hangulatában íródott vezércikkben a fegyverkezés folytatásáról és minden diszharmonikus elemet kizáró lelki egység szükségességéről írtak.2

1

Bár a lap erőteljes harcot folytatott a szélsőjobboldali mozgalmak ellen, most, amikor az uralkodó osztályok közös érdekéről, a területi revízióról volt szó, a belső egység érdekében a harc felfüggesztésének álláspontjára helyezkedett.2

2

Miközben folytak Chamberlain közvetítő kísérletei a német —csehszlovák konfliktusban, Pethő előadásában már a Csehszovákiával szembeni magyar revíziós igényeket fogalmazta.2

3

Két héttel az első bécsi döntés előtt a zászlók és frázisok helyett cselekvést, erőbevetóst, fegyveres fellépést sürgetett a Felvidék visszacsatolása érdekében, s alig tíz nappal a bécsi döntés után már arról írt, hogy nem szabad megállni; ,,A lengyel —magyar közös határ, azaz a Ruthén föld birtoka annyira primér, akkora életbevágó érdeke ennek a nemzetnek, hogy érdemes érte vállalni még nagy feszültségeket és kockázatokat is."24

Pethőók tehát a csehszlovák válság maximális kihasználását sürgették a revíziós törekvések megvalósítására. Ugyanakkor szerették volna elkerülni, hogy a területi revízió a német befolyás erősödésével, Magyarország Németországnak való végleges elkötelezettségével járjon. Ennek az aggodalomnak adott kifejezést Katona Jenő 1938. szeptember 8-i cikkében: „Vajon, ha nem sikerült a döntő pillanatig a függetlenségünk és semlegességünk igazi megőrzése . . . nem siklik-e majd a status quoból való menekülés olyan dinamika vonalára, mellyel nem jobb sors felé, hanem a nemzethalál lejtőjére kerülhetünk?"2

5

A Magyar Nemzetben a nyilas propagandával szemben a magyar revíziós követelések támogatóiként a nyugati hatalmak vezetőit és főként Mussolinit tüntették fel és szinte teljesen elhallgatták a németek közreműködését. Csehszlovákia tragédiáját részben a legitimista álláspont történelmi igazolásának tekintették, szerintük ezáltal bűnhődik az 1918-ban az önálló államiság útjára lépett ország a Habsburg-Monarchia felbomlasztásáért, a magyar szupremácia megtagadásáért, a trianoni békéért, másrészt mementóként állították a közvélemény elé, amikor a nemzeti egység és a fegyverkezés szükségességét hangoztatták.2

6

Felhívták a figyelmet a német előretörés veszélyeire — ezekben a hetekben közölte a Magyar Nemzet Parragi György cikksorozatát a Drang nach Osten történelmi útjáról — s ellenében a saját erőre támaszkodást hangsúlyozták.27

A német befolyás tényleges veszélye miatti aggodalmukat azonban elnyomta a revíziót mindenek elé helyező álláspontjuk, és nem akadályozta meg Pethőéket abban, hogy teljes mértékben helyeseljék és támogassák a kormánynak azt a külpolitikáját, amely a revíziót — ha erről nem is szívesen vettek tudomást — a németek révén érte el s így elkerülhetetlenül maga után vonta az ország függetlenségének csorbítását.28 A megindult világháborúban, amely első szakaszán Németország és a nyugati hatalmak szembenállását hozta, a Magyar Nemzet németellenes vonalát a német nyomás, a szélsőjobboldali propaganda erősödése és a németek gyors sikereinek a közvéleményre gyakorolt hatása következtében egyre nehezülő körülmények között is megőrizte. A német orientációval szemben a „magyar szempontok" figyelembevételét hangsúlyozták erőteljesen ós ennek alapján a különállást, a kormány fegyveres semlegességi álláspontját 11

Az óra intése. Magyar Nemzet, 1038. szept. 14. " Nomád(Lendvai Istrán), aki glosszáiban rendszeresen lejáratta a nyilasok megnyilvánulásait a közvélemény előtt, a rendkívüli helyzetre és a lelki egység szükségességére való tekintettel Treuga Dei-t ajánlott ellenfeleinek, bár a nyilasok aktivizálódása hamarosan a harc tíjrafelvételére késztette. Nomád levelei. Magyar Nemzet, 1938. szept. 17. és okt. 30. »• Magyar Nemzet, 1938. szept. 22. " Pethő S.: És most mi lesz? Magyar Nemzet, 1938. okt. 10., illetve Lábunk már kengyelben van, uo. 1938. 110V. 13. 2S

Katona Jenő: Egy magányos madárdal. Magyar Nemzet, 1938. szept. 8. " Szidor: Mi nem fogunk átöltözködni. Magyar Nemzet, 1939. márc. 18. és Pethö S.: Ce pays noble. Uo. 1939. márc. 12. 27

Pethő S.: Csillagos órák. Magyar Nemzet, 1939. márc. 19. Pethőnél a lengyel-magyar közös határkövetelése mögött a revíziós célokon túl a németek keleti előretörésének megakadályozására irányuló szándék is volt. Az egyik hungarista politikai röpirat éppen emiatt támadta. — OL. BM. VII. res. 1938 — 0. sz. n. 21

1938 szeptemberében az Imrédy-kormány a nyugati hatalmak és a kisantant (főleg Jugoszlávia) beavatkozásától tartva visszautasította Hitler javaslatát, hogy Magyarország közvetlen katonai támadásával adjon ürügyet Németországnak a tárgyalások helyett Csehszlovákia teljes elfoglalását célzó katonai megoldásra. A müncheni egyezmény megkötése után a revíziós követeléseivel magára maradt magyar kormány a német támogatás elnyerésére a fasiszta hatalmakkal való szövetség szorosabbra fűzését ajánlotta fel: kilépését a Népszövetségből, a Berlin —Róma tengelyhez, illetve az Antikomintern paktumhoz való csatlakozását. — Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937-1939), Századok, 1959. 1. sz. 135-130., 148.1.