Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Johancsik János: A Magyar Nemzet „szellemi honvédelme" és az antifasiszta függetlenségi mozgalom 97/I
102 JOHANC8IK JÁNOS tartották szükségesnek. Olaszországot állították követendő példának, amely 1940 nyaráig megőrizte semlegességét, nagy teret adtak az olasz politikai megnyilatkozások közlésének, az olasz —magyar barátságot népszerűsítették. A háború első időszakában kialakult helyzetben a Magyar Nemzetben is hangot kapott amagyar vezető köröknek az a vágya, hogy a kapitalista világhatalmak szembenállása Szovjetunió elleni együttműködéssé alakuljon, erre célzott félreérthetetlenül Pethő Sándor, aki Athén és Spárta viszályára emlékeztetett, amely utat nyitott a „perzsa Bazi!eus"-nak mindkét görög állam „medizálására", és a jelen „nagy kelet királyát" a Szovjetunióval azonosította.2 9 A Magyar Nemzet a közvetlen cenzúra körülményei között is talált módot arra, hogy az angolszász orientációs alapról értékelje az eseményeket. A szélsőjobboldali és részben a kormánysajtó német szempontú híradását, amely a német sikerek csodálatát terjesztette, tárgyilagos külpolitikai tájékoztatással igyekeztek ellensúlyozni. A lap a cenzúra előírásaitól3 0 eltérően nagy teret adott a nyugati közleményeknek, az olasz hírforrásokból is gyakran a nyugati országok helyzetét, álláspontját tükröző anyagokat vette át, sőt a kötelezően előírt német híranyag jelentős része is cáfolat vagy a német belpolitikai problémákat jelző híradás volt. Óvták a közvéleményt attól, hogy a németek kezdeti sikerei alapján lebecsüljék a nyugati hatalmak erőit. „ . . .semmi sem okozhat nagyobb és veszedelmesebb csalódásokat a magyar közgondolkozásban — írta Pethő —, mint azok a henye és értelmetlen történelmi analógiákra utaló, felszínes és könnyelmű fecsegések, amelyek a mostani brit birodalom állapotát a hanyatló római világhatalom eresztékeinek elkorhadásához vagy megreccsenésóhez hasonlítják . . . "3 1 A Magyar Nemzet számos cikket szentelt a hadban álló felek erőviszonyainak (fegyverkészleteik, nyersanyagforrásaik ós készleteik, ipari potenciáljuk) bemutatására, amelyek érzékeltették, hogy az anyagi fölény a nyugatiak oldalán van. Amíg a német előretörés tényeit csupán rögzítették, megtalálták a módját, hogy a németek ellenfelei iránt kinyilvánítsák szimpátiájukat. Együttérzéssel írtak a lengyelek tragédiájáról. A franciaországi német offenzíva idején a francia patriotizmus erejéről elmélkedtek,3 2 és Pethő Sándor ekkor írt utolsó cikkében a sikerek szódületének demoralizáló hatásáról szólt, Hannibál példáját idézvén, aki felett, erőfölénye ellenére, végül is győzedelmeskedett a rómaiak cunctatori hadvezetése.3 ® A Magyar Nemzet külpolitikai állásfoglalásainak, olykor merészen németellenes megnyilatkozásainak bizonyos lehetőséget biztosított a Teleki-kormány, arre^ egyrészt nem zárhatta el a nyilvánosságtól az uralkodó osztályokon belül jelentős befolyással bíró angolszász barát csoportot, de ugyanakkor az ellenzéki sajtó németellenes megnyilatkozásaival maga is demonstrálni kívánta Nyugat felé, hogy nincs teljes elkötelezettség Németország irányában, nincs végleges szakítás Nyugattal. A kormányzatnak a sajtó terén követett taktikájáról teljes nyíltsággal árulkodik az a felvilágosítás, amelyet a miniszterelnökségi sajtóosztály a Népszava szerkesztőségének adott; „Taktika kérdése, hogy mely lapok hozhatnak bizonyos dolgokat és melyek nem. Háborúban sem támadnak egységesen a csapatok, hanem mindig a hadvezetőség állapítja meg, hogy milyen csapatok mikor támadnak. így áll ez a sajtóra is. Ezekben a napokban ... a taktikai szempontot a sajtófőnökség állapítja meg . . . "M A Teleki-kormány elnéző magatartása mellett is a Magyar Nemzet néha átlépte a megtűrt határokat. Ez nemcsak az erősen cenzúrázott cikkekben, hanem abban is kifejezésre jutott, hogy a lapot 1940 júniusában tizenöt napra betiltották az ország külpolitikai érdekeinek veszélyeztetésére alkalmas közlemény megjelenésére hivatkozva.35 A lap tárgyilagos hírközlő jellegével kapcsolatos az is, hogy bár Pethőék politikai irányának lényeges eleme volt a szovjetellenesség, ebben az időszakban a német veszély elsődlegességére, közvetlenségére esik a hangsúly. Alapban 1940 és 1941-ben számos, a Szovjetuniót tárgyilagos hangon ismertető cikk jelent meg, amire kedvező lehetőséget adott a szovjet —német szerződés és a magyar —szovjet diplomáciai érintkezés felvételével előállt helyzet. Pethő és csoportjának politikai koncepciójában a függetlenségi gondolat éle, bár a magyar uralkodó körök hatalmi törekvéseinek foglalata volt, kétségkívül az egész nemzet létét ténylegesen fenyegető náci Nómetoszág ellen irányult. Nómetellenességük abból a felismerésből fakadt, hogy a saját imperialista törekvések ütköznek " Pethő S.: Amíg egy politika eljut odáig. Magyar Nemzet, 1939. okt. 15. " Pl. Archívum, Népszava szerkesztőség, 1939/3. Saly Dezső: Szigorúan bizalmas. Bpest. 1945, 31, 164, 251, 262, 267, 339, 374. stb. oldalak. " Pethő S.: Helyes szemmértékkel. Magyar Nemzet, 1939. szept. 10. 12 Pethő S.: Két aggastyán. Magyar Nemzet, 1940. máj. 26. "Pethő S.: Capuában. Magyar Nemzet, 1940. jún. 2. PI Arch. Népszava szerk., 1930/3. 1939. aug. 23-1 feljegyzés. 3,1 OL. Sajtólevéltár. MTI. 1940-42. III. 1940. VI. 11.