Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1030/IV

1054 FOIA'rtlRATSZEMLK tőlük függő helyi parlamenteket. — D. RICHET Franciaország XV- XVIII. századi gazdasági növekedésének kutatása mai állásáról közöl összefoglalót (759- 787. 1.). A kezdeti érdeklődés az ártörténet felé fordult, majd a földjáradék, a munkabérek, a népesség száma, a tizedlisták, az ipari termelés adatai körültek felhasználásra. Ezek alapján a következő periodizációt lehet felvázolni: 1450— 1480 a mélypont: 1480- 1585 fellendülés, két szakaszban, a demográfiai növekedés meghaladja a mezőgazdaságét; 1590— 1660 hosszú megtorpanás; 1660— 1690 a népesség csökken, az ipar és a mezőgazdaság ismét nekilendül; végül a XVIII. század a fejlődés időszaka. — M. Lévy-Ltloyer hasonló áttekintést készített a XIX. századról (788- 807. 1.). A jórészt táblázatokból álló összefoglalás konklúziója szerint a kor francia gazdaságában az ipar erőteljes fejlődése búzta maga után a többi ágazatot. A mezőgazdaság viszonylagos hanyatlása e folyamatot nem tudta fékezni. A „take off", a hirtelen fellendülés azért hiányozhatott, mert az iparosítás előbb a hatalmas mezőgazdasági területek, utóbb a növekvő városok piacaira termelhetett. (E két tanulmány az 1968-as francia magyar konferencia anyagából származik.) — Z. ZABINSKI a pénz és a nemesfémek vásárlóereje változásai által okozott nehézségek leküzdésére új módszeit ajánl: a létfenntartáshoz szükséges élelmiszerek (napi 3000 kai.) pénzben kifejezett értékét ( 1 trophé) lehetne mutatóként felhasználni (808- 818. 1.). Néhány példát is kidolgoz XVI- XIX. századi lengyel és spanyol adatok alapján. — J. DELOTEANU és J. RICHARD az 1966-ban Beyrouthban tartott, a tengeri kereskedelem történetével foglalkozó kongresszus eredményeit ismerteti (823- 843.1.). Főleg a Közel-Kelet és az Indiai Óceán hajózásának szentelték figyelmüket a résztvevők; megvitatták a főniciai, arab, perzsa, hindu, kínai stb. kapcsolatok kérdéseit, ill. azok befolyását Európa kereskedelmi életére. — P. JEANNIN Észak-Európa gazdaságtörténetének forrásairól és újabb szakirodalmáról nyújt áttekintést (844 — 868. 1.). — A Notes Critiques rovatban J. LE GOFF az első Capetingek történetét illető újabb eredményeket foglalja össze (880— 888. 1.), a Comptes Rendus rovatban az ókortörténet, az ókori és középkori jog, valamint India és fekete-Afrika történetének irodalmával ismerkedhetünk meg. (889 — 945. 1.). 5. szám. — P. VIDAL-NAQUET az athéni ephebosok intézményének eredetét ós funkcióját elemezve (947 — 964. 1.) megállapítja, hogy a felnőtté avatás előkészítő fázist jelentett az ifjak életében, s életét mintegy a hoplita-cletmód ellentéteként. alakította ki a hagjcmány. — A. SOBOTJL: A jtudalitás továbbélése a francia vidéken a XIX. században (965 986. 1.) jóllehet a francia forradalcm törvényei megszüntették a tizedet és a feudális járadékokat, egyben lehetővé tették azok rejtett fenr maradását is, úgy hogy végül csak a XIX. század közepén a francia agrárstruktúrában bekövetkezett gyökeres változások pusztították el azok utolsó maradványait. A restauráció alatt állandó volt a felelem az eltörölt teuhek visszaállításától: ez a félelempszichózis egészen a XIX. század végéig éreztette hatását. — M. VENARD : Kutatások az avignoni egyházmegye papságának utánpótlásáról a XV1. században (987- 1016. 1.) megállapítja, hogy a jelzett területen a papság igen nagy százaléka nem helyi eredetű: főleg a szerényebb jövedelmű posztokra nen} lehetett helyi születésű egyházi személyeket találni. A helyzet csak а XVII. század elején fordult meg, amikor a tridenti zsinat szellemében a papok újból inkább a nyáj létszámát, mint a jövedelmet kezdték fontosnak tekinteni. - E. ASHTOH, a középkori Kelet különböző társadalmi osztályainak élelmezési helyzetéről ír (1017 - 1053. 1.). Sorravéve azokat az élelmiszer- és ételfajtákat, amelyeket az arab világ fogyasztott, megállapítja, hogy a szegények, bár mennyiségileg kb. az európai átlaggal egyformán táplálkoztak, ételeik tápértékben messze elmaradtak azokétól. Ez a népesség fizikai, egészségügyi (azaz: demográfiai) fokozott sebezhetőségére vezetett. Az uralkodó rétegeket viszont épp ellenkezőleg az éghajlatnak nem megfelelő túltáplálkozás és az alkoholfogyasztás korcscsította el. — J. DAY egy XIII. század végi toscanai tizedia jstrcm alapján a korabeli pénzforgalom jellegét próbálja meghatározni (1054- 1066. I.). Rámutat az új firenzei aranypénz — a forint — átütő sikerére. A külföldi és hazai érmék ai ánj ától a behozatal és kivitel arányára von le következtetéseket. — C. SIRAT egy genfi kódexben talált héber kézirat közreadásával kíván a drágakövek középkori értékével, megmunkálásával foglalkozó kutatóknak segítségére lenni (1067- 1085. 1.). - F. LE ROY LADUBIE J. C. Toutainnak a francia mezőgazdasági termelés XVIII. századi történetével foglalkozó mfí\ ét, illetve annak forráshasználatát bírálja (1086 — 1102. 1.). — A Comptes Rendus rovatban a kultúra szocio-dinamikájáról, a katalánok történetéről, a mai Kína születéséről és Közép-Európa újkori történetéről írott