Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1030/IV

1044 FOIA'rtlRATSZEMLK politikai, katonai és rendőri hatóságainak ez ügyben váltott hivatalos iratait adják közre. — A Vita rovat Történettudomány és történeti tudat címmel a régi vitát folytatja két újabb hozzászólás közlésével (619 624. 1.). HEINZ HÖHST az 1969-ben életbelépett új tantervhez kapcsolódva három olyan metodológiai követelményt állít fel, amelyeknek érvényesítése elengedhetetlen a tudományos szocialista személyiségfejlesztés megvalósítására. 1. A történelmi eseményeket ós folyamatokat eleven, szemléletes és egyben érzelmet keltő előadásban, de ugyanakkor világnézeti, politikai és morális szempontból elmélyítve kell ismertetni. 2. Ki kell aknázni az új tantervbe bedolgozott történetmetodológiai lehetőségeket. 3. Az anyagközlésben az eddiginél megbízhatóbban kell elválasztani a súlypontszerűen, részletesen és a csupán áttekintésszerűen, vázlatosan tanítandó részeket. WALTER MOHRMANN a történeti szépirodalomnak a történeti oktatásban és nevelésben betöltött fontos szerepét emeli ki. Bizonyos egyoldalúságot vet a regényírók, elbeszélők szemére a legújabbkori, elsősorban a munkásmozgalmi téma mellőzése miatt. Ennek megszüntetésére a regényírók és szaktörténészek alkotó együttműködését javasolja. — A könyvismertetés rovat Dobó Árpád német nyelven megjelent Pannónia provincia igazgatása Augustustól Diocletianusig c. könyvét ismerteti (654-655. 1.). 6. szám. — WERNER BERTHOLD: A Német Kommunista Párt vezetőségének harca a fasiszta történeti ideológia és a német történelem nyomorúság-koncepciója ellen 1939 1945 (689-703. 1.) azt a szívós ideológiai harcot ismerteti, amelyet az NKP vezetősége — elsősorban W. Ulbricht, W. Pieck, A. Ackermann és E. Hoernle folytatott hazájában és külföldön, nem utolsósorban a szovjetunióbeli hadifogolytáborokban mind a hitleri „felsőbbrendű faj" elmélete, mind a fordított előjelű fajelmélet, a németségnek „antidemokratikus, nyomorék nemzetként" való beállítása ellen. Az utóbbi eszmei alapul szolgált a Németország feldarabolását célzó angol - amerikai terveknek. Az eredményes ideológiai harc megkövetelte a német történelem főkérdéseinek tudományos mélységű feldolgozását. Ebben a nehéz ideológiai munkában a német kommunista vezetők a testvérpártok, a szovjet, az osztrák, a bolgár párt segítségére támaszkodhattak. 1943 elején a Kominternen belül külön munkacsoport megalakítására is gondoltak. Erre azonban a Komintern feloszlása miatt már nem került sor. Ez az ideológiai munka gyümölcsözött a Szabad Németország Nemzeti Bizottsága létrejöttében és tevékenységében is. — GÜNTER VOGLER: Marx, Engels és a korai németországi polgári forradalom koncepciója (704 -717. 1.) annak a vitának eredményeit és nyitva maradt kérdéseit foglalja össze, amelyet a marxista történészek már több éve folytatnak a németországi reformáció és a parasztháború problémaköréről, ill. pontosabban: a reformáció és a parasztháború objektív és szubjektív előfeltételeinek, osztálvtartalmának, a feudalizmusból a kapitalizmusra való átmenet rendszerében elfoglalt történeti helyének meghatározásáról. A nyitott kérdések közül hármat emel ki a megoldás igényével: a korai polgári forradalom fő feladatát, a hatalom kérdését és a polgárság részvételét a forradalomban. A korai polgári forradalomnak még nem lehetett feladata a feudalizmus egész rendszerének felszámolása, hanem csupán a feudális termelési mód által a magántulajdonra rakott korlátozások, a kapitalista felhalmozás útjában álló feudális kötöttségek s végezetül a vallásos ideológiából eredő ideológiai akadályok eltávolítása. E fő feladat mellett a német szétforgácsoltság ellen az egységes, központosított német birodalomért folytatott harc másodrendű fontosságú. A reformáció és a parasztháború határozottan felvetette a minden forradalom kulcskérdésének számító hatalmi kérdést is, még ha nem is kerülhetett sor a hatalomnak a polgárság által való átvételére vagy a polgárságnak a hatalomban való részesedésére. Az időszerű, megvalósítható feladat a hatalmi erőviszonyok lassú, fokozatos módosítása volt. Nyilvánvalóan téves koncepció a korai polgári forradalom — polgárság nélkül. Az egész német polgárság nem állott szemben a forradalommal. Azt azonban, hogy pontosan a polgárság milyen rétegei és milyen mértékben vettek részt a forradalomban, mi volt a monopolista és a nem monopolista polgárság álláspontja, csak további elmélyült gazdasági, társadalomtörténeti kutatások tisztázhatják. A befejező rósz az összehasonlító forradalomtörténet megvalósítására tesz kísérletet, felhíva a figyelmet a polgári forradalmak újabb, a kutatás által eddig kellőképpen nem méltányolt rokon vonásaira, anélkül természetesen, hogy egy minden forradalom számára kötelező modellt akarna konstruálni. — HEINRICH GEMKOW: Német -lengyel forradalmi szolidaritási hagyományok (718 —738. 1.) azt a segítséget ismerteti, amelyet a német Vörös Segély nyújtott a fehérterror igája alatt nyögő lengyel népnek. — A Közle-