Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1030/IV

1042 FOIA'rtlRATSZEMLK 4. szára. — A tanulmányok — WERNER TEUMERÓ kivételével, amely a Német Szocialista Egységpárt 1960/62 közti gazdaságpolitikáját elemzi (417 432. 1.) — egy-egy részletkérdés beható megvilágításával az NDK IV. történészkongresszusa témaköréhez kapcsolódnak. — RENATE MERKEL: Marx és Engels szocializmus- felfogásának jellegéről (433 438. 1.) a marxizmus osztályjellegét, társadalmi valósághoz kötődését, dinamikáját, nemzetköziségét emeli ki. Befejezésül hangoztatja, hogy mindezek a jellemvonások nem eleve és nem állandó jelleggel adódtak, hanem egymással szoros kölcsönhatásban alakulnak ki, és forradnak össze egységes szocializmus-képpé. — JOACHIM RIESS, ODA SCHULZE: Walter Ulbricht részvétele a szocializmus eszméinek alkotó továbbfejlesztésében (439 444. 1.) azt emeli ki, hogy miközben Ulbricht еозегп tévesztette szem elől a szocialista végcélt, mindig ki tudta választani a legrugalmasabb és legcélravezetőbb eszközöket ennek megközelítésére (antifasiszta demokrácia, munkás-paraszt hatalom) elkerülve mind a sematizmus és dogmatizmus, mind a revizionizmus fenyegető végleteit. — GÜNTER BENSER: A szocializmus opportunista és kispolgári elképzeléseinek sorsáról (445 451. 1.) megállapítja, hogy a nácizmus leverése után Németországban széles körben elterjedtek a legkülönbözőbb szocializmus-koncepciók. Ebben a szocializmus növekvő népszerűsége éppen úgy kifejezésre jutott, mint a monopolkapitalizmus álcázási törekvése. A nem marxista szocialista irányzatok közt a követ kezők voltak jelentősebbek: 1. a keresztényszocializmus, 2. a demokratikus szocializmus, 3. a szocialista humanizmus és 4. a marxista célkitűzésekhez őszintén és hátsó gondolatok nélkül közeledő haladó irányzat. A szocializmusnak ezek az eklektikus felfogásai természetesen csupán egy átmeneti időszak múló termékei lehettek. További útjuk vagy előre, a marxi társadalomfelfogás elfogadása felé, vagy hátra, a polgári ideológia akceptálása felé vezetett. — ROLF BADSTÜBNER: A „keresztényszocializmus" és a marxizmus szocializmus képének meghamisítása mint az imperialista stratégia és taktika alkotórésze (461 - 457. 1.) abból a tételből indul ki, hogy a szocializmus-képnek a „szabad", a „demokratikus", a „nemzeti" vagy a „keresztény" szocializmus felé való eltorzítása a kapitalizmus válsága idején az antikommunizmus, a munkásmozgalomba, a felszabadító mozgalmakba való behatolás és a kritika útján való kapitalizmus-mentés politikai eszköze. Tételét a szerző a német keresztényszocializmus, a CDU programjának, hatalomra jutásának, kormányzati tevékenységének, politikai ideológiájának részletes elemzésével támasztja alá. — ERWIN TITZE: A ,,nemzeti kommunizmus" a nyugat-német történetírásban (457 — 461. 1.) kimutatja, hogy az 1950-es évek közepén rendszerré kiépített „nemzeti", majd pedig a „demokratikus" szocializmus nem más, mint a szocialista rendszer felbomlasztásának, a kapitalista rend visszaállításának ideológiai eszköze. Miközben a burzsoá történészek mindkettőt ajánlják a szocialista országoknak, maguk még ebben az elerőtlenített formában sem kérnek belőle. A tanulmány szembeszáll azzal a polgári és szociáldemokrata történethamisítási kísérlettel, amely Rosa Luxemburgot szeretné megtenni a nemzeti kommunizmus szellemi ősévé. — A Közlemények rovatbanGERHARDT HASS : A müncheni egyezmény és Csehszlovákia annexiója a nyugat-német publicisztika és történetírás tükrében (462 - 471. I.) megállapítja, hogy a nyugat-német sajtó és történetírás — kevés tiszteletreméltó kivételtől eltekintve — még mindig a régi szellemben foglalkozik a végzetes eseménnyel. Ahelyett, hogy a a második világháborúhoz vezető német agresszió sorsdöntő állomását, az antikommunizmustól sugalmazott nyugati imperialista politikai rövidlátás és felelőtlenség iskolapéldáját látná benne, Csehszlovákia történelmi jogosultságának kétségbevonásával, a polgári demokrácia nemzetiségpolitikájának egyoldalú megítélésével, a szudóta-németek „ötödik hadoszlopként" való felhasználásának tagadásával, a Szovjetunió Franciaország lépésétől független segítőkészségének kétségbevonásával lényegében igazolja azt. Ezért nem hajlandó eleve, csak jelenleg érvénytelennek elismerni a müncheni egyezményt, végleg feladni a szudétanémeteknek „hazájukhoz" való jogát, mégha ennek túl éles kinyilatkoztatását olykor politikai okokból nem is tartja célszerűnek. — A. D. NOVICSEV: A katonai hvbérrendszer jelszámolása az Oszmán Birodalomban (471 478. 1.) a janicsár hadtest II. Mahmud szultán által 1826-ban történt feloszlatásával kibontakozó, az 1850-es évekig három szakaszban lezajlott agrárreformot ismerteti. Ennek során a feudális török agrárrendszert fél-feudális rendszer váltotta fel. A török hűbérurak nem csupán katonai előjogaikat vesztették el, hanem adószedési és közigazgatási joghatóságukat is. Az agrárreform megteremtette a falu gyorsabbg azilasági, tái-sadalmi fejlődésének feltételeit, de nem szüntette meg a feudalizmus gazdasági alapjait. — A Dokumentumok rovatban RAIMUND WAGNER: Dokumentumok a monopoltőke