Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1030/IV

FOLYÖIRATSZEMI.E 1041 képes a saját erejéből egy új társadalmat felépíteni. Mindmáig hiányzik a problémának speciális és átfogó feldolgozása. A kutatók egyetértenek abban, hogy a parasztság polgári demokratikus forradalomban való aktív fellépésének időpontja 1848 márciusára és április elejére esik. Tartalmát és célkitűzését azokból a követelésekből lehet leszűrni, amelyeket a parasztok támasztottak. Ezek a követelések három csoportra oszthatók: 1. a még meglevő feudális terhek eltörlése; 2. a földesurak feudális politikai előjogainak megszüntetése és 3. védekezés a porosz utas agrárkapitalista fejlődés ellen. Ezeken az általános paraszti követeléseken kívül a földmunkások a nagybirtok felosztása mellett is síkra szálltak. Tévedés lenne a polgári kutatókkal azt hinni, hogy ezek a követelések pusztán gazdasági-társadalmi keretek közt mozogtak, és nem terjedtek ki a politikára. Megvalósulásuk végső soron annak az osztálynak teljes megsemmisülésével lett volna egyértelmű, amely a legmakacsabb ellenállást tanúsította a társadalmi haladás gondolatával szemben. A parasztság forradalmi aktivitása nem merült ki a március áprilisi megmozdulásokkal, hanem az 1848 áprilisi májusi választási mozgalomban újólag felszínre jutott, ós újabb fellendülést ért el 1848 késő nyarán és őszén. Ezek az újabb megmozdulások a parasztság öntudatának és szervezettségének magasabb fokáról tanúskodnak. A parasztság állítólagos passzív magatartását az ellenforradalommal vívott döntő harc idején még pontosabban meg kell vizsgálni. A paraszti aktivitás kibontakozásának újtába mindenesetre jelentős akadályok tornyosultak, mint pl. a „jó király" legendája, a szűk, a helyzet általánosítására képtelen paraszti látókör, a porosz utas kapitalista fejlődés előrehaladott volta, a parasztság differenciálódása, a liberális nagyburzsoázia és a kapitalista nagybirtokos junkerek közt egyre erősödő szolidaritás. A tanulmány végezetül öt pontban foglalja össze a marxista kutatás előtt e tárgykörben felmerülő feladatokat. — MANFRED KLIEM: A feudális junker reakció szerepe az 1848/ 49-es forradalomban (310—330. 1.) bevezetőben megállapítja, hogy bár a feudális junker osztály lélekszáma (az összlakosság 0,1 %-a), gazdasági ereje (a föld 40%-ának birtokosa) és befolyása (már csak az összlakosság 30%-ára terjedt ki) 1848-ra számottevően csökkent, mégis igényt tartott a teljes, csorbítatlan politikai hatalomra. A forradalomnak 1848 márciusától szeptemberéig terjedő szakaszában az államminisztériumok révén még a nyugalom és rend megteremtésére törekvő nagyburzsoázia uralja a politikai terepet. Ebben az igyekezetében messzemenően támaszkodik a feudális ós junker osztálytól kiépített és vezetett bürokráciára és hadseregre. A feudális junker osztály ebben az időszakban politikailag még háttérben marad, és csak titokban szervezkedik. A maga ellenforradalmi tervei megvalósítására egy titkos kabinetet állít fel. 1848 szeptembere után viszont egyértelműen a feudális junker osztály lett az ellenforradalom bázisa. Támogatták őt ebben az ó-liberálisok (von Vincke), sőt a liberálisok (Camphausen és von der Heydt) is. A tanulmány befejező része kitér a kutatás előtt álló feladatok körvonalazására is. — A Dokumentáció rovatban HEINZ WOHLGEMUTH: Karl Liebknecht a luckaui jegy házból 1918-ban váló elbocsátásának visszhangja (331—341. 1.) dokumentumokat közöl a bevezető tanulmány után. — A Jelentések ós megjegyzések rovat WALTRAND BRADÉ-118 к az Í848/49-es forradalom történeti helyéről és jellegéről Berlinben 1908. december 2 —3-án rendezett kollokviumról szóló beszámolóját közli (342 -345. 1.). A résztvevők — köztük magyar részről Spira György és Tóth Ede — a burzsoázia, a forradalmi demokraták és a munkásság viszonyát, a Kommunisták Szövetsége előrevivő szerepét, a „nópforradalom" és a polgári demokratikus forradalom különbségét, a kispolgárság vezető szerepének lehetőségét, a parasztság magatartását, az ellenforradalom rugalmas taktikáját és a német forradalom európai összefüggéseit vitatták meg. — Az Irodalmi jelentós rovatban GÜNTER VOGLER: AZ NDK kiadóvállalatainak kiadványai a reformáció 450. évfordulójára címmel (348-354. 1.) egy tucat különböző jellegű, történeti, teoió- 4 giai, irodalmi, művészeti feldolgozásról és dokumentumkiadványról ad kritikai áttekintést. (Az egyik gyűjteményes kötet szerzői közt Székely György is szerepel.) A szemleíró a gazdag ós változatos anyag láttán megállapítja, hogy ezek a művek különböző tematikájuk és történetfelfogásuk ellenére jól megalapozott hozzájárulást jelentenek a korai polgári forradalmak, ezen belül a reformáció történeti képének további kidolgozásához, bizonyítják a történelmi materializmus metodológiai alkalmasságát ilyen bonyolult kérdések, mint a reformáció és Luther történeti szerepe kidolgozására, meggyőző bizonyítékát nyújtják a keresztények és marxisták közti eszmecsere célszerűségének és termékenységének, és kétségtelenné teszik, hogy a reformáció lényege a forradalom gondolatával való szembesítés nélkül nem tárható fel. Főképp ebben tükröződik a reformációs jubileum aktualitása.