Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1030/IV

FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK VOPROSZI ISZTORII 1969. 3. szám. -A. I. SZOBOLEV: A Komintern és a kommunista mozgalom időszerű problémái (3 — 17. 1.) az 50. évforduló alkalmából összegezi a szervezet jelentőségét. Kétségtelen hibái nem homályosíthatják el nagyságát és történelmi szerepét. A nemzetközi kommunista mozgalomban ma felvetődő kérdések alapjában véve már a Komintern idején is napirendre kerültek s elvi megoldást kaptak. Nagy érdeme volt a marxizmus leninizmus és a munkásmozgalom egyesítése, jelentős segítséget nyújtott az egyes pártoknak. A Komintern érdeme is, hogy ma számos tőkés országban is erős kommunista pártok léteznek. A mozgalomban ma mutatkozó nacionalista torzulások csak átmeneti jellegűek. — L. N. NYEZSINSZKIJ: A szovjet—magyar barátság forrásainál (18-31. 1.) ugyancsak az 50. évforduló alkalmából eseménytörténeti áttekintést ad a Magyar Tanácsköztársaságról, hangsúlyozva kapcsolatait Szovjet-Oroszországgal. — R. JA. AKOPOV: AZ agrár-túlnépesedés felszámolása a Szovjetunióban, 1917 —1932 (32 — 40. 1.) számos adattal mutatja be a mezőgazdasági lakosság helyzetét. A NEP idején a parasztok ipari jellegű mellékfoglalkozásai még nőttek is az 1917 előtti helyzethez képest, 1926 után is, amikor az iparosítás révén az agrárnépesség száma csökkent. A túlnépesedést végül az iparosítás mellett a parasztok tervszerű átköltöztetése oldotta meg. — J. KAHK: Szükség van-e új történettudományra? (41 54. 1.) áttekinti a polgári részről jövő megállapításokat, amelyek a történettudomány csődjéről szólnak, vagy pedig csak az új módszerek alkalmazásában látnak kiutat. A pesszimizmust az a felismerés váltotta ki, hogy a polgári rend nem örökkévaló. A kvantitatív módszerek, amelyekről oly sok szó esik, valójában nem újak, hiszen már Marx és Engels alkalmazták. Egyetért az Annales-iskola törekvésével, amely törvényszerűségeket keres a történelemben, de ezeket nem mechanikusan, természettudományi törvényekként értelmezi. De utal arra, hogy nem minden történeti jelenség mérhető és modellálható, mert sok esetben nem ismerünk minden számbaveendő tényezőt. A számológépek felhasználása eredményes lehet, de hamis következtetésekre is vezethet. A szociológiával és a pszichológiával való együttműködést hasznosnak tartja, persze minden új módszert a gyakorlatban kell verifikálni. Csak adatokat gyűjtő történetírásra valóban nincs szükség. Új módszerek kellenek, de új alapelvek nem. — M. G. SZEDOV: P. L. Lavrov az oroszországi forradalmi mozgalomban (55 72. 1.) a narodnyik mozgalom egyik vezéralakjáról megállapítja, hogy feladata a nép öntudatra ébresztése volt. Áttekinti a vele foglalkozó történetírást, összefoglalja életrajzát, kiemeli, hogy mindent a népért akart tenni, valóban forradalmár volt, aki szocialista értelmiséget nevelt fel. Hibája volt, hogy nem látta a munkásosztály jelentőségét. Az 1870-es évek második felében ellenezte a bakunyinista módszereket. Erkölcsi felfogásában, az értelmiség feladatairól szóló fejtegetéseiben sok mély gondolat van. E. JA. FAJNBERG: AZ orosz japán diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok létrehozása (73—89. 1.) a külügyminisztériumi levéltár és emlékiratok, különösen I. A. Goncsarov író útirajza alapján részletesen bemutatja, hogyan történt meg 1853 -55 folyamán JE. V. Putyatyin missziója révén a kapcsolatok felvétele. A Japánnal megkötött szerződés egyenlőtlen jellegű volt, de a nyugati hatalmaktól eltérően Oroszország békés úton érte el a szerződés megkötését. A vita-rovatban JER. A. Ktzi-LOV: A keleti szlávság feudalizmusra való áttérésének előfeltételei (90 104. 1.) szembesíti egymással a feudális rend oroszországi kialakulására vonatkozólag eddig meglevő nézeteket: az egyik szerint itt is megindult a rabszolgatartó társadalom kialakulása, de ennek általános válsága miatt alakult ki a feudalizmus. A másik