Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1030/IV

FOLYÓIRATSZEM I .Ii 1031 nézet szerint külső befolyásra jött létre, a harmadik viszont elsődleges és másodlagos feudalizmust különböztet meg, aszerint, hogy az ősközösségből vagy a rabszolga­tartó formációból fejlődött ki. A szláv és germán államalakulásokat összevetve figyelmeztet a földrajzi tényező szerepére, és ennél is fontosabbnak tartja a termelő­erők magas színvonalát, amit éppen az utóbbi évek kutatásai igazoltak. Az egy­mástól elszigetelt szomszédsági közössé­gek erős belső összetartása lehetetlenné tette a rabszolgaság kibontakozását. A feje­delmi jobbágyok idegenből rabolt emberek voltak. Végső megállapítása, hogy az ősközösségből д rabszolgatartó társadalom­ba való átmenet nem általános törvény­szerűség. — V. V. KABGALOV: A régi Oroszország szabadságharca a mongol-tatár iga ellen (105 -118. 1.) folytatja esemény­történeti vázlatát, itt az 1237— 40-es évek hódításait mutatja be; az orosz nép ellenállása megakadályozta a további nyugati hódításokat. — V. F. TBIBUC tengernagy: A Vörös Zászló renddel kitün­tetett Balti Flotta- 1941 nyarán (119-133. 1.) visszaemlékezéseit írja meg 1941 augusztusáig, Tallinn kiürítéséig. — Sz. M. TEOJICKIJ: Az álcárok Oroszországban a XVII -XVIII. században (134 146. 1.) részletesen felsorolja valamennyi állító­lagos cárt a XVII. század elején feltűnt 1. Ál-Dimitrijtól kezdve, a népi tömegek adta támogatást a naiv monarchizmussal magyarázza. — V. V. ALTMAN áttekintést ad szovjet történészek munkáinak kül­földi fordításairól (147-151. 1.). — I. Z. KADSZON: Az oroszországi népi tömegek egyházellenes harca a szovjet történészek munkáiban (151 — 157. 1.) az 1950 60-as években megjelent munkákat ismerteti. — A. I. PEBMINOVA a franciaországi Nép­front történetével foglalkozó szovjet tör­ténetírás fejlődését összegezi (157 -167. ).). — I. Sz. AVDOSIN, F. G. BIBJUKOV: A malinovkai pogrom (205 —213. 1.) az 1905 októberében a felkelő parasztok ellen végrehajtott kegyetlenkedések történetét mutatja be. 4. szám. — O. I. KUROCSKINA: A Komintern harca V. I. Lenin vezetésével a tömegekért, a dolgozók összefogásáért és egységéért (5-21. 1.) a III. és IV. kong­resszus időszakában mutatja be Lenin tevékenységét; a III. kongresszus Lenin sürgetésére vezette be az új taktikát, a tömegek közt folytatandó mindennapos munkát. Ehhez a taktikához tartozott 1922-ben Berlinben a másik két Internacio­náléval folytatott tárgyalási kísérlet. A IV. kongresszus pedig a proletár egység jel­szavát tűzte ki. - V. D. MOCSALOV: V. I. Lenin és a marxizmus létrejötte Oroszország­ban (22 — 37. 1.) Plehanov érdemeinek elis­merése mellett hangsúlyozza, hogy kül­földről nem láthatta az orosz kapitalizmus viharos fejlődését, a kapitalizmus békés fejlődési szakaszának embere volt, ez magyarázza későbbi mensevizmusát. Akszelrod és Vera Zaszulics is ehhez a típushoz tartoztak. Lenin tevékenységé­nek elemzése során azt emeli ki az orosz­országi párt sajátosságaként, hogy a polgári demokratikus forradalom előtt alakult meg. V. A. LJUBISEVA: V. I. Lenin, a népbiztosok tanácsa elnöke levél­tárának rekonstruálása (38 50. 1.) utal arra, hogy Lenin személves használatára hoztak létre iratállagot, ebből Lenin saját írásait már kiadták, a hozzá intézett jelen­téseket, beadványokat stb. most ugyan­olyan rendben állították össze, mint Lenin életében volt. — A. JE. JOFFE: A Szovjet­unió nemzetközi tudományos és kulturális kapcsolatai, 1917 1932 (51 -66. 1.) rész­letes áttekintést ad a kapcsolatok fejlő­déséről, szovjet tudósok részvételéről nemzetközi konferenciákon, művészek külföldi vendégszerepléséről. — A. I. OSZADCSAJA: A béke kérdése a szovjetek III. összoroszországi kongresszusán (67—77. 1.) bemutatja, hogyan támadták 1918 januárjában a mensevikek és eszerek a békekötést, utal a baloldali kommunisták békeellenes állásfoglalására, és megmu­tatja, hogyan sikerült Leninnek a balol­dali eszereket is megnyernie a béke elvé­nek. — Sz. L. TYIHVINSZKIJ : A kínai ural­kodó körök ,,önmegerősödésének" politikája, 1860-1895 (78 98. 1.) ismerteti a tajping felkelés leverése utáni korszakban beveze­tett jelentéktelen reformokat, a hadszer­vezet modernizálását, fiatalok kiküldését külföldi egyetemekre, amivel az uralkodó körök Kína belső megerősödését akarták elérni. A török reformkorhoz (Tanzimat) és Japán korabeli átalakulásához hason­lítja, sikertelenségét azzal magyarázza, hogy az uralkodó klikk saját hatalmának fenntartása érdekében engedménveket tett a nagyhatalmaknak. — N. D. SZMIR­NOVA: Albánia elfoglalása a fasiszta Olasz­ország által 1939-ben (99 -113. 1.) esemény­történeti áttekintésében érinti az Albánia felosztására vonatkozó olasz jugoszláv tárgyalásokat, hangsúlyozza, hogv Zogu király nem engedte meg a nép felfegyver­zését, ezért nem tudott ellenállni. A Szovjet­unió élesen elítélte a megszállást. V. JE. BABANCSENKO : A szakszervezetek IV. összoroszországi kongresszusa és V. I. Lenin kommunista frakciójának fellépése (114 120. 1.) visszaemlékezéseit közli az 1921-ben megtartott kongresszusra. — V. V. KABGALOV: A régi Oroszország sza­badságharca a mongol — tatár iga ellen (121 —

Next

/
Thumbnails
Contents