Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Rényi Péter-Sánta Ilona: A mi negyedszázadunk (Ism. Ságvári Ágnes) 1027/IV

TÖIiTÉNETI IRODALOM 1029 tekintélye csökkent. A párt hatásköre a proletárdiktatúrában nőtt, az egység hiányában viszont tényleges befolyása leszűkült. Egységét sem a felismert hibák „rossz javítása", sem a „szárnyak immár nyílt elvtelen hatalmi harca" nem állította helyre. Mindebből egyenesen következett a régi 18-as, 45-ös és 47-es ellenség időleges felülkerekedése 1956-ban. De ha a pártban csúcsosodott ki annak idején a széthullás és tehetetlenség, benne öltött formát az újra megtalált rend, a tervezés, az egységes cselekvés akarata és ezért - sikere is. A MSzMP jelenlegi helyzetének kulcsát a szerzők joggal a párt arra irányuló törekvésében látják, hogy „leszámoljon végleg a tévedhetetlenség, a csalhatatlanság illúziójával, hogy ne felkiáltójelekben beszéljen a tömegekhez, hanem - ha kell — kérdőjelekben is." Ha sikerül az elviséget egyesítenie a realizmus követelményeivel, biztosíték van rá, hogy a párt illúziók nélkül, céltudatosan vezesse az országot a „kettéosztott világban". A „kettéosztott világ" bemutatása érdeme a kötetnek. Tanulmányokban sokszor és szenvedéllyel írtak az imperializmusról, az osztályellenségről, annak politikai arculatáról, a felelősökről és a megtévesztettekről. De ez a gyűjtemény tényeket sorakoztat fel. Jól érzékelteti a diplomáciai fórumokon tárgyaló USA vezetők terveinek és a messzi évekre visszanyúló magyar fasizmus fertőzésének érintkezési pontjait, a nemzetközi jobboldal taktikájában lezajlott fordulatok és a nyílt politikai küzdelmek, a kommunistaellenes blokkszervezés, majd a titkos összeesküvések, az 1946-os gyilkossági kísérletek és az 1956-os tömeghisztéria szoros összefüggéseit. A képeket nézve és azok sorrendjén gondolkodva aligha lehet lebecsülni a népi rendszerrel szemben felsorakozott tábor erejét. De nehéz megérteni azt is, hogy győzelmeinket számbavéve, könyveink miért írtak olyan irreálisan keveset, miért hallgattak olyan „szemérmesen" Pócspetriről, antiszemitizmusról, nacionalista tüntetésekről, demagógiáról. Ezzel a módszerrel nem az ellenség jelentéktelenségét bizonyítjuk, hanem a magunk eredményeit becsüljük le. Mint ahogy Sánta - Rényi könyve sem az ellenséget népszerűsíti, hanem a nehezen szerzett eredmények megbecsülésére és megóvására biztat. Azt írja Rényi, hogy a képek nem adnak módot a folyamatok ábrázolására, csak aktusok bemutatására alkalmasak. De állítását a kötet cáfolja. A képek gyűjtése és csoportosítása, elhelyezése és arányok szerinti nagyon tudatos nagyítása áthidalta a képek és írás lehetőségei közti távolságot. A fotók nagy előnye, a festménnyel szemben, hogy megőrzi a részleteket, nem idealizál, és gondos tanulmányozása esetén adalékul szolgálhat a kortörténet megírásához. A témakijelölés, a fényképezés pillanatának megválasztása esetlegesnek tűnhet. De mégsem az, hiszen a riporter maga is szereplője és részese a kornak, munkájának irányát a rá is hatással levő események, áramlatok határozzák meg. Újra éli múltját a mai „derékhad", a „törzsgárda". Csak természetes, hogy az album ezzel nemcsak a generációnk fiatalságát örökíti meg, hanem egyúttal rendszerünk ifjúkorát is. Emlékeinkért és a terveinkért kétszeresen is a „mi negyedszázadunk" az elmúlt 25 esztendő. Érdemes többet gondolkodni tanulságain. SÁaVÁRI ÁGNE&