Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - A szocializmus útján. A felszabadulást követő negyedszázad kronológiája (Ism. Szakács Kálmán) 1025/IV

1026 TÖRTÉMETI IRODALOM keresztül az egész időszakról, kirajzolódik előtte a 25 éves fejlődés keresztmetszete, a forradalom kibontakozása és győzelme, az építőmunka megindulása, az elért eredmények nagyszerűsége. Külön érdemének tartjuk, hogy a kötet nem kerüli meg a kényes kérdéseket sem, leltünteti és érzékelteti azt is, hogy az eredmények mellett hibák is jelentkeztek. Az események jellege a különböző szakaszokban változik, és ez kifejezi az életben történt változást, amit a kronológia jól érzékeltet. 1948-ig a politikai események dominálnak, 1948 és 195ö között növekszik a gazdasági-kulturális jellegű események száma, 1957 után szemmel láthatóan növekszik a külpolitikai történések adatainak aránya. Persze vannak a kötetben következetlenségek. Lehetett és kellett volna az egyes közléseket még adatszerűbbé tenni, csökkentve a leíró jelleg arányát, ahogy ez pl. az 1945-ös országgyűlési választásoknál (31. 1.) vagy az 1946-os ÜB választásoknál (37. 1.) stb. történt. Egyes közlések túl általánosak, keveset mondanak a történés tartalmáról. Ilyen többek között azon szervezetek kongresszusainak — minden kommentár nélkül —puszta megemlítése, amelyek az adattárban nem szerepelnek; így a FÉKOSz 1947 márciusi kongresszusa, a nyomdász kongresszus (1947 január), az UFOSz kongresszus, (1946 szeptember), a bányászkongresszus (1945 május) esetében. Egy-két mondattal kommentálni lehetett volna ezek jelentőségét, ismertetni az elfogadott határozatokat. Több helyen megszűnik az adatok között a folyamatosság. Pl.: 1956. június 30-án a belügyminiszter betiltotta a Petőfi-Kör működését. Pár oldallal később arról olvashatunk, hogy szeptember 19-én vitát rendeznek a Petőfi Körben a volt népi kollégiumok nevelési tapasztalatairól. A különböző szervezetek nevét néhol rövidítve, másutt teljesen kiírva közlik. Jó lett volna a kötet elejére vagy végére egy rövidítésjegyzék. Az adatközlést úgy igyekeztek megoldani, hagy а közlésben а lehetőségekhez képest az értékelés is bennefoglaltassék, ezt azonban nem elég következetesen alkalmazták. 1945—1948 között a személyeknél rendszerint feltüntették a pártállást és a foglalkozást, de nem mindenütt. Több esetben csak az első előfordulásnál, más esetekben azonban rendszeresen közlik az adatokat. Mivel kézikönyvről van szó, szükséges lett volna az ilyen adatok teljes ós következetes közlése. A kötet második része az adattár. Lényegesen kisebb terjedelmű az eseménynaptárnál, jelentőségét, értékét tekintve azonban felülmúlja azt. Az adattár a legértékesebb része a kötetnek. Első része az ország nagyobb helységeinek felszabadulási időpontját közli (4 lapon). A második rész a párt- és tömegszervezeti kongresszusok ós konferenciák napirendjét, határozatait ós a központi vezető szervek összetételét és tagjainak névsorát tartalmazza. 1948-ig megtaláljuk a koalíciós pártok és a különböző ifjúsági szervezetek kongresszusainak ós vezetőtestületeinek, a koalíciós pártok nagy választmányainak határozatait és személyi összetételét is. Látszólag száraz adatok, egészében mégis hallatlanul érdekes olvasmány, szinte megelevenedő, élő történelem. Ugyanez vonatkozik az adattár harmadik részére, amely a központi államhatalmi és államigazgatási szervek személyi összetételének alakulását vizsgálja: az Ideiglenes Nemzetgyűlés összetételét és vezető szerveit, az országgyűlések, a Nemzeti Főtanács, a köztársasági elnökök, az Elnöki Tanács tisztségviselőit, az Ideiglenes Kormánytól a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányig a Magyar Népköztársaság kormányainak tagjait. Ki kell emelni a precíz adatközlést, amely nagy körültekintést és gondosságot igényelt, a rendkívüli nagy adat- és anyaggazdagságot és az összeállítás egyedülálló értékét. A kötet végül Magyarország diplomáciai kapcsolatainak fejlődését tekinti át 1945-től 1968-ig. A munkának ez a része teljesen újszerű; rövid, évszámokra, nevekre épülő diplomácia-eseménytörténet. Megnevezi azokat az országokat, amelyekkel diplomáciai kapcsolatot létesítettünk, feltünteti a diplomáciai kapcsolat felvételének időpontját, a kapcsolat szintjét, közli a külképviselet vezető munkatársainak névsorát, megbízatásuk időtartamát. Ez a rövid adatszerű összegezés a Magyar Népköztársaság diplomáciai kapcsolatairól hézagpótló. Tükrözi külkapcsolataink fejlődését: különösen az 1956 utáni fejlődés szembeötlő. A kötetet szép illusztrációk színezik. Az igényes külső és a gondos tipográfiai munka az Akadémiai Kiadó munkáját dicséri; hasznos és értékes munkát jelentetett meg felszabadulásunk negyedszázados évfordulójára, amely jó keresztmetszetét adja az elmúlt 25 év történetének. Nélkülözhetetlen kiadványnak fog bizonyulni. SZAKÁCS KÁLMÁN