Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Pintér István: Magyar kommunisták a Hitler-ellenes nemzeti egységért 1941 június - 1944 március (Ism. Szinai Miklós) 1021/IV

TÖIiTÉNETI IRODALOM 1023 zsoldban, szociális demagógiával próbálták szembefordítani a munkásosztályt a nemzeti érdekekkel. A magyar értelmiség legjobbjaiban 1941-ben kezdett terjedni a felismerés, hogy a nemzet megmentését szolgáló igazi nemzeti egységhez csak a kommunisták tudják kötni a magyar munkásosztályt. E feladat teljesítéséhez az adott viszonyok között szükségesnek látszott a kettős illegalitás feladása. A párt politikáját magyarázó röpiratok alá oda kellett írni a párt nevét. A kommunista párt csak a sa'/át zászlaja alatt kísérelhette meg új nemzeti függetlenségi politikája mögé felsorakoztatni a munkás tömegeket és ennek segítségével balra tolni a függetlenségi frontot. A történeti köztudatban ma még nem eléggé él a KMP e heroikus elhatározásának a jelentősége. A párt, a nvílt lellépés minden kockázatával, meg akarta kísérelni, hogy megállítsa az országot a háború lejtőjén. A nyílt fellépés viszont megkönnyítette, hogy az uralkodó körök a pártra a súlyos csapások sorozatát mérjék. Alig két hónappal az első röpiratok, a Szabad Nép megjelenése után, kezdődtek meg a tömeges letartóztatások. A kétszázezer magyar frontra küldésének megakadályozása érdekében - szinte párhuzamosan a 2. magyar hadsereg szervezésével — ötszáz kommunista „esett el" a belső fronton. Pintér alapjában helyesen értékeli az eseményeket és a párt helyzetét — 1942 nyarától 1943 nyaráig —, azonban az ezen időszakot tárgyaló fejezetek címei mégsem fejezik ki hűen sem a történeti eseményeket, sem a fejezetek tartalmát. E két középső fejezet címe: „A függetlenségi mozgalom átmeneti megtorpanása. Erőfeszítések a KMP és a függetlenségi mozgalom újjászervezésére." - „A KMP harca a rendszermentő politika felszámolásáért, a nemzeti erők tömörítéséért, az azonnali különbékéért." A fogalmazások azt a benyomást kelthetik az olvasóban, hogy 1942-ben és 1943 első felében csupán a párt átmeneti megtorpanásáról volt szó. Elsikkad a pártot és a magyar munkásmozgalmat ebben az időszakban ért súlyos csapás, az a mély válság, amely 1942 tavaszától 1943 nyaráig tartott. Pintér munkájának adatai bizonyítják, hogy a megtorlás ilyen méreteiről beszélhetünk. Ha összegezzük könyvének idevonatkozó adatait (14., 103., 104., 107. 1.), kiderül, hogy már 1941-től 1942 tavaszáig 1400 kommunistát és baloldali szociáldemokratát tartóztattak le vagy hurcoltak el büntető századokba. Az említett, ötszáz embert érintő, 1942 április végén kezdődő letartóztatások (106. 1.) már ezért is súlyosan hatottak a felfelé ívelő magyar munkás- és antifasiszta mozgalomra. Ez a csapás a magyar forradalmi mozgalom centrumát érte. A kommunista párt öttagú Központi Bizottságának három tagja, majdnem az egész budapesti vezetőség és úgyszólván a párt valamennyi helyi szervezetének tagjai a horthysta nyomozó szervek kezeibe kerültek. Alig egy év alatt tehát 1900 embert vesztett a magyar forradalmi mozgalom. De még nem vettük figyelembe a háború kitörésekor internált régi kommunisták számát és a Délvidéken letartóztatott kommunistákat. Ezekről ugyanis nincsenek pontos számadataink, de bizonyára nem túlzunk, ha velük újabb több mint kétszáz kommunista elvesztését vesszük figyelembe. De ez még mindig nem minden. A tavaszi nyári megtorló intézkedések őszre kiterjedtek a vidéki legális munkásszervezetekre. 1942 végére a rendőrségi csapások és a katonai beszállásolások többszáz vidéki szociáldemokrata pártszervezetet likvidáltak (111. 1.). A párt megmaradt vezető magja ilyen körülmények között is hősies erőfeszítéseket tett a KMP újjászervezésére. Mikor ezt a munkát elkezdték, az egész országban csak 10 12 kommunistával tudták felvenni újra a kapcsolatot. (Kádár János: A Kommunisták Magyarországi Pártja feloszlatása körülményeinek és a Békepárt munkájának néhány kérdéséről. Párttörténeti Közlemények, 1956. 3. sz. 20. 1.). Rövid idő alatt az illegális pártnak nyomdája volt s kiépítették újból az első szervezeteket, mikor 1943 tavaszán az újjászervező munka kezdetén 222 kommunistát vettek őrizetbe a nyomozó szervek. Ez volt a kritikus pont a párt életében. Ez a súlyos helyzet akkor alakult ki, mikor 1943 elejére döntő fordulat következett be a második világháború menetében. A Sztálingrádnál elszenvedett német vereség, a 2. magyar hadsereg pusztulásának, a Kállay-kormány egész háborús politikája csődjének hatását tetézte, hogy 1943-ra az országban az élelmezési és fogyasztási cikkekkel való ellátás rohamosan romlani kezdett, süllyedt a dolgozók életszínvonala, és nyomában bérmozgalmak kezdődtek az üzemekben. A nyilasmozgalom saját adatai szerint — 1943-ra elvesztette tagságának kétharmadát. Ry módon a második világháború során, annak döntő, 1943-as esztendejében egy sajátos, tragikus fáziseltolódás alakult ki Magyarországon az antifasiszta, harc erősödésének objektív lehetősége és az antifasiszta front vezető erejének az erre az időre bekövetkezett súlyos gyengülése következtében. A Békepárt megalakítása csak kísérlet volt ennek az ellentmondásnak a feloldására. Azért foglalkoztunk részletesebben — a tárgyalt munka adataira