Századok – 1970

KRÓNIKA - Képmelléklet: Az élet megindulása Budapesten (Összeállította Stemler Gyuláné) 1019/IV

1020 TÖKXÉNETI IKODALOM mely mélyebb pontján ma is drámain eleven akkori hétköznapoknak. A jellemző az, hogy tudatosítják, vagy ismét tudatosítják, hogy az a 240 nap nemcsak a forradalom elindulását, nemcsak a felszabadulást-felszabadítást, hanem a háborút is jelentette. Es megfordí1 va: nemcsak a háborút, nemcsak megrázkódtatásokat, sőt ma, egy új formáció alapjainak lerakása után nem elsősorban ezt, hanem egy nemzet újjászületésének felemelő, tanulságokban rendkívül gazdag első napjait, hónapjait jelentette. A háborúval, a nagypolitika eseményeivel indul a kötet, hogy majd a felszabadulást s ennek jegyében születő, kétséggel, gonddal és növekvő bizakodással teli hétköznapokat idézze. Az eltérő feltételektől függően más-más problémákat tárgyal a frontvonal előtti és utáni viszonylatokban. Ott a fasiszta kormányzat utolsó erőfeszítéseit, kapkodó intézkedéseit, a menekülők áradatát, hanyatló közállapotokat, széthulló közigazgatást, az egyszerű emberek megmaradásért folytatott küzdelmét s a „gyepű" nyugatra vonulását fényszórózza. Itt, a felszabadult területen ugyancsak gondokra villantja a fényt, az újjárendeződés gondjaira, az új honfoglalás nehézségeire, küzdelmeire, pártszervezésre, az új népi, hatalmi ós végrehajtó szervek megalakulására, a közigazgatás és a közrend helyreállítására, a termelőmunka megindítására, a tulajdon- és birtokrenddel kapcsolatos első — főként helyi kezdeményű — intézkedésekre, egyszóval a népi demokrácia első alapköveinek lerakására. Külön érdeme a kötetnek, hogy a felnőtt nemzedék által megélt egykori eseményeket, sikereket, győzelmeket, egyértelműen felemelő, megújító mozzanatokat történeti esetlegességeikkel együtt adja. Ezáltal közelebb hozza, érthetőbbé, világosabbá teszi ezt azok számára is, akiknek ez a 240 nap életkoruk révén csak tanulmányokból megismert történelmi lecke. Talán nem is kell hangsúlyozni, mennyire fontos feladat az, hogy az időközben felnőtt és felnövő ifjú nemzedék, mely azokat a napokat, a forradalmat, eredményeit meg nem harcolhatta, mert — mint örökséget — harc nélkül kapta, részleteket illetően is teljes képet kapjon a kezdetekről. 1 Erénye az is a kötetnek, hogy az ezt célzó munkálatokhoz hozzájárul. De hozzá kell tennünk mindjárt, e pozitívum komoly negatívummal is párosul: a forrásjelölés sajnálatos következetlenségeivel, hiányaival, melyek csökkentik a kötet hatóerejét. Arra gondolunk, hogy egyetlen szakkötet vagy népszerűsítő munka sem áll csak önmagában, amennyiben minden mű — inspiratív ereje folytán, ha van ilyen, s megítélésünk szerint e kötetben ez is jelen van — további olvasásra, ismeretszerzésre, búvárkodásra serkent. Ha viszont egy munka, bármily mértékben is rendelkezik e tulajdonsággal, méltán kelt hiányérzetet az utalások, források, további eligazító útmutatások nem eléggé következetes, jórészt színező elemként való, néha mellékes kezelése. Elsősorban ebből a szempontból hiányoljuk tehát, hogy általában elmaradnak a levéltári jelzetek, gyakorta hiányzik a dokumentumokról az aláírás, a dátum—egy-egy eseményre vonatkozó pontosabb időbeli meghatározás; hogy a visszaemlékezőknek, kivéve az ismert történelmi szereplőket, — nagyon sokszor csak a puszta nevét közlik —, minden további információ nélkül. Pedig esetenként feltétlen kívánkoznék a dokumentumokhoz, szereplőkhöz, helyhez, eseményhez bizonyos további felvilágosítás. (Csak példaként említjük: utalni lehetett volna, a felkiáltójel helyett, arra, hogy Csorna akkor a soproni rostaigazgatósághoz tartozott; hogy az első napokban a fejadag biztosítására való törekvés, másutt a szerzők is elmondják, nem volt teljesen reménytelen; hogy a 71. oldalon a helyi igazgatás spontán hadikommunisztikus törekvéséről, a 256. oldalon pedig egy helyütt nem egyszerű államosítási törekvésről, hanem a kor viszonyaiban leledző csoporttulajdon-képzésről van szó — jóllehet átmeneti jelleggel.) Akár szerzői, akár kiadói sietség folytán keletkeztek bizonyos egyenetlenségek. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ezáltal, akarva, akaratlan, a mondanivaló továbbgyűrűzésének, akár az ismeretszerzés, akár a kutatás szintjén jelentkezzék is az, további komoly lehetőségei maradtak kiaknázatlanok. És mégis — mellőzve a további részleteket és olvasásra ajánlva a kötetet — Karsai Elek és M. Somlyai Magda új, közös könyvéről, egészét tekintve, hiányosságai ellenére is pozitív képet alkothatunk: érdemes, inspiratív munka. Fogyatékosságai ellenére is értékes és eredményes kezdeményezés; az egykori hétköznapok megidézése révén hozza még közelebb jelenünk tegnapelőttjét. SZAKÁCS SÁNDOR