Századok – 1970

KRÓNIKA - Képmelléklet: Az élet megindulása Budapesten (Összeállította Stemler Gyuláné) 1019/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 1019 Da ők átjöttek elsőnek, ott, az aknazáron keresztül. Sokan álltunk ott kinn a sarkon. A tiszt felemelte kezét, oszt kiabált, hogy »brate, brate, ne bojsze«, ne féljetek. Aztán behívtak bennünket a községházára, és ki a reptérre ment, ahova kellett ember, társadalmi mankába. Én bekerültem a raktárba, vagyis a malomba. Ott tárolták a lisztet, búzát, onnan vitték széjjel." íme, ilyen volt az első nap, ahogy az emlékezés az egykori feszültségeket, bizonytalanságot feloldva, itt-ott stilizálva, de a lényeget el nem hallgatva, megidézi. Egyszerű történetről emlékezik egy másik szemtanú is: „Itt nem volt baja senkinek se az égvilágon, már civilnek. A katonákból pusztultak el úgy, amint szokás is. Volt azután az is, hogyha nem állt meg valaki, akkor meglőtték, de ha megállt és intett, hogy én civil vagyok, akkor már nem volt semmi baj." H "tköznapokat i 1 íznek az emlékezők és a dokumentumok is, amelyekre Karsai Elek és LVL Somlyai Migla kötetüket alapozták. A szerkesztők 19 levéltár közel 250 ezer irata közül válogathattak. Rendelkezésre álltak egykorú, eddig közre nem adott iratok, visszaemlékezések, számos kiadott anyag, dokumentum, visszapillantás, értékelés, egyszóval igen sokrétű, nagyon gazdag alapanyag. Ebből választották ki s adták közre, láthatólag elsősorban népszerűsítő jelleggel, a mondanivaló megértését elősegítő értékes magvarázataikkal egyetemben, a publikálásra szánt dokumentumokat: az eddig említettek mellett a legkülönfélébb jelentéseket, feljegyzéseket, jegyzőkönyveket, röplapokat, rálió-, sajtó- és dobolási anyagokat, ítéletet, halottjelentést stb. A jó 28 íves munkát gazdag korabeli képanyag színezi, s különböző értékű - nem egyszer gyenge kivitelű - fakszimilék sora egészíti ki. A kötet szerkesztő irányelvét a front mozgása adja. Szerzői így akarták egyrészt „tettenérni" az „indulást", megítélésük szerint „a népi demokratikus átalakulás első, egész további fejlődésünket eldöntő kezdeti mozzanatait", másrészt, „követve az események rendjét" párhuzamosan ábrázolni „az új Magyarország kibontakozását és a régi Magyarország szükségszerűen bukáshoz vezető útját". Ez, egyébként szinte önként adódó elvből, a frontvonal nyomon követéséből következik, hogy az ország keleti felének elsősorban felszabadulás utáni, míg a nyugati országrészek történetének felszabadulás előtti rajza válik gazdagabbá, árnyaltabbá. Sőt a nyugati részek felszabadulás utáni életének krónikájára már csak egészen hézagosan, csak néhány villanásszerű utalásban kerülhet sor. E szerkesztési elv, bárha vannak gyengéi, nem hibáztatható, mivel a kötet szerzői — mint említettük - bevallottan az indulás pillanatát akarták „tettenérni", tágabb értelemben azt a módot s azt a pillanatot, ahogyan és amikor a felszabadítás megérkezett, ahogyan és amikor az emberekben a felszabadulás megindult, ahogyan és amikor a forradalom sokan észre sem vették - történelemformáló munkába kezdett. Bármiről szóljon tehát a szerzők magyarázata, bármiről is tegyenek tanúságot a dokumentumok, mindenkor a bontakozó, új Magyarország e három, elkülöníthető, esetenként a valóságban is elkülönült, egyben feloldhatatlan szerves egységet alkotó, nagy — emberi sorsokat ütköztető, tudatos és ösztönös emberi cselekvésben tárgyiasuló — eseménye a történelmi főszereplő. És a háború, amely mindegyikért együttesen előre nyújtotta be a számlát. Nincs helyünk, de nem is lehet feladatunk, hogy e kölcsönható tényezőket különkülön ós együttesen is szemléltessük — ezt túlnyomórészt sikerrel teszi meg maga a kötet. Ehelyütt inkább néhány részkérdést érintenénk, a teljesség igénye nélkül, de figyelemmel egyes forrásokra, kezelésükre s a kötet újdonságaira. Kétségtelen, hogy a kötet legértékesebb részét az eddig kiadatlan, először itt publikált levéltári dokumentum- és egyéb emlékanyag képezi. A fentebb említett eredeti szemléleten, szerzőik értékes, értelmező útmutatásain, az érdekes, mondanivalóhoz illő képanyagon kívül tulaj donképpon ezt kell, egyéb értékek mellett is, külön kiemelnünk. Mégis, igazságtalanok volnánk, ha a kötet már ismert forrásanyagát az újonnan közreadottaktól mereven elválasztanánk, mivel a kötet az eredeti és ismert forrásokkal együtt, így egéez. Da bizonyra értelemben új életre kapnak, éppen a kötet jelzett, eredeti szemléletéből következően az olvasók, a kutatók által korábban részben vagy egészben már ismert különféle hír- és sajtóanyagok, jegyzőkönyvek s egyéb publikált dokumentumok is. Njm állíthatnánk természetesen, hogy a régi ós az új anyag ötvözetében, vagy akár a szerkesztésben, sőt a címadásban (egyes fejezetcímek megoldásában, ld. pl. a 14. fejszet cím'ít), nam ford.ilnának elő zavaró momentumok, nem a legjobb értelemben vett rutinszerű megoldások. M égis helytelen volna, ezekre helyezni a hangsúlyt, mivel a kötet egészére nem ezek a jellemzők. A jellemző az, hogy a kötet s szerzői értő kalauzai és feltárói az évtizedek távlatából darabosságukban, esetlegességükben megszépülő és felemelő, de azért tudatunk vala-13*