Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Kársai Elek-Somlyai Magda: A felszabadulás krónikája 1944 ősze - 1945 tavasza (Ism. Szakács Sándor) 1018/IV

1018 TÖRTÉMETI IRODALOM anyagot dolgozott fel a tanulmány, — amit a gondosan összeállított jegyzetek is mutatnak — ; e vonatkozásban személyes visszaemlékezésen, beható kutatáson túl szerencsésen támaszkodhatott a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya által irányított, a földreform dokumentumait rendszeresen feltáró kutatás eredményeire is. Gyümölcsöző lett volna, ha a szerző összeveti eredményeit a témát tárgyaló más művek megállapításaival. Ez azért lett volna különösen kívánatos, mivel a szerző maga is aktív részese, egyik iránvítója volt a földreform lebonyolításának, s így szinte mindenkinél jobban ismeri e hatalmas társadalmi, gazdasági reform összes problémáját. Donáth Ferenc az avatott történetíró alaposságával, módszerességével dolgozta fel a témát, az olvasót mégis megcsapja az 1945 -47-es évek harcainak, vitáinak a heve. Donáth Ferenc ma is olyan szenvedéllyel szól a felszabadulást követő mozgalmakról, hogy mindenki számára érzékelhetővé válik ezek máig ható jelentősége. Éppen ez művének egyik legnagyobb értéke: szakszerűsége alátámasztja szenvedélyes hozzáállásának a hitelét - s viszont szenvedélyes hangvétele megakadályozza, hogy szakszerűsége szárazzá tegye munkáját. Annak hangsúlyozása mellett azonban, hogy Donáth Ferenc ma is benne él a huszonöt évvel ezelőtt lezajlott eseményekben, s képes belülről megvilágítani az akkor volt problémákat, le kell szögezni, hogy nem a memoáríró hangvétele, hanem a történész, de a témáját nem hűvös távolságban tartó, hanem szenvedélyesen szerető történész hozzáállása jellemzi. E munkában szerencsésen egyesülnek a történelem harcos alakítójának s a történelem tudós írójának a kvalitásai. Szűcs LÁSZLÓ KARSAI ELEK—S0MLYAI MAGDA: A FELSZABADULÁS KRÓNIKÁJA. 1944 ŐSZE -1945 TAVASZA (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1970. 322 I.) A jubileumi kiadványok sorában is érdekes színfolt Karsai Elek és M. Somlyai Magda munkája, A felszabadulás krónikája, melyet szerzői ez év elején, a Kossuth Könyvkiadó által adtak közre. A könyv 1944. szeptember huszonharmadikától 1945. április negyedikéig követi nyomon Magyarország felszabadításának és felszabadulásának 240 napját. Attól az időponttól kezdve, hogy az első szovjet katonák a Békés megyei Battonya községnél magyar földre léptek, addig az — önmagában, a nagy háború köznapjaiban jelentéktelen - eseményig, hogy a háromezeregynéhányadik magyar helység, Nemesmedves is felszabadult. E község felszabadítása, 1945 április negyedike, azonban történelmi nevezetességre emelkedett: ez volt a régi Magyarország utolsó, s a teljesen felszabadult, új Magyarország első napja. Ámi a két időpont közé esett, arról — a tudomány és a publicisztika nyomait követve — sokat olvashattunk: Tanulmányok, cikkek, monográfiák, dokumentumok sorában mértük fel e pár száz nap alatt lezajlott történelmi válogatást. A kutatómunka, melynek immár magának is története van, számos lényegi összefüggést feltárt. Hovatovább jobban ismerjük e napok történetét, mint a kor sok egykori cselekvő részese, aki történetünk tárgyát, a történelmet csinálta, vagy akik által, maguk is beleágyazva e folyamba, a történelem történt. Bizonyos, ami napjaink szempontjából a lényeget illeti, ahogy távolodunk e 240 naptól, éppúgy közelebb is kerülünk hozzá. A kutató, ki a hétköznapok történéseiből olvasztja ki, gyúrja, formálja, absztrahálja mondanivalóját, nem egyszer érzi, hogy tárgya, mondanivalója, a történelem, az alkotás folyamatában nemcsak egyszerűbbé, világosabbá, egyértelműbbé vált, hanem szegényebb is lett. Elvesztek, elhulltak belőle az emberi élet időbeli keretét adó, drámai egyszeriségükben teljességgel alig visszaidézhető, egykor élettel teli, az utókor számára sziklává merevült vagy végleges kövesedés előtt álló, sok mindent érttető hétköznapok. Úgy látszik, Karsai Elek ós M. Somlyai Magda e kötetében éppen arra szánta el magát, hogy a felszabadulás ünnepére a történelemből legalább részben visszahozza, visszaidézze ezeket a hétköznapokat. „Nagyon emlékezetes nap marad számomra 1944. szeptember 24-e. Akkor jöttek be az oroszok. Itt a pécskai úton. Egy katona hajtotta a kocsit, és egy szovjet tiszt ült rajta. Az út alá volt aknázva. Mi ott kiabáltunk, meg voltunk ijedve, hogy felrobbannak.