Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Donáth Ferenc: Demokratikus földreform Magyarországon 1945-1947 (Ism. Szűcs László) 1016/IV

TÖIiTÉNETI IRODALOM 1017 állt, hogy a parasztság melyik rétege kapja elsősorban az úri földeket. Éppen azért, mert ezeket a lehetőségeket és ellentéteket nagyon világosan látja, Donáth Ferenc képes arra, hogy minden eddigi feldolgozásnál reálisabban, izgalmasabban bontakoztassa ki előttünk a földreform történetét. E fejtegetése során állapítja meg, hogy „a magyar birtokviszonyok felszabadulás utáni demokratizálásának jellegzetes fő vonása a koalíció pártjainak megegyezésén alapuló rendeletet kiigazító szegény paraszti forradalmi gyakorlat: az agrárreform és az agrárforradalom sajátos összefonódása" (73. 1.). Bemutatja azt is, hogy a Vörös Hadsereg jelenléte és a Kommunista Párt hogyan segített3 a szegényparaszti érdekek érvényesülését a reform lebonyolításában és megvédésében. A reform körül folyt harcok lényeges vonását bontja ki a szerző a fenti ellentétek vizsgálása során, midőn nemcsak a volt földbirtokosok és parasztság, hanem a parasztságon belül a falusiak és pusztaiak, a nincstelenek és kishaszonbérlők közötti összeütközéseket is vizsgálja. Jelentős a szerzőnek az a megfigyelése, ami a könyv több helyén értékes megállapításokhoz vezet, hogy ,,a Dunántúlon a földosztás általában megmaradt a rendelet keretei között, lefolyása simább, problémamentesebb volt. Ezzel szemben az Alföldön a földosztás általában törvényt nem tisztelő, vidékenként kifejezetten forradalmi jellegű folyamat, melyet harcias szellemű tömegmegmozdulások kísérnek. Észak a két pólus között foglal helyet" (79. 1.). Különösen izgalmasak a kötetnek azok a fejezetei, amelyek a földreform ellen tevékenykedő erőket, különböző polgári pártok, a hivatalok, volt birtokosok, az egyház mint földesúr, az olcsó munkaerőktől eleső módosabb paraszt ellenállását mutatják be. E részben külön figyelmet érdemel a földigénylő bizottságok ellen országosan folyt támadás bemutatása, mely támadások célja a Bzegényparasztság földreformot igenlő egységének a megbontása, s az elmaradottabb rétegek megfélemlítése, a demokrácia lejáratása volt. Nagyon nyiltan szól a könyv a földreform lebonyolításának részben objektív nehézségeiről (anyagi eszközök hiánya, mérnök és műszaki felszerelés hiánya, törvényes keretek túllépése helyenként, sváb községekben felmerülő további problémák, földhivatalok reformellenes szelleme) s arról, hogy reakciós körök miként próbálták kihasználni ezeket a nehézségeket, — egyben ismerteti a szegényparasztság „földet vissza nem adunk!" jelszóval továbblendülő akcióit. Bemutatja a könyv a föld újrafelosztására irányuló mozgalmat is, ami csak részben volt a reform által ki nem elégített szegényparaszti igények megnyilvánulása, részben szintén a földreform legalább részleges visszacsinálására irányuló törekvést takart. Részletesen elemzi Donáth Ferenc a földreform eredményeit, hatását. Nemcsak társadalmi, de gazdasági kihatásait is. Ezeket a vonásokat , természetesen a háborús károk, az inflációs viszonyok összefüggéseiben tárgyalja, s nem kerüli el a figyelmét az sem, hogy a meginduló újjáépítés is növelte a mezőgazdasági üzemek közterheit. A reform ellen annak idején folyt propaganda egyik legfőbb érvével ellentétben kiderül Donáth Ferenc elemzéséből, hogy az új kisüzemekben az állatsűrűség jóval nagyobb volt, mint a felosztott nagybirtokon. A szántóföldi termelés szerkezetében egyébként évtizedek óta tartó eltolódás az intenzívebb kultúrák javára a nagybirtokrendszer megszűnése után meggyorsult. Megállapítja Donáth Ferenc azt is, hogy — elsősorban az aszályos időjárás és igaerőhiány miatt — a főbb növényfajták átlagai és hozamai az első két évben mélyen alatta maradtak az 1931 — 1940-es évek átlagainak illetve hozamainak. Ezzel szemben amint az aszály megszűnt, az igaerőhelyzet is javult, s több táperőt kapott a föld „a kisparaszti mezőgazdaság átlaghozamai semmivel nem maradtak alatta a háború előtti évtized átlagának, sőt néhány fontos terményben fölülmúlták ezeket az átlagokat" (381. 1.). Vizsgálja a kötet a termelőszövetkezeti mozgalom kezdeteit is. Megállapítja ennek során, hogy a parasztság többsége ekkor az egyéni gazdálkodás mellett volt, s a nagyüzemi gazdálkodás kereteit csak erőszakkal lehetett volna fenntartani. Ugyanakkor megállapítja azt is helyesen, hogy ha a reformra valamivel kedvezőbb gazdasági és politikai körülményiek között került volna a sor, a nagybirtokrendszer megszüntetése nem vonta volna törvényszerűen maga után a nagyüzemi termelési keretek teljes felbontását. A kötet utolsó mondataiban felveti Donáth Ferenc azt a kérdést, hogy: mit oldott meg a földreform? csak történeti epizód volt, „amely már nem tartozott a történés fő folyamához, s ugyan mindegy volt, színre került-e vagy sem, nem változtatott a történelem menetén? Negyedszázad távlatából, a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás gyors kialakításának tényétől nem ilyen arányokat kap-e a reform?" A válasz csak az lehet — amit ő mtga is mond —, hogy gazdaságilag ugyan elkésett és csakugyan epizód volt az 1945-ös földreform, de politikailag nélkülözhetetlen s egyetlen lehetséges út. A kötet függelékében megtalálhatók a földreformra vonatkozó leglényegesebb jogszabályok (1945. évi VI. tc.; 1946. évi IX. tc.; 1947. évi V. tc.) teljes szövegei, ezenkívül személy- és helynévmutató teszi könnyebben használhatóvá a művet. Hatalmas forrás-13 Századok 1970/4