Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Nemzetközi tudományos ülésszak hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján (Birta István-Nagy Ferenc) 990/IV

1010 HI UTA ISTVÁN NAGY FERENC legkorszerűbb t echnikai vívmányainak egyetemes következménye. A szocialista országok csak úgy hozhatják be történelmi lemaradásukat, hogy a kor legfejlettebb technikáját veszik át, s ehhez a fejlettség alacsonyabb szintjén is integrált piacokra van szükség, hisz azt a XX. század technikája követeli meg, az egyes országok fejlettségétől úgyszólván függetlenül. Az önellátás jelszavától vezérelt gazdasági önállóságért pedig nagy árat kell fizetni a kor követelményeihez képest bekövetkező, főként technikai jellegű lemaradás formájában. A továbbiakban Berend T. Iván megvizsgálta az integrációs politika érvényesülését a KGST tevékenységében. Ennek során megállapította, hogy a KGST 1949 elejétől 1954-ig terjedő szakaszában rendkívül fontos ós pozitív szerepet játszott a szocialista országok egymással folytatott kereskedelmének fejlesztésében. Ezeket az éveket a szocialista gazdasági integráció fejlődése első periódusának tekinthetjük. Ugyanakkor a KGST működését jelentősen befolyásolta a gazdasági stratégia autarkiás jellege. Ezek a törekvések olyan objektív feltételeket teremtettek, amelyek között a hazai adottságok figyelembevételének lehetősége és az együttműködés előnyeinek kihasználása csak korlátozott lehetett. Az ötvenes évek második felétől az addigi fejlesztési út elemzése ós felülvizsgálata felszínre hozta az autarkiák súlyos ellentmondásait, és ez szükségszerűenvezetett az együttműködés addig érvényesülő formáinak és tartalmának korrekciójára. Ez új szakaszban már a gazdasági integráció célkitűzéseivel törekedtek az együttműködés lehetőségeinek kiteljesítésére, ós a gazdasági célok jobb alátámasztására. A hatvanas évek elejére Közép-és Kelet-Európa országainak gazdaságpolitikájában váratlanul gyors ütemű előrehaladás következett be az integráció irányában, 1962 novemberében már megfogalmazták a közös, egységes tervhivatal felállításának gondolatát is. A közös tervezésre kiteljesített multilaterális kapcsolatokra alapozott homogén gazdasági egység koncepciójának megfogalmazása határozott ellenhatásokat is kiváltott, s a valóságos integrációs előrehaladás fékjévé vált. Mindenekelőtt a politikai adottságok révén, ugyanakkor a gazdasági adottságok is több olyan elemet tartalmaztak, amelyek az integráció kibontakozásához nem szolgáltattak megfelelő alapot. Legfontosabb mozzanatként az érvényben levő irányítási rendszer erőteljes fékező hatását emeli ki a szerző. Ehhez járultak aztán az egyes szocialista országok eltérő gazdasági adottságaiból eredő hatások. Mindezek együttesen irreálissá tették a hatvanas évek elején meghirdetett nemzetközi tervezésre alapozott együttműködést. A bekövetkezett szemléleti változás ellenére tehát az integráció végül nem haladhatott lényegesen előre az előző évtizedhez képest. Ezzel viszont Magyarország számára sem tette lehetővé, a gazdaságpolitikai felismerések ellenére, a korábbi önellátó fejlesztés konzekvenciáinak maradéktalan felszámolását. A legutóbbi évek kezdeti eredménvei mégis biztatóak s viszonylag elszigetelt példákkal is (korszerű energiaimport, timföld- és alumíniumegyezmények) fontos iparfejlődési tényezőkké váltak. Sas György, a Politikai Főiskola tanszókvezető docense ,,A magyar gazdaságpolitika néhány kérdéséről" c. korreferátumát módszertani problémák felvetésével kezdte. A gazdasági fejlődés útjának szubjektív, történelmietlen megítélésével szemben hangsúlyozta a gazdaságpolitikai döntések objektív okai felderítésének és — amenynyire lehetséges — a szubjektív tényezők elhatárolásának fontosságát. A gazdaságpolitikai elemzés legegyszerűbb változata - mondta - absztrakt normatívák, tökéletes konstrukciók felállítása, annak megállapítása, „mit kellett volna tennünk", figyelmen kívül hagyva azt, vagy alig számba véve, hogy „mit lehetett tenni". Normatívául különösen kedvező körülmények között fejlődő országok folyamatai szolgálnak nem egyszer. A máshol és máskor lezajlott fejlődési utak összehasonlítása nem ilyen egyszerű. A szocialista viszonyok közötti gazdasági fejlődésnek történelmi kontrollja alig van, hiszen a szocialista társadalom mintegy 50 éve létezik, a szocialista világgazdasági rendszer pedig 25 esztendős - összehasonlítható változatokról tehát nem is igen lehet beszélni. A tőkés országok gazdasági fejlődési útjával való egybevetés nem felesleges, de azt a társadalmi viszonyok, a nemzetközi helyzet hatása és sok más feltétel eltérése miatti különbségek gondos figyelembevétele alapján lehet csak megtenni. Majd a korreferens néhány vitás kérdésről mondott véleményt. A fejlődés üteméről szólva megállapította, hogy a Rákosi - Gerő-féle gazdaságpolitikát nem azért bíráljuk, mert az adott történelmi körülmények között viszonylag gyors ütemet diktált — ez a gyors ütem történelmileg szükségszerű volt —, hanem azért, mert a MDP II. Kongresszusán az ötéves terv célkitűzéseinek a felemelése irreális mértékű volt. S nem azért bíráljuk ezt a gazdaságpolitikát, mert az iparosítás, ezen belül a nehézipar fejlesztésének anyagi fedezetét a mezőgazdaságból, a közszükségleti cikkeket gyártó iparágakból vette, hanem azért, hogy ezt az akkor egyetlen lehetséges megoldást oly mértékben túlhajtotta, ami a mezőgazdaság súlyos válságához vezetett. Nem a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésére irányuló törekvéséért ítéljük el ezt a gazdaságpolitikát, hanem az irreális