Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Nemzetközi tudományos ülésszak hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján (Birta István-Nagy Ferenc) 990/IV

TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A FELSZABADULÁS 25. ÉVFORDULÓJÁN 1005 A továbbiakban a magyar munkásellenőrzés tervezéséről azt a megállapítást tette a korreferens, hogy az MKP III. kongresszusa után, amikor jóval kedvezőbb hatalmi feltételek között indult meg a harc az üzemi bizottságok jogkörének bővítéséért (többek között a felvételi jog, a vállalatvezetés jogának megosztásáért, a tanácskozási jog helyett szavazati jogért), ezt a harcot Rákosi Mátyás ós csoportja nem támogatta. A pártvezetés eme csoportja abból indult ki, hogy az államosított üzemekbe a régi igazgatók helyébe munkásigazgatók, illetve haladó értelmiségiek kerültek, ós ezek jelenléte fölöslegessé teszi a termjlés és elosztás mutiká3allenőrzé33t. Az Ü3-k feladatát a termelési terv teljesítésében jelölték meg. В pártvezetők tehát — állapítja mag a szerző — „a szocialista termelésnek nemcsak az irányítását, hanem ellenőrzését is egyedül a proletárállam feladatának tekintették". Ez az álláspont végül is ,,a terebélyesedő és megszilárduló üzemi demokrácia elsorvadását jelentette", ami gyakorlatilag 1948 második felében következett be. A munkásellenőrzésnek ez az útja, teszi hozzá az előadó, nem magyar sajátosság: hasonló folyamat ment végbe a többi népi demokratikus országban is. Bírta István, a Párttörtáneti Intézet tudományos munkatársa „A szocialista iparosítás eredményei ós problémái az első ötéves terv időszakában" c. hozzászólását azzal a magállapítással kezdte, hogy eddigi kutatásai nem erősítették meg azt az álláspontot, amely a gazdaságpolitikai hibák kezdetét csak 1951-től datálja, de azt a felfogást sem, amely az első ötéves terv iparosítási politikáját kezdettől fogva azonosítja a gazdaságpolitikai hibák 195l-re kialakult rendszerével. A továbbiakban a korreferens ismertette a szocialista iparosítási politika kialakulásának történelmi körülményeit és annak főbb állomását. Az iparosítás időszerűségét, szükségességét, fontosságát hangsúlyozva kiemelte, hogy ezt a kérdést a történelem tűzte napirendre Kelet- ós Délkelet Európában, és a történelem állította hazánkban is a 40-es évek végén, az 50-es évek elején feladataink élére. Az ipari fejletlenségünkből következő társadalmi, politikai problémák sorából első helyen az ország gazdasági elmaradottsága és a demográfiai tényezők alakulása közötti diszharmóniát emelte ki. Külön aláhúzta, hogy a félévszázados, megoldásért kiáltó strukturális munkanélküliség, s az ebből fakadó szociális feszültségnek az új megváltozott, valóban kedvezőbb feltételek közötti megszüntetése fontos politikai kérdéssé lépett elő. Agrárelmaradottságunk felszámolását sürgette a paraszti árutermelés és a lakosság rohamosan növekvő közellátási igényei közötti feszültség megszüntetése is. De a belső szociális, gazdasági indítékok mellett a világpolitika nyugtalanító hidegháborús jelenségei — a hathatós önvédelem megszervezésének kényszere révén — szintén a korszerű, erős ipar megteremtését siettették. Kelet- és Délkelet Európa második világháborút követő politikai hatalmi változásai, az államosítások végrehajtása, a tervgazdálkodás bevezetése, a magyar gazdaság háború utáni európai viszonylatban is kiemelkedő sikerei ugyanakkor a korábbiakkal össze nem vethető feltételeket teremtettek az iparosítás megvalósításához. Az első iparosítási elképzelések melyok az ötéves terv 1948 nyári első változatában körvonalazódtak, — alapvetően helyes és reális célkitűzéseket tartalmaztak, ós a fentiekben ismertetett égető gazdasági, társadalmi, politikai problémák mielőbbi megoldására irányultak. Tény, hogy e kezdeti elgondolásokban is kiütközik már bizonyos egyoldalú nehézipar-centrikusság, de egészében a tervek megfeleltek a magyar gazdaság szükségleteinek és lehetőségeinek. A belső igények széleskörű kielégítésére irányuló törekvések 1948 végén — 1949 elején futottak zátonyra, amikor — a nemzetközi munkásmozgalom 1948 júniusi vitáival, mindenekelőtt a szocializmusba való többféle átmenet lehetőségeinek elvetésével és ennek kapcsán a párt általános politikájában történt változásokkal összefüggésben — a terv átdolgozásának szempontjai között már háttérbe szorult gazdasági színvonalunk, struktúránk, lehetőségeink vizsgálata és kiinduló ponttá teljes egészében az első szovjet ötéves terv célkitűzései váltak. A sztálini iparosítási séma alapján átalakították a terveket, a korábbiakhoz képest lényegesen szélesebbre nyitották a termelési és fogyasztási cikkeket gyártó iparágak között az ollót. A feszített ütemű iparosításhoz szükséges anyagi eszközök biztosítása érdekében magemalták a felhalmozási hánvadot a tervezett óletszint rovására. Az államosított ipar akkumulációja mellett egyidejűleg számoltak a mezőgazdaság jövedelminek jelentős mértékű elvonásával is. Mindezek ellenére az 1949 eleji tsrvprogram gazdasági elmaradottságunk felszámolására irányuló feszített, de még a realitások határain belül mozgó célkitűzéseivel kiinduló pontjává válhatott volna az ország ipari bázisa kiszélesítésének. A narmetk'izi politika 1918 -49 for lulóján lejátszóló eseményei, mindenekelőtt a NATO létrehozása és таз imperialista katonai tömb-alakítási kísérletek — a honvédelem fokozottabb fejlesztésének előtérbe állításával — azonban 1949 márciusára felvetették a főbb tervszámok bizonyos fokú módosításának szükségességét. A szocialista világban megindult a felkészülés egy esetleges világháború veszélyeinek elhárítására, közép-