Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Nemzetközi tudományos ülésszak hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján (Birta István-Nagy Ferenc) 990/IV

1004 BÍRTA ISTVÁN-NAGY FERENC szövetkezet is kimaradt. A stabilizációs finanszírozáspolitika népgazdasági szinten meg' feledkezett arról, hogy a rendelkezésre álló igen szűkös anyagi eszközöket sarkpontszerűen oda kell helyezni, ahol azok ágazati és összgazdasági hatása a lehetőségekhez képest optimális lesz. Rácz Béla kandidátus, az Országos Levéltár Népi Demokratikus Osztályának főlevéltárosa „A termelés munkásellenőrzésének r.éhány kérdése az európai népi demokratikus országokban 1944 48" c. korreferátumában rövid áttekintést adva a munkásellenőrzés történetéről, megállapította, hogy a munkásellenőrzés országos méretekben először a világon Oroszországban bontakozott ki, amikor 1917 márciusában létrejöttek szinte minden jelentős vállalatnál a gyári üzemi bizottságok (fabzavkomok). Oroszország proletariátusa a bolsevikok vezetésével először a világon feltárta és megmutatta a termelés munkásellenőrzésének mód ját és célját. Az üzemi bizottságok a 40-es évek közepe táján elsősorban Közép- és Délkelet Európa országaiban x'ijjászülettek. Megr'ijhodásuk a megszálló nácik ellen vívott harcban kezdődött el, amikor számos országban (Lengyelországban, Csehszlovákiában, Franciaországban) a fegyveres ellenállási harc sejtjeivé váltak, a szabotázsakciók szervezői és végrehajtói voltak, vagy gyárvédelmi szervekké alakultak át. Magyarországon a nehéz körülmények között kifejlődő illegális üzemi bizottsági mozgalom nem vált országos méretűvé, az üzemi bizottságok a Vörös Hadsereg győzelmei nyomában fejlődtek ki. Az üzemi bizottságok a felszabadulást követő első hetekben saját elképzeléseik alapján határozták meg hatás- és jogkörüket, többségük gyakorlatilag kisajátította a gyárvezetést, vagy a tőkéseket annak megosztására kényszerítette. Jugoszláviában ós Lengyelországban, de még Csehszlovákiában is a munkásság tőkeellenes törekvései szabadabban, határozottabban és szélesebb körben bontakozhattak ki, mert üzemeik jelentős része a megszállók kezében volt és a felszabadulás pillanatában vezető nélkül maradt. Ezzel szemben Romániában a- munkásság tőkeellenes fellépése visszafogottabban juthatott kifejezésre, mert a román burzsoázia részese volt az augusztus 23-i nemzeti felkelés- , nek. Németország szovjet zónájában а német munkásmozgalom akkori helyzetéből következően a termelési tanácsok megalakulásában a munkásság öntevékeny kezdeményezése kisebb mértékben jelentkezett. 1945 folyamán a legtöbb népi demokratikus országban a munkásellenőrzést törvényesítették, az üzemi bizottságok jog- és hatáskörét szabályozták. Magyarországon 1945 februárjában majd májusában jelent meg rendelet az üzemi bizottságokról, amely elismerte és biztosította ellenőrzési jogukat a tőkés termelés és elosztás felett. Amíg a februári rendelet 200, addig a májusi már 20 alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknál írta elő e szervek kötelező megalakítását, s oz utóbbi rendelet már kötelezően előírta az üze- i mek termelési menetének és terveinek ellenőrzését is. A magyar ÜB rendeletek nem korlátozták a tőkés tulajdonból származó jogok gyakorlását, viszont a többi népi demokratikus országban — Romániát kivéve — a rendeletek alapján is túlléphették az ellenőrzés határát, mert bekapcsolódhattak az alkalmazási jog gyakorlásába. Egyéb téren a tőkés tulajdon jogait Lengyelország, Bulgária, Jugoszlávia törvényei sem érintették, azaz a gyárak üzemi és üzletvitelének a jogát nem osztották meg az ÜB-okkal. Csehszlovákiában az elnöki dekrétum a fentieken kívül az üzemi tanácsoknak kötelességévé tette a kereskedelmi és gyártási tervezet kidolgozásában való részvételt és annak véleményezését. Németország szovjet megszállási övezetében a termelési tanácsok megalakulásuktól kezdve szélesebb jogkörrel rendelkeztek, részt vettek a vállalatok termelési terveinek meghatározásában, az összes termelési, árkérdés, személyzeti kérdések eldöntésében. (Ezen a gyakorlaton a szövetséges Ellenőrző Tanács 1946 áprilisi törvénye — amely a termelési tanácsok jogkörét szociális kérdések megoldására korlátozta egész Németország területén — sem változtatott.) Az üzemi bizottságokról szóló dekrétumok a munka- és a tőke együttműködésének, azaz meghatározott kompromisszum, jogi keretét határozta meg, ezért ideiglenes jellegűek voltak. A dekrétumok kiadása egy részről a tőke további korlátozásáról tanúskodik, másrészt arról, hogy a munkásosztály még nem volt abban a helyzetben, hogy azonnal likvidálja a tőkés tulajdont. Amikor a társadalmi kérdések még nem oldódtak meg, vagy csak részben, a dekrétumok értelmezése és végrehajtása elsősorban az osztályerőviszonyoktól függött. A forradalmi időszakban a dekrétumok, rendeletek általában elmaradtak mind időben, mind tartalmukban a néptömegek, a munkások forradalmi gyakorlatától. A kormányintézkedések gyakran a már kialakult helyzetet regisztrálták. Magyarországon az üzemi bizottságok jelentős része például gyakorolta a munkavállalók felvételéhez és elbocsátásához való hozzájárulásának jogkörét, annak ellenére, hogv az 1946 elejére elkészült s e követelményt tartalmazó új ÜB rendelet-tervezetet nem adták ki.