Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Nemzetközi tudományos ülésszak hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján (Birta István-Nagy Ferenc) 990/IV

1002 BIRTA I ST V AS - NAGY FERENC kutatások azonban csak akkor tölthetik be igazi funkciójukat, ha szervesen kapcsolódnak bele az országos összefüggésekbe, ugyanakkor a helytörténetírás célja nem lehet az sem, hogy általános koncepciókhoz utólag helyi adatokat szolgáltasson, figyelmen kívül hagyva a sajátosságokat, több egyedi jelenség különös vonásait. A helytörténetírásban az utóbbi időben tapasztalható fellendülés egyik nagy eredménye — mondotta Fehér István —, hogy hely történetíróink az általános fejlődési folyamatba beágyazva fogalmazzák meg mondanivalójukat, bátran rámutatnak a helyi sajátosságokra, valóban helytörténetet adnak az olvasó kezébe. Hangot adott azon véleményének, hogy a helytörténetírás jelentősége, súlya továbbra sem csökken történetírásunkban. Éppen ez indokolja, hogy a helytörténetírói tevékenységet mielőbb tudományos rangra emeljük. A helytörténeti munkákat olvassák, s azoknak jelentős szerep jut a történelemszemlélet formálásában, éppen ezért a helytörténetírókon is komoly tudományos felelősség nyugszik. A helytörténetírás szép és nemes feladata az adott terület történeti valósága sokszínűségének, eltérő tónusainak bemutatása. A korreferens bemutatva az 1945 1946-os déldunántúli fejlődés sajátos vonásait, érdekesen és hitelesen dokumentálta a helytörténetírás feladatait, elvi megállapításainak jelentőségét, s befejezésként leszögezte: a helytörténetírásnak van már komoly múltja, de elsősorban jövője van. A nép történelemalkotó tevékenységének valósághű felkutatása és elemzése a helytörténetírás legnemesebb feladata. Szenes Iván, az Orvostudományi Egyetem Marxizmus —Leninizmus Tanszékének adjunktusa „Folytonosság és megújulás az MSzMP-ben" címmela kommunista mozgalomban, a párt életében érvényesülő kontinuitással és diszkontinuitással foglalkozott a pártújjászervezésének időszakát érintve. Hangsúlyozta, hogy a párt életében a folytonosságot mindenekelőtt a marxizmus leninizmus nemzetközi jellegű és nemzetközi érvényű eszméihez való hűség jelenti. Részletesen foglalkozott a felszólaló a párt 1956-os súlyos helyzetével, az Edvard Kardelj 1956. december 7-i beszédében foglaltakkal, ésazMSzMP-nek e nézetekkel szemben elfoglalt helyes álláspontjával. Elemezte az Ideiglenes Központi Bizottság 1956. november 6-án kiadott első felhívását, az 1956. november 23-án megjelent tagfelvételi irányelveket. Leszögezte, hogy a párt folytonosságát ós a megújulás szükségességét az MSzMP olyan egységes feladatnak tekintette, amelynek egyik vagy másik oldala az adott politikai helyzetnek megfelelően nagyobb súlyt kapott. Az MDP tevékenységének kritikai megközelítése különösen az újjászervezés első hónapjaiban volt előtérben, de a szükséges kritikai elem nem taktikai jellegű volt. Éppen így az MDP eredményeit noha ezok nem mindig szerepeltek egyenlő súllyal az állásfoglalásban az MSzMP Ideiglenes Központi Bizottsága mindvégig nyíltan deklarálta. A kontinuitás és diszkontinuitás egységes érvényesítése — a párt mindenkori szocializmust építő tevékenysége mellett — azt is jelentette, hogy az 1953-tól kezdődő megújulási folyamatban a párt újjászervezése döntő szakasz volt. Az MSzMP továbbította és hasznosította az 1953 júniusi, az 1955 márciusi és az 1956 júliusi párthatározatok előremutató, helyes megállapításait, az új helyzetnek megfelelően messzemenően meghaladta, továbbfejlesztette azokat. * A második szekcióban elsőként Szakács Sándor kandidátus, a Marx Károly Közgazdasági Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszékének adjunktusa tartott korreferátumot. „A népi demokrácia gazdaságpolitikája Magyarországon 1945 1948" c. korreferátumában mindenekelőtt tisztázta a jelzett i lőszak gazdaságpolitikájának jellegét, megállapítva róla, hogy az átmenetet képez a háború alatti állammonopolista kapitalista ós a proletárdiktatúra győzelmét követő évek centralizált állami tervezésre épülő gazdaságpolitikai rendszere között. Az 1944 45-ben, Magyarország felszabadulása nyomán kibontakozó politikai változások mellett a háborús pusztulás, ennek következményei, hatásai önmagában is megszabták a gazdaságpolitika alapirányát, azt, hogy az új gazdaságpolitikának szükségszerűen az ország újjáépítésére kell erőit koncentrálni. A kommunista párt által ezidőben javasolt, majd az új kormányzat által elfogadott program már egyértelműen sejttetni engedte, hogy a népi demokrácia gazdaságpolitikájának alapelve a régi szabad tőkés gazdálkodás korlátozása, konkrétan a földtulajdoni rendszer radikális átalakítása, a bank- és ipari, általában a nagytőke tevékenységének az újjáépítés, a demokratizálás, az új hatalmi viszonyok érdekeinek megfelelő korlátozása lesz. A tőkekorlátozás első nagy csatája a feudalizmus maradványai elleni harc jelszava alatt végrehajtott földreform volt. A földreform felszámolta a magántulajdonban levő közép- és nagybirtokot, kisajátította a bankok és részvénytársaságok földbirtokait, a régi, feudális eredetű, mégis tőkés birtokszervezet szétzúzásával felszámolta a birtok-