Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Nemzetközi tudományos ülésszak hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján (Birta István-Nagy Ferenc) 990/IV

1000 BÍRTA ISTVÁN-NAGY FERENC nynk csökkent. Az MSzMP-ben viszont — az 1957. évihez viszonyítva — arányuk mérsékelten, számuk 4 év alatt egyharmaddal növekedett. Ez egyértelműen a munkás-paraszt szövetség sikeres megszilárdítását bizonyítja. A munkás és paraszt foglalkozású párttagokszáma visszaesett, számuk az 1948. évi 59%-ról 1956-ra 47%-ra csökkent. Az MSzMP fejlődése során az 1957. évi állapothoz képest — számuk növekedett, arányuk azonban kisebb lett (1957: 47%; 19G1: 43%). Ehhez azonban indokolt hozzászámítani a pártstatisztikában alkalmazottként szereplők egy részét. A munkásként és parasztként kimutatottak arányának csökkenését az előadó két tényezőre vezette vissza; egyrészt arra, hogy e két kategóriába tartozók közül a párt szervező és nevelő munkájának következtében sokan kisebb-nagyobb vezető beosztásba, vagy a szellemi foglalkozásúak kategóriájába kerül; másrészt a hatalom megszerzése után a párt — megtartva munkásjellegét — egyre inkább az egész dolgozó nép közvetlen képviselőjévé válik és ez kifejeződik össszetételének alakulásában is. A párt azonban továbbra is elsősorban a munkások és parasztok pártja, nemcsak célkitűzéseiben, hanem az összetételében is, minthogy a párt gerincét, létszámának döntő részét munkások és parasztok alkották és alkotják — szögezte le befejezésül az előadó. Csatári Dániel kandidátus, a Párttörténeti Intézet tudományos osztályának h. vezetője „Internacionalizmus és hazafiság egységének érvényesülése az MSzMP politikájában" címmel tartott korreferátumot. Megállapította, hogy pártunknak a hazafiság és internacionalizmus kérdésében kialakított elvszerű felfogása negyedszázados fejlődésünk egyik fontos történelmi tapasztalata. E politikai koncepció a történelmi körülmények pontos ismeretében elkerülte azokat a hamis alternatívákat, amelyek e kérdéssel kapcsolatban a munkásosztályt szinte egész története alatt fenyegették. Rámutatott arra, hogy a szocialista átalakulás sikeres megvalósítása során nemzeti történelmünk progresszív hagyományai a szocialista építés folyamatában egyesültek és kiteljesedtek. A szocializmus így feloldotta a haza és a haladás korábban nem egyszer megmutatkozó ellentétét. Azzal, hogy nemzeti ügyünket a társadalmi haladás erőivel kötöttük össze, s az internacionalizmus szocialista hazafiságunk szerves része lett, a hazafiság és nemzetköziség egymást éltető tényezőkké váltak. Az előadó foglalkozott azokkal a hibákkal is, amelyek egyes időszakokban megnehezítették a hazafiság és a nemzetköziség szintézisének kedvező folyamatát. Ártott a folyamatnak a szocializmus építésének feladatát mechanikusan értelmező dogmatikus felfogás. A revizionizmus pedig a^ reakciós erők számára alkalmat adó nacionalista programmal okozott súlyos károkat az ügynek. Az 1956-os ellenforradalom bebizonyította, hogy a munkáshatalom elleni támadás veszélybe sodorja az összes nemzeti vívmányokat is. Az előadó korreferátumában részletesen foglalkozott azokkal az eredményekkel, amelyeket az MSzMP a szocializmus teljes felépítésének megvalósítása útjára lépve elért. Leszögezte, hogy az adott történelmi periódus eredményeinek ideológiai feltételei csakis úgy jöhettek létre, hogy a párt a nemzeti kérdésben a lenini követelmények érvényesítésével alakította ki álláspontját, másrészt éles elvi harcba kezdett a különböző nacionalista irányzatok ellen. A szocializmus eszméinek önálló és alkotó alkalmazása — nálunk éppúgy, mint másutt — egyúttal fokozta a nemzetközi proletariátus helyi osztagának cselekvőképességét és felelősségét is. A nemzeti és internacionalista érdekek dialektikus egységének korszerű felfogása — amely elismerte a formák különbözőségét és a sajátos megoldásokat is, amely kigyomlálta az internacionalizmus fogalmából a dogmatikus elemeket és a sokszínűség egységét erősítette — egyben hatásos fegyvernek bizony ult az uniformizáló törekvések vádjának és a szeparatista álláspontok elutasításában, felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzetközi osztályharc közös cselekvésétől való elzárkózás sem a szocialista világrendszer, sem az egységes országok érdekeit nem szolgálja. Korunk ugyanis a szocialista nemzettóválás és szocialista világrendszer együttes fejlődésének összetett folyamatát érleli, ezért a szocialista hazafiság nem épülhet nacionalista gondolati elemekre és nem nélkülözheti a dogmatizmustól megtisztított internacionalizmus folyamatát. Tudatában kell lennünk azonban annak — mondotta Csatári Dániel —, hogy miközben a forradalmi átalakulás sodrában a szocialista nemzet felemelkedése, az osztály és nemzet kohéziója elkezdődött, a szocializmus sem volt biztosítva a hibák ellen, de a szocializmus hibái azoknak a hibái, akik fel akarták emelni és fel is emelték a proletariátust történelmi feladatának betöltésére. A további előrehaladásunkat biztosító tényezők közül az előadó kiemelte szocialista hazafiságunk értelmi és érzelmi komponenseinek szabad áramlását, valamint az átalakulásunk vezető ereje által megalapozott irányvonalnak a töretlenségét, amely számol a körülmények változásának lehetőségeivel, továbbra is ragaszkodva a proletariátus eszméinek nagy igazságához, elvetve a valóság által túlhaladott szólamokat, miközben érzékeny figyelmet tanúsít a még kialakulatlan formában jelentkező igazságok iránt. E politika továbbvitelének, kiteljesedésének garanciája,