Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Nemzetközi tudományos ülésszak hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján (Birta István-Nagy Ferenc) 990/IV

TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A FELSZABADULÁS 25. ÉVFORDULÓJÁN 999 Míg 1945-ben a népi demokratikus fejlődés meggátlásának terve elsősorban a nemzetközi szerződésekre és az adott koalíciókon belül tömörülő jelentékeny polgári jobboldali erőkre ópiilt, 1946-ban a fő hangsúly a koalíciók átalakításának erőszakolására helyeződött át. 1947-ben ténnyé vált a két tábor léte. Az Egyesült Államok nyíltan beavatkozott egyes országok társadalmi és politikai rendjének megváltoztatása érdekében. A Szovjetunió viszont a rendelkezésére álló összes eszközökkel biztosította a frissen született szocialista rendszerek fennmaradását. A status quo erőszakos megváltoztatásának amerikai terve a mi oldalunkon is minőségi változást érlelt meg, radikális belpolitikai változásokat, a népgazdaság, a külkereskedelem gyorsított ütemű átalakítását, nemzetközi kapcsolataink új alapokra fektetését eredményezte. 1948-tól a nemzetközi diplomáciai tárgyalások szavát a háborús hisztéria lármája kezdte fokozatosan felváltani, az 1949-et követő esztendőket pedig a hidegháború uralta. A hidegháború felszításával egyidejűleg, annak ellenhatásaként világméretű békemozgalom bontakozott ki. A háborús veszély maximális lehetőséget adott arra, hogy a béke és a függetlenség ügyében teljes népi egység jöjjön létre. A barátok tömörítése és az ellenség elszigetelése helyett azonban az ellenség keresése lett a fő feladat. Végső soron a nemzetközi helyzet megítélése, a társadalmi struktúra változásából következő feladatok meghatározása csakúgy, mint a szocialista hatalom berendezkedési koncepciója nem annyira a valóságon, mint inkább külső megfontolásokon alapult. A dogmák vezérfonalát több vonatkozásban a Tájékoztató Iroda határozatai szolgáltatták. 1953 zárja a hidegháborús éveket. Ekkorra válik az imperialisták részéről elfogadottá a népi demokráciák léte. 1953 júniusától a magyar kommunista mozgalom a többi szocialista ország pártjaival együtt új stratégia kimunkálásához kezdett — mondotta Ságvári Ágnes. „Pártunk szervezeti fejlődése a szocializmus alapjainak lerakása időszakában" címmel Rákosi Sándor, a Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa tartott korreferátumot. Előadásában a téma egyik lényeges kérdését, a taglétszám alakulását, és összetételének módosulását vizsgálta, abból kiindulva, hogy a párt élő fejlődő szervezet, amely a lenini elvek alapján változtatja szervezeti formáit, cselekvésének módszereit és ezzel együtt változik taglétszáma és a tagság összetétele is. Az előadó leszögezte, hogy a párt szervezeti fejlődésének — ezen belül létszámának és összetételének — alakulása szorosan összefügg a népi demokratikus forradalom sajátosságaival, valamint a szocialista építés első időszakában elkövetett súlyos hibákkal és azok kijavításáért folytatott küzdelemmel. A párt taglétszámának történeti folyamatát eleffrezve Rákosi Sándor megállapította, a két munkáspárt egyesülése után a taglétszám jelentős mértékben felduzzadt, majdnem elérte az 1 millió 200 ezer főt. A hatalmi harc eldőlte után azonban a párt intézkedéseket tett létszámának egységesebb alakítására, amelyek között a legfontosabbak a tagjelöltség bevezetése, a pártba való felvétel megszigorítása és az 1948-ban elrendelt tagrevízió voltak. Az 1945 1948 között kialakult magas taglétszámot 1956-ig nem sikerült lénvegesen megváltoztatni, erre mutat az 1956. évi 860 ezres létszám is. Emellett a párt politikájában mutatkozó torzulások és hibás munkamódszerek itt is hatottak, jellemzőek voltak ez ellentétes irányú gyors változások és a nagymértékű fluktuáció. Az 1956. évi ellenforradalom súlyos megrázkódtatásokat okozott a párt fejlődésében, de a párt újjászervezése során kialakult — 1957 végére közel 400 ezer főt kitevő — taglétszám jobb feltételeket teremtett a párt további fejlődése számára, erre utal a létszámban is tükröződő egységes emelkedés, amelynek eredményeképpen a tagság száma elérte az 510 ezret. A taglétszám alakulásából az előadó azokat a következtetéseket vonta le, hogy a taglétszám a tárgyalt időszakban a rendkívüli események vagy intézkedések hatására csökkent, míg az említett tényezők jelenlététől mentes időszakokban a párt fejlődése, erejének növekedése a taglétszám emelkedésében is kifejezésre jut, annak ellenére, hogy a párt nem tartja alapvető feladatának a tagság számszerű növekedését. A következőkben a párt tagságának összetételét vizsgálta az előadó. Az életkor szerinti vizsgálódásból az alábbi következtetéseket vonta le: 1948 és 1956 között a tagság átlagéletkora lassabban emelkedett, mint a népességé. 1957-ben — az újjászervezés idején lényegesen emelkedett a fiatal korosztályok aránya, 1957 után azonban a tagság átlagéletkora gyorsabban nőtt, mint általában a népesség átlagéletkora. Utalva arra, hogy a felsorolt tények nem adnak teljes képet a párt befolyásáról az ifjúság körében, mégis elgondolkoztatónak tartja e jelenséget. Rákosi Sándor a párt szociális összetételében végbement változásokkal is foglalkozott. Megállapította, hogy az MDP időszakában egyenletesen csökkent az üzemi munkások száma és aránya. Az 1957. évi újjászervezés idején kialakult helyzethez képest az MSzMP fejlődése során arányuk tovább csökkent ugvan, számuk azonban rendszeresen növekszik. A paraszti foglalkozásúak száma az MDP-ban lényegében stagnált, ará-