Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Nemzetközi tudományos ülésszak hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján (Birta István-Nagy Ferenc) 990/IV

998 BÍRTA ISTVÁN-NAGY FERENC Az 1945 — 1946-ban lezajlott sztrájkokkal foglalkozva Habuda Miklós vitázott azokkal az állásfoglalásokkal, amelyek e sztrájkokat egyértelműen negatív jelenségként értékelik, mert az ország gazdasági ós társadalmi viszonyaiból következően azok a népi demokratikus átalakulás immanens részét képezték. Mindenekelőtt különbséget tett a politikai és gazdasági jellegű sztrájkok között, és megállapította, hogy az előbbieket általában a munkáspártok és szakszervezetek központilag is támogatták. A gazdasági jellegű „vadsztrájkok" sem irányultak közvetlenül a munkáspártok ellen s közülük is csak azok fölött lehet negatív ítéletet mondani, amelyek a munkáspártok és szakszervezetek segítő közbelépése ellenére is folytatódtak. Egyben utalt arra, hogy a stabilizáció utáni munkabeszüntetéseket már nem lehet a fentiekhez hasonló elbírálásban részesíteni. A korreferátum elemezte a kisgazdapárt által szorgalmazott egységes érdekképviselet törvénybeiktatásának tervét. A kisgazda jobboldalnak e tekintetben nyomon kísérhető többirányú próbálkozása azt a célt kívánta szolgálni, hogy leválassza a munkáspárti szakszervezetek ingadozó tömegeit és ellenzéki szakszervezeteket hozzon létre. A kisgazda jobboldalnak ezen törekvéseit az MKP III. kongresszusának útmutatásaira támaszkodva sikerült meghiúsítani. 1947 első hónapjaiban a szakszervezetek harcának középpontjába a hároméves terv feltételeinek megteremtéséért folytatott küzdelem került. A szakszervezeti vezetők 1948. március 20 - 21-i első országos értekezlete zártaié a szakszervezeteknek a proletárhatalomért folytatott harcát, s alapjában helyesen értékelve az 1947 utolsó harmadában megkezdődött hatalmi fordulat lényegét, megállapította: „Magyarország a népi demokrácia fejlődésében átlépte a határvonalat és a szocializmus felé haladunk." 1948 első felében fokozottan kerültek előtérbe a munkáshatalom megszilárdításának és a 3 éves terv végrehajtásának útján a termelőmunka kérdései, amelyet kifejezően mutatnak a megindított szocialista munkaversenyek, az élmunkás és termelési brigádmozgalom országos kibontakozása; egyszóval a szocialista munka társadalmi szervezetének más formában ma is tovább élő elemei. Az előadó a továbbiakban a szakszervezeti vezetők 1948 márciusi konferenciájával foglalkozott, amely a szocializmus útjára lépés feltételeinek biztosítása érdekében az iparági szakszervezetek megteremtése mellett foglalt állást. Lépések történtek az egyes szakszervezetek ipar s foglalkozási ágak szerinti központi keretének kialakítására, az „egy üzem — egy szakszervezet" elvének realizálására. Ezzel kapcsolatban alakultak ki azok az elgondolások, amelyek aV üzemi bizottságok szakszervezeti szervekké formálását tűzték ki célul, s az együttes párt vonalának helytelen irányú változása folytán a szakszervezetek szerepét csak a termelésben való helytállás ellenőrzésére, a belső szervezeti problémák megoldására kívánták redukálni, s később pedig mesterségesen elszigetelték azokat a termelés demokratikus, társadalmi ellenőrzésének feladatától. Habuda Miklós összegezésképpen elmondotta, hogy a munkáshatalomért folytatott harc időszakában a szakszervezetek eredményes tevékenységének záloga a munkáspártokkal való szoros együttműködésben, a kommunista párt döntő befolyásának érvényesülésében rejlett. Ezért nem véletlen, hogy az egyesült párt politikájában bekövetkezett torzulás a szakszervezeti mozgalom fejlődését fokozatosan visszavetette. Az ötvenes évek első felének negatív tapasztalatai azonban semmit sem vonnak le annak a történelmi ténynek a jelentőségéből, hogy a sorsdöntő feladatok megoldásában — újjáépítés, stabilizáció, államosítások, 3 éves terv stb. — a kommunista párt bizton támaszkodhatott a szakszervezetekre. Sáqvári Ágnes kandidátus, a Fővárosi Levéltár igazgatója „Nemzetközi politika — belpolitika 1945 1953" e. korreferátumában a Magyarországot érintő nemzetközi szerződések és államközi kapcsolatok belpolitikai hatását állította vizsgálata középpontjába. Megállapította, hogy az antifasiszta harcot lezáró nemzetközi szerződések, mindenekelőtt a potsdami egyezmény a már kialakult európai status quot rögzítették. Nyilvánvaló — mondotta a korreferens -, hogy az angol -amerikai fél a konferencia befejezésétől, de még inkább a háború befejezésének pillanatától nem tartja magára nézve kötelezőnek a konferencia határozatait. Megindul a harc az imperialisták részéről a status quo megváltoztatásáért. Es ilyen körülmények között a népi demokráciák nem tehettek mást, mint hogy annak megvédésére összpontosították erőiket. A nemzetközi szerző lések betartása, a status quo védelme volt az egyetlen lehetséges eszköz arra, hogy a kibontakozó társadalmi forradalom lélekzetvételi időhöz jusson a nemzetközi beavatkozás bármilyen formájával szemben. Európában erőegyensúlyi állapot j'itt létre Miniaz a magyar baloldal számára kedvező lehetőséget teremtett egy hosszútávú, szocialista parspsktívájú politikai vonal kialakítására és e célkitűzések jegyében egy széle3 szövetsági politika megalapozására.