Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Nemzetközi tudományos ülésszak hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján (Birta István-Nagy Ferenc) 990/IV
996 BIETA ISTVÁN-NAG Y F К Ii Ii-NC formálisan nem utasították el a javaslatokat — de semmilyen komoly lépést nem tettek megvalósításuk érdekében. Ugyanígy jártak el az 1944 október első felében kötött előzetes fegyverszüneti egyezményt illetően is. Az 1944. október 15-i események bebizonyították, hogy a magyar uralkodó osztályok képtelenek voltak az olasz vagy román uralkodó körök egy részének útját járni a fasiszta koalícióból történő kiválást illetően; s az említett esemény egyben bizonyságul szolgált arra is, hogy antifasiszta erőink még ekkor nem voltak elégségesek arra, hogy kövessék más népek példáját. A régi államiság még részleteiben sem tudott hozzájárulni az éij megteremtéséhez. Az éij kormányzat létrehozásának munkálatai 1944. október 15-e után a felszabadított területekre tevődtek át, s ugyanide került a kommunista párt ezirányú politikai és szervező tevékenységének súlypontja is. A felszabadított területek nagysága és az ott kibontakozó antifasiszta népi megmozdulás súlya azonban még nem volt elégséges ahhoz, hogy alapjául szolgáljon az új államiság megteremtésének, mi több, az antifasiszta koalíció, a nyugati hatalmak álláspontja és a háború mielőbbi befejezésének fontossága miatt csupán az említett alapokon történő kibontakozást a Szovjetunió sem fogadhatott el. A háboréi mielőbbi befejezésének egyik lehetősége Magyarországnak a fasiszta blokkból való kikapcsolása volt. Megoldásként felvetődhetett az, hogy az ország felszabadított fővárosában egy antifasiszta ideiglenes kormány jön létre. Erre utal az a tény, hogy a fenti, politikai indítású okok miatt a december végi bekerítés előtt a Szovjet Hadsereg 1944 novemberében kétszer is indított támadást Budapest mielőbbi felszabadítására. Az említett politikai elgondolásokhoz kapcsolódik a Szovjetuniónak a Horthy bukása után Moszkvában maradt fegyverszüneti bizottsággal és az átállt horthysta tisztekkel kapcsolatos politikája is, amelynek során a szovjet kormány arra törekedett, hogy e személyek bevonásával is esetleg meggyorsítsa Magyarország kiválását a háborúból. Korom Mihály kitért annak jelentőségére, hogy az adott nemzetközi feltételek mellett a horthysta „jogfolytonossági", vagy a népi demokratikus megoldás kerül-e előtérbe. E szempontból lényeges, hogy a felszabadított országrészekben 1944 végére megszerveződ- ' tek a belső, antifasiszta forradalmi erők, s ezzel döntő mértékben hozzájárulhattak Magyarország átállásához és az új államiság megteremtéséhez is. 1944. december 2-án megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amely elfogadta a Magyar Kommunista Párt 1944. november 30-án nyilvánosságra hozott akcióprogramját. Ezzel a kommunisták vezette MNFF legfőbb záloga lett az új magyar államiság népi formájú lijjászületésének. 1944 december elején a Szovjetunió, az antifasiszta nagyhatalmak nevében is hozzájárult ahhoz, hogy még a főváros felszabadulása előtt, — a horthysta kormányzat jogfolytonosságának feltétlen követelése nélkül — az antifasiszta népi erőkre támaszkodva indulhasson meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés, az Ideiglenes Kormány megteremtésének szervezése. A szovjet kormány a háború magyar földön történő befejezésének meggyorsítása érdekében és a nyugati antifasiszta nagyhatalmak követeléseit figyelembevéve ragaszkodott ahhoz, hogy az új kormányban helyet kapjanak az átállt horthysta politikusok és katonatisztek is. A felszabadított országrészben lefolytatott választások után 1944. december 21-én összeülhetett a történelmi nevezetességű Ideiglenes Nemzetgyűlés, amely elsősorban a munkásság, a parasztság ós a haladó értelmiség képviselőiből állt; jellege megfelelt a függetlenségi front összetételének. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, s ezzel az új államiság megteremtéséért folytatott előkészítő tevékenység Magyarországon is lezárult. Az előadó befejezésképpen leszögezte, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány — bár abban viszonylag nagyszámú horthysta politikust és katonatisztet találunk — nem a kizsákmányolók, hanem elsősorban a dolgozó osztályok hatalmát megtestesítő szerv, az így létrejött államhatalom pedig a munkásosztály és a parasztság demokratikus diktatúrájának egyik válfaja volt. Balogh Sándor kandidátus, az ELTE Bölcsészettudományi kara Legi'ijabbkori Történeti Tanszékének egyetemi tanára „A koalíción belüli ellentétek kiéleződése Magyarországon 1945-ben" c. korreferátumában részletes képet adott a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjainak szervezeti kiépüléséről, tömegbázisáról, tömegbefolyásáról. Ennek során megállapította, hogy a két munkáspártnak a felszabadulás után lénvegében sikerült elérnie, hogy a munkásosztály körében mind politikailag, mind szervezetileg kizárólagos befolyása legyen. Nem mondható ugyanez el a parasztságot illetően, így megvolt annak a reális veszélye, hogy a dolgozó parasztság tömegei nem a munkásosztály, hanem a burzsoázia irányában tájékozódnak. A várható polgári ellenzék — mintán a Polgári Demokrata Párt nem vállalta politikai képviseletét — elveszítette az önálló politikai szereplés lehetőségét. Így a politikai életbe valé> visszakerülést csak i'igy remélhette, ha csatlakozik a már működő pártok valamelyikéhez, vagy pedig az önálló párt alapításának útjára lép.
