Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Nemzetközi tudományos ülésszak hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján (Birta István-Nagy Ferenc) 990/IV

994 BÍRTA ISTVÁN-NAGY FERENC gazdaság egyensúlyának helyreállítása, a termelés és elosztás reálisabb arányainak kialakítása, az alsóbb fokú gazdaságirányító szervek hatáskörének bővítése során megalapozta egy hosszabb távra szóló, a mezőgazdaság szocialista átszervezése során felvetődő igényeket is számításba vevő gazdaságfejlesztési program kidolgozását. A Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikáját elemezve Zsilák András hangsúlyozta, hogy e politika középpontjában továbbra is a mezőgazdaság szocialista átszervezése állott. A proletárdiktatúra konszolidálása és a szocialista építés folytatása azonban nem utolsó sorban attól függött, hogy a párt milyen gyorsan javítja ki a falusi politikában is elkövetett hibákat, ezért a falusi politika előterébe olyan intézkedések kerültek, amelyek elősegítették a munkás-paraszt szövetség megszilárdítását. A Magyar Szocialista Munkáspárt marxista leninista politikájának eredményeként a proletárdiktatúra gyorsan konszolidálódott, s ennek eredményeként 1958 1959 fordulóján létrejöttek a szocialista építés meggyorsításának feltételei, s ezeken alapult az 1958-ban induló hároméves terv gyorsított megvalósítása, valamint a mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsítása és befejezése. A Központi Bizottság 1958 decemberi ülésének határozata kimondta, hogy „a politikai és gazdasági helyzet lehetővé teszi a termelőszövetkezeti mozgalomnak az eddiginél gyorsabb fejlődését, már az 1959-es év folyamán ..." Az átszervezés üteme a következő években sem csökkent, és 1962 tavaszára befejeződött a mezőgazdaság átszervezése. Ezzel lezárult a magyar társadalom szocialista fejlődésének második stratégiai szakasza, befejeződött a szocializmus alapjainak lerakása; új stratégiai cél elérése, a szocializmus teljes felépítése került napirendre. A szocialista termelési viszonyok megszilárdulása és általánossá válása, a társadalmi struktúrában bekövetkezett változások megszilárdították a politikai hatalmat, s egyben új politikai igényeket is támasztottak. Pártunk a nemzet összes haladó erőinek összefogása és mozgósítása érdekében kezdeményezte a szocialista demokrácia kiszélesítését; e célt szolgálta a jogalkotás megélénkülése, az állami választott szervek szerepének növelése is. A népgazdaság intenzív jellegű fejlesztése a gazdasági törvények fokozottabb érvényesülését tette szükségessé. Az új korszak által támasztott igények közül kiemelkedő jelentőségű agazdaságirányítás megreformálása, annál is inkább, mert a megnövekedett termelőerők, az általánossá vált szocialista viszonyok megkövetelik és egyben lehetővé is teszik a tervgazdálkodás előnyeinek hatékonyabb kihasználását, a népgazdaság intenzív jellegű fejlesztésére való áttérést. Jóllehet a reformnak elsősorban gazdasági indítékai vannak, jelentősége azonban túlmutat a gazdaság szféráján és közvetlenül is kapcsolódik a politikai igények realizálására tett intézkedések sorához, a szocialista demokrácia szélesítésének sokrétű megoldásaihoz, s mint ilyen kihat a társadalom egészének további fejlődésére. A kiteljesedéshez azonban időre van szükség, s ez alatt — a régi ellentmondások maradványainak felszámolása mellett — a fejlődés során keletkező új ellentmondásokat is fel kell tárni, és meg kell oldani ahhoz, hogy a szocializmus teljes felépítésének célkitűzését siker koronázza. Főreferátumának befejező részében — rámutatva az osztálystruktúrában végbement változások mélységére, az ipar és a mezőgazdaság termelésének eredményeire, a kulturális fejlődés eredményezte pozitív változásokra — Zsilák András hangsúlyozta, hogy e folyamat betetőzésének nemzetközi garanciája a szocialista világrendszer léte, a Szovjetunió internacionalista politikája, segítsége, a szocialista országok sokoldalú együttműködése és tapasztalataik kölcsönös hasznosítása. * Az első szekció munkáját Kárpáti Sándornak, a Politikai Főiskola adjunktusának korreferátuma nyitotta meg, amelyben az előadó a népi demokratikus forradalom nemzetközi feltételeit elemezte. Korreferátumának első részében — mint a legfontosabb tényezővel a Szovjetuniónak az európai népi demokratikus forradalmakra és ezen belül a magyar forradalomra gyakorolt hatásával foglalkozott. Leszögezte, hogy a Szovjetunió a fasiszta Németország szétzúzásával tevőlegesen részt vállalt a kelet- és dél-keleteurópai népi demokratikus forradalmak kibontakoztatásában. Érvényes ez azon országokra is, amelyekben a kommunista pártok által vezetett hazafias erők jelentős részt vállaltak a fasizmus elleni küzdelemben és hazájuk felszabadításában. Utalva arra, hogy a Szovjetunió említett szerepét általában minden tudományos kutató elfogadja, megjegyezte, hogy tudományos irodalmunkban véleménveltérések vannak arra vonatkozólag, hogy belső vagy külső tényezők hatására alakult-e ki Magyarországon a forradalmi válság, másrészt, hogy a forradalmi válság mikorra vált teljessé.