Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Nemzetközi tudományos ülésszak hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján (Birta István-Nagy Ferenc) 990/IV

TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A FELSZABADULÁS 25. ÉVFORDULÓJÁN 993 után megalakult kormány összetétele és az új parlament által elfogadott program már jelezte, hogy megtörtént az átmenet a szocialista forradalomra — állapította meg Zsilák András. Az új kormány javaslatára 1947 őszén megvalósított újabb államosítások következtében 1947 végén a bánya-és gyáriparban foglalkoztatottaknak mintegy 60%-a az állami szektorban dolgozott. Az állami szektor részarányának növekedése egyúttal jellegének megváltozásával is járt. A tárgyalt periódus eseményeinek végkövetkeztetéseként az előadó leszögezte, hogy 1947 —1948 fordulóján lezárult felszabadulás utáni fejlődésünk első stratégiai szakasza. Az adott időszak minden fontosabb eseménye arról tanúskodik, hogy a nemzeti demokratikus erők összefogásának kommunista politikája reális politika volt, és azok a kompromisszumok, amelyeket e politika követelt, a munkásosztály, a demokrácia és a szocializmus győzelme érdekében történtek. E politikának köszönhető, hogy a szocialista forradalomhoz való átmenet fokozatosan ment végbe, és a proletárdiktatúra győzelme Magyarországon az antifasiszta harcban létrejött pártszövetség és a kormányzás koalíciós formájának fennmaradásával történt. Főreferátumának következő részében Zsilák András társadalmi fejlődésünk 1948 1962 közötti periódusával foglalkozott. Megállapította, hogy az 1948 1962 közötti új stratégiai szakasz során a szocialista állam megszilárdítása, a szocializmus gazdasági megalapozása és a kulturális forradalom kibontakoztatása került napirendre. Az új szakasz kezdetének legfontosabb politikai eseménye a két munkáspárt egyesülése volt. 1948 őszén a Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt vezetősége állást foglalt az MDP programnyilatkozata mellett, elismerve a munkásosztály vezető szerepének szükségességét. Ez egyben azt is jelentette, hogy a szocialista építés időszakában is lehetővé vált az antifasiszta pártszövetség fennmaradása. A politikai fejlődés, az ipar szocialista szektorának térhódítása 1948-ban szükségessé tette, hogy hosszabb távra kidolgozásra kerüljön a prolétárhatalom gazdaságpolitikája. Az új gazdaságpolitikai koncepció kialakítására 1948 végén — 1949 elején került sor. Az elgondolások középpontjába a modern szocialista ipar megteremtésének célkitűzése került, amelyet az ország gazdasági struktúrájának korszerűtlensége, az ipari termelés alacsony technikai színvonala és a mezőgazdaság elmaradottsága indokolt. Az előadó rámutatott, hogy a viszonylag gyors gazdasági felemelkedésnek nem volt mán alternatívája sem Magyarországon, sem a kelet- és délkelet-európai népi demokratikus országokban. A gyors iparfejlesztést nemcsak gazdasági, hanem politikai okok is indokolták, nevezetesen ettől függött, sikerül-e rövid idő alatt felszámolni az agrártúlnépesedést, amelyet az 1946-ben végrehajtott földreform sem oldott meg. Az agrár-túlnépesedés befolyásolta az iparfejlesztés megvalósításának módját is — az extenzív fejlesztés irányában. Az új gazdaságpolitikai elképzelések megvalósítása 1950-ben, az első ötéves terv keretében indult, s már az első évben sikereket hozott. Az 1950 54 közötti fejlődés eredményeként több, mint kétszeresére emelkedett az ipari termelés. Megszűnt a munkanélküliség, jelentősen módosult a társadalmi struktúra, forradalmi változások következtek be a kulturális fejlődés, az egészségügy stb. terén is. Az előadó foglalkozott azokkal az ellentmondásokkal, amelyek között a szocialista építés említett eredményei születtek. Megállapította, hogy a voluntarista gazdaságpolitika következtében aránytalanságok keletkeztek a népgazdaságban. Rámutatott arra, hogy a gazdasági ellentmondások nem vezethetők vissza csupán gazdaságpolitikai tévedésekre, hanem azok a párt egész politikájának voltak a következményei. E tényre a Központi Vezetőség 1953 júniusi ülése is felhívta a figyelmet, hangsúlyozva a pártvezetés módszere megváltoztatásának szükségességét. Elemezve azt л folyamatot,amelynek során a párt politikájában mutatkozó ingadozások és elvtelen kompromisszumok, majd Nagy Imre nyílt fellépése és végül a szektás politika újjáéledése óriási károkat okoztak p szocializmus ügyének, megállapította, hogy a párt leninista erőinek akkor még nem sikerült megtörni a két szélsőséges irányzat kezdeményezését, bár a Központi Vezetőség 1956 júliusi ülésén komoly kísérletet tettek arra, hogy mindkét elhajlás ellen fellépve megteremtsék a hibák kijavításának alapvető politikai feltételeit. A leninista politika kialakítása és megvalósítása az ellenforradalom leverése során újjászerveződő Magyar Szocialista Munkáspártra várt, amely szakított a bal- és jobboldali téveszmékkel és azok következményeivel, de nem tagadta meg azokat a vívmányokat, amelyeket népünk a felszabadulás óta az 1949 1956 közötti torzulások ellenére elért. A kétfrontos harcban kialakult lenini politika a szocialista építés új perspektíváit nyitotta meg. A voluntarizmustól megszabadított új gazdaságpolitika alapvető célja a ársadalmi és gazdasági fejlődés józan összhangjának megteremtése volt, amely a nép-