Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Löbl Árpád: Az igazi Vasa Stajić 78/I

AZ IGAZI VASA STAJlC 93 Úgy érzem, kötelességem ezekről a fegyházi kapcsolatokról kissé részletesebben is szólni, valamint szerepéről is a Vajdaság csatlakozása körül a zagrebi Narodno Vijeőe SHS-hez [Szlovén—horvát—szerb Nemzeti Tanács] és ezen át Jugoszláviához, valamint egyúttal a NV SHS vajdasági kapcsolatairól és szerepéről, amelyet Kővágó természetszerűleg kevéssé ismer. Bizonyos, hogy mindez még a jugoszláv történetírás előtt sem teljesen tisztázott kérdés ós még igen komoly levéltári kutatást igényel. Éppen ezért csupán annyit mondhatok minderről, amennyire eddigi, szintén elég sovány eredményeim fel. jogosítanak. A Kék könyv [PLAVA KNJIGA] egyik levelében, amelyet 1916 végén, esetleg 1917 elején írt Stajic feleségének,6

3

határozottan szót emel a mindenfajtájú imperializmusok ellen és minden nép önrendelkezési joga mellett, tekintet nélkül arra, hogy a központi hatalmak vagy pedig az Antant tartja-e az említett népeket elnyomása alatt. Hamarosan arról értesülünk magától Stajiétól, hogy becsempészték hozzá a fegyházba és hogy át is tanulmányozta a korfui nyilatkozatot [Krfska deklaracija], majd prágai cseh ós szlovák kapcsolatairól is [Sisova újságírónővel és a Turöanski Sv. Martin-i szlovák szabadságharcosokkal, pl. a Halamov-családdal stb.].64

Hamarosan Stajié vajdasági és zagrebi horvát kapcsolatairól is szó esik itt, egyebek között Grujic már ismert látogatásáról valamint arról is, hogy gyöngének tartja a [KNJIËEVNI] JUG című lapot, és ezcrt felszólítja vajdasági író-barátait, Miieta Jakäicot és Tihomir Ostojicot, hogy írjanak alapban—helyette is ! —a Vajdaság kívánságairól: „Miieta neka progovori u Jugu u ime mog zavicaja."65

Érintkezésben volt Stajic .Laza Popovic-Soko-val, valamint a Szerb nők bizottságával is és közvetítésükkel megsürgeti a szökéshez szükséges zagrebi igazolványok megküldését. Természetesen a még csak alakulóban levő Narodno vijece SHS igazolványáról van itt szó.6

6 Stajic több lap szerkesztőségével is tartja a kapcsolatot, utasításokat adva nekik, és I megszabva magatartásukat, tanácsolva nekik a harcosabb irányzatot, úgy tartva, hogy az elkobzott lappéldányok, kicenzurázott cikkek helyén tátongó üres, fehér foltok komolyabb agitációt fejthetnek ki maguknál a cikkeknél is; elvégre most már nem a cikkeken, hanem a tetteken múlik minden. Munkatársa lesz maga is mind a KNJI2éVNI JUG-nak, mind pedig a GLAS SHS-nek is. Sőt, fegyházából, mint már tudjuk, kapcsolja a szlovákokat ós horvátokat egymással is.6' 13

Plava knjiga (Kék könyv: naplójegyzetek és levélfogalmazványok) a Matica kézirat-osztályának Stajiéhagyatékában.Ld. Pol.lik, 284. 1.: Svinarodi imaju pravo na samoopredeljenje [Minden népnek joga van az cnrendeк kezéshez] címen, valamint ugyanez más verzióban, ugyanitt, 287. 1. 37. jegyz. alatt. Ennek egy része így hangzik: „Hát tartson a háború egész a beleundorodásig . . . míg csak a szívek halálosan meg nem gyűlölik az igazságtalanságot . . ., míg a boldogság és szeretet után nem áhítoznak . . ., nem pedig a fehér vagy fekete rabszolgaság után, gyarmatok, dreadnoughtok, imperializmusok és inilitarizmusok után, míg az eröszakot és a vak alázatos engedelmességet le nem mossa az emberiség arculatáról, míg meg nem kapják az önrendelkezés jogát nem csupán a lengyelek, de a katalónok és baszkok, írek és örmények, bunyeváeok és maguk a cigányok is . . ." 1 " Plava knjiga, valamint Pol. lik, 288.1. 38. jegyz. és az 1918. máj. 25-én írt levél. Azután Stajié cikke Hala-I movi címen. Erről a kérdésről a pesti Ház-ban is esik szó: Platthy beszéde 1918. jún. 20-án, Napló [1910 — 1918], 39. köt. 469-470. 1. 15

Ugyanott, az 1918. júl. 29. és előbb 1918. febr. 2. írt levelek, valamint az 1918. jan. 18-án Illaváról Milicához intézett levél: „Miieta szólaljon fel a JÜG-ban szülőföldem nevében." Ld. Pol. lik, 256. 1. 1918 szeptemberi levél: „Ép most írtam Lázának is [= L. Popovié-Soko], megemlítettem a nekem küldendő igazolványt — ha szükségük van rám." Soko ebben az időben zagrebi kórházi orvos, Stajié gyermekkori, karlócai barátja, aki kórházában számos vajdasági szerb katonaszökevényt, zöldkádert rejteget. Erről ld. Milica Stajié közlését és Milan Kostic emlékező írását az első háború idejéből: Uspomene 1914 — 1918 [emlékek] Novi Sad. 1958. M. Kostié öccse volt az a Bora ICostié, aki tüdővésze miatt kisdiák korában, úgy gondolva, hogy amúgyis hamarosan meghal, megbízást kért Stajiétól, még a háború előtt — egy trónörökös elleni merényletre, persze ezt nem kapta meg. B. K. nemrég halt meg mint az újvidéki mezőgazdasági kar tanára, amint Stajié is egész életén át húzódó tüdőbaja és nagy aktivitása ellenére is 69 éves korában halt meg 1947-ben. " Ld. ugyanott az 1918. okt. 3. levelet vagy cikkét a Knjiíevni Jug-ban Nacionalna knjiíevnost [nemzeti irodalom] címen, 1918/5. szám, Zatoíenik = „fogoly" aláírással. Majd Stajié levelét 1918. aug. 10 —16-ról, amelyben arról ír, hogy Stevan Stojkov és Eakaädan közvetítésével megkapta Sis-ova „üdvözletét" [Pol. lik, 279. 1.: Na radu medju Slovacima = Szlovákok közti munkán], továbbá 1918. szept. 15-én Grujiéhoz írt levelét, amelyben újra meghívja őt, hogy kapcsolhassa otthoni, vajdasági embereivel: „Trebaée nam, ako bog da" [szükségünk lesz erre, ha isten is így akarja] ,,. . . elbeszélgetnénk a lapról meg az akcióról is, amelyet meg kell indítani. . ." Ezt a levelet Gruj ié a Vajdasági Párttörténeti Levéltár-nak ajándékozta [Istoriski arhív PK SKS za Vojvodinu, Novi Sad], Egy másik levelében, feleségéhez, 1918. okt. 7-én ezeket írta Stajié: „írtam Áronnak [= A. Jakovljeviéet, 1915-ben, Stajié nagy pőrében, felmentette a bíróság]: IIa Károlyi vagy Wekerle meghívnák a radikálisokat és liberálisokat bizonyos politikai tárgyalásokra [Pol. lik, 280.1. ], és ezek eleget tennének a meghívásnak akkor, amikor én a fegyházban sínylődöm - Milutin [JakSié] pedig még internálva van —, úgy ez esetben az ifjak feladata az lesz, hogy tegyék kétségessé e pártok jogát arra, hogy ők tárgyaljanak a magyarországi szerbek nevében: „Bízzák ezt rám és Milutinra" [a kikindai demokraták vezetőjére, a Srpski Glas szerkesztőjére, Jásziék, a galileisták munkatársára]. Majd így folytatja Stajié ezt a levelet: , ,Ma talán Lázának is írok. Talán eljött az ideje annak, hogy felhasználjuk ügyemet. Jó ürügy arra, hogy ne tárgyaljanak a magyarokkal. Hogyan ? Egyeseket bebörtönöznének, hogy [ezáltal] a tóbbit viszont megfélemlítsék s úgy tárgyaljanak azután az alázatossá tett emberekkel, ezek kívánságait hallgatva meg. Mire sincs nekünk szükségünk Wekerlétől. A békekonferencia elé visszük kívánságainkat s azután majd a mi [= vajdasági] magyarjainkkal beszélgetünk . . . Lázától kértem igazolványt, hogy eljuthassak Zagrebbe . . ." [Pol. lik is közli a 280. oldalon]. Lásd Stajié cikkeit is: Halamovi [DAN, 1940. okt. 13.] a szlovák kapcsolatokról és szökésének megszervezéséről. [Pol. lik, 280 — 282. 1.], vagy Moje uceSée u jugoslovenskom ujedinjenju [Szerepem a jugoszláv egyesülésben], Spomenica