Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Löbl Árpád: Az igazi Vasa Stajić 78/I

94 LÖBL ÁRPÁD Ezek után áttérhetünk Stajic szökés utáni zagrebi és vajdasági tevékenységére — és csalódásainak láncolatára, amelyet azonban itt természetesen csupán érinthetünk. Zagrebbe — Bécsen át — már mint a Nemzeti Tanács vezetőségi tagja és vajdasági, bánáti választott kiküldötte érkezett, s talán már érkezésének napján [másnapján?] részt vett az ottani vajdaságiak értekezletén [amelyen elnökölt is], s amelyen megerősítették [újra megválasztották?] a tanácstagságát. Valószínűleg kiildötti mivoltának az egész Vajdaságra való kiterjesztéséről volt szó, hiszen a Bánát már régebben megválasztotta.68 Október és november folyamán tennészetesen több értekezletet is tartottak a vaj- • dasági szerbek. A Bánát képviselőjévé még október 24—25-én választották meg minden valószínűség szerint, míg a megérkezése után tartott első összejövetel aligha lehetett november 1. előtt. Mégis, az első ily ülést már október 2-án tartották meg Szabadkán, persze azt is csupán az előzetes kikindai és újvidéki [itt Grujió, ott Ostojic szervezésében] előkészítő tárgyalások után, amelyeken, de még szeptember folyamán, meghánytákvetették az elszakadás ós egyesülés ügyeit azok kezdeményezésére (Grujié—Ostojic), akik állandó kapcsolatban állottak Stajió-csal, a fegyenccel. Október 2-án született meg a Kővágó által is említett határozat, amelyről szólanak SiSic, Jankovió és K. Milutinovic is, akik azonban csupán Ostojic szerepét ismerik, nem tudva a háttérben meghúzódó Stajió szerepéről és Grujióhoz meg Ostojióhoz intézett leveleiről.69

Mint azt [a jegyzetben] kifejtettem már: bizonyos, hogy már 1918 szeptemberében megindultak — különösen Kikindán, tekintve, hogy a panéevoi és újvidéki demokraták mindig is passzívabbak voltak kikindai társaiknál — az előkészületek, a szervező munkálatok az elszakadás és egyesülés kimondására, hogy október 2-án és 24—26-án meghozták a kellő határozatokat, amelyeket a Bánát népe és a pesti ifjúság is elfogadott — mindannyian még október folyamán —a stajiéi utasítások és tanácsok szellemében. Ezután került sor a komolyabb harcokra JaSa Tomié radikálisaival, akik hallani sem akartak arról, hogy a zagrebi NT-hoz csatlakozzanak, hanem közvetlen egyesülést kívántak Szerbiával, ilymódon a dinasztiával is éspedig nagyszerb, nem pedig jugoszláv; centralizált, dinasztikus, nempedig demokrata-köztársasági és szövetségi-föderatív alapon, mint ezt Stajié hívei elgondolták és óhajtották. A szerb hadsereg és az antant-hadsereg győzelmes bevonulása azután a radikálisok és Beograd javára döntötte el a kérdést. így azt a Stajicot — akit pedig a NT már miniszternek jelölt az új állam első kormányába — a NT 28 Beogradba küldött kép/ 4 Oslobodjenju Vojvodine [A Vajdaság felszabadulásának emlékkönyve], 1928 [Pol. lik, 299 - 300.ÍJ az 1914-es illegális bécsi kongresszusról, a már 1916-ban felvett kapcsolatokról Genffel, Veljko Petrovié-csal stb , majd szökésének előkészítéséről és az e célra kapott igazolványról, pénzről és üzenetről stb. A szökésről ld. Pol. lik, több helyét is, így 291. 1. 119. jegyz. «•Vő. Stajié említett cikkét: Moje ufeSée és Pol. lik, 385. 1. 2. jegyz. A cikk szól a belgrádi tárgyalásról is, harcáról a belgrádi kormány, Ljuba Jovanoviéék valamint Jasa Tomiéék ellen. Minderről azonban jórészt már Kővágó könyvéből is értesülünk. Itt csak egyes kisebb kiegészítésekre lesz szükség. " Ld. Stajié 1918. okt. 3. Ostojiéhoz írt levelét is. Említett jegyzeteimben [Pol. lik] megtalálható vitám is főleg Jankovié-csal és K. Milutinovié-csal. Itt közöltem Grujié kéziratban maradt cikkét is e határozatok keíetkezéséről és a konferenciákról, valamint magát a kiegészített határozatot is [Pol. lik, 395. 1. 2. jegyz. s tovább 399-ig, stb.]. Grujié jelenleg újra Kikindán él, a kézirat és a még akkor kinyomott, okt. 26-án kiegészített, okt. 2-i határozat — közös szövegben — szintén nála található. Minderre vonatkozólag vö. Nenad Eajic, Milica Stajié-Babuka, Sima Aleksié, Nedeljko Divac stb. közléseit is. Nov. 3. óta volt Stajié a NT vezetőségi tagja [Matica, M 3791], de már régóta munkatársa a Glas SHS-nak. A NT okt. 26-i összejövedele már megemlíti az okt. 24/25-i választást. Énnek az összejövetelnek Grujié volt a szervezője mint a két beteg [Stajié és Ostojié ] összekötője. Grujié cikke megemlékezik a bánáti, kikindai szeptemberi összejövetelekről, majd Stajié megválasztásáról Bánát küldöttévé a NT-ban valamint arról, hogy harcaik és ellentéteik miatt a Tomié radikálisaival, sőt Svetozar Pribiéevié-csel is — a szabadkai találkozó után folytatták útjukat Zagrebbe [Konjovié, Gréié stb.], ahol azután megszületett az újabb [okt. 25-i] határozat mint az okt. 2-i határozat kiegészítése. Ekkorára már ugyanis megalakult a NT és értesültek egyúttal Stajié közeli szökéséről és érkezéséről. Ezért újabb pontokat vettek föl a határozatba. Ezután Kikindán további szervezkedésre került sor, most már az ott is elfogadott újabb határozat alapján. Innen Pestre utazott Grujié, ahol — főleg a haladó ifjúsági körök, Stajié ifjai — szintén elfogadták mind а határozatot mind pedig Stajié jelölését, s ezzel a Vajdaság elszakadását és belépését az új államba is. Itt sem ismerték el a tárgyalások jogosultságát a pesti kormánnyal, itt is a bék ekonferenciára bízták a végleges határozatot, kinyilvánítva óhajukat, hogy Bácska-Bánát—Baranya [BBB] az új, megalakítandó jugoszláv állam része legyen. Mindezt már az okt. 2-i határozat is tartalmazta, míg az új, okt. 24 —26-i határozat már azt hangoztatta, hogy csupán a már megalakult NT-t ismerik el mint hivatalos fórumot a vajdasági szerbek és horvátok kérdésében. Szóvá tették, hogy megválasztották képviselőiket а NT-ba, sajnos, a különálló [titkos] listát eddig nem találtuk meg, mert a legális határozat nem közöl neveket: ezt denunciálásnak érezve. A pesti ifjak is már okt. 21-én üdvözölték a jugoszláv egyesülést. Grujié később mint őrlési és liszt-szakértő csupán tudományával foglalkozott és nem vett részt a politikai életben. Svetozar Pribiöevié (1875-1936) a horvátországi szerb önálló párt egyik vezetője, a régi Magyarországon, 1918 előtt, hol ellenzéki politikát folytatott, hol pedig Tisza hívéül szegődött el. Az 1918-as Nemzeti Tanács egyik vezetője volt. Mint demokrata és önálló demokrata politikus számos kormány tagja volt Jugoszláviában az 1920-as években: a kommunisták akkor Iegerélyesebb üldözője egyúttal. A diktatúra idején ellenzékbe vonult, majd, üld özve, emigrált és Prágában és Párizsban eljutott az antifasiszta népfront politikájáig, ami annyit jelentett, hogy hajlandó volt együttműködni a KP-tal. Petar Konjovié (Konjevié) igen neves zeneszerző és zenepedagógus. A század elején kultúranépszerűsítő missziót vállalt; 1918-ban polgári demokrata politikát folytatott a Nemzeti Tanács vonalán. Mint ilyen hamarosan б is Stajié ellen fordult, akár S. Pribiéevió is.