Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Nemzetközi tudományos ülésszak hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján (Birta István-Nagy Ferenc) 990/IV

992 BÍRTA ISTVÁN-NAGY FERENC koalíció alapdokumentuma lett. A programban kifejezésre jutó politika a Komintern VII. kongresszusán elfogadott politikai irányvonal logikus folytatása volt. E politikai irányvonalat azonban olyan körülmányek között kellett folytatni, és új elemekkel kiegészíteni, amikor széles nemzeti demokratikus összefogás egyes alkotó elemeinek törekvései viszonylag korán eltértek egymástól. A kommunista párt arra törekedett, hogy politikájával minimálisra csökkentse a retrográd erők ellenállásának hatékonyságát, és megőrizze a nemzeti demokratikus erők egységét, ezért a figyelmet a legfontosabb demokratikus feladatok — agrárreform, közigazgatási reform - megoldására összpontosította, s a tőkeellenes követelések megvalósítása ideiglenesen lekerült a napirendről. E politika eredményeként a demokratikus feladatokat úgy sikerült megvalósítani, hogy közben erősödött a munkásosztály vezető szerepe a forradalomban, nőtt a kommunista párt tömegbefolyása s egyúttal lényegében sértetlen maradt a Függetlenségi Frontban testet öltött antifasiszta nemzeti egység is. — A továbbiakban Zsilák András a demokratikus reformok megvalósítása után kialakult helyzettel foglalkozott. Rámutatott, hogy 1945 tavaszán az egész nemzet jövőjének kulcskérdése az újjáépítés lett, amelynek feladatai szükségessé tették, hogy a Függetlenségi Front programjában szereplő államosítási és tőke-korlátozó intézkedések előtérbe kerüljenek. A magyar politikai élet minden tényezője előtt világos volt, hogy az újjáépítés nem csupán gazdasági kérdés, „hanem a politikai küzdelmek azon területe is, ahol a forradalom továbbfejlődésének a sorsa eldől". A politikai harcok előterébe a munka és a tőke ellentéte került, s ezzel a forradalom fejlődése is új szakaszhoz, a szocialista forradalomba való átnövés szakaszához érkezett el. Ennek az átnövésnek azonban az volt a feltétele, hogy a nemzeti összefogás osztálytartalma — ha fokozatosan is — a szocializmus javára változzék meg. Emiatt követelte 1945 áprilisában a kommunista párt a demokratikus irányzat megerősítését a kormányon belül, majd sürgette a kisgazdapárti jobboldal elleni határozottabb fellépést. A jobboldal elleni harcot azonban úgy kellett folytatni, hogy az ne vezessen a demokratikus erők összefogásának meglazulásához és így közvetve a reakció erősödéséhez. A politika megvalósítását nehezítette, hoary a jobboldali erők egvre nagyobb mértékben csatlakoztak a kisgazdapárthoz, és kerültek be a Függetlenségi Frontba. E tényre különös élességgel világított rá a kisgazdapárt 57%-os győzelme az 1945 novemberi választásokon. A demokratikus összefogás hívének és a forradalmi fejlődés ellenzőjének kettős szerepét vállaló kisgazdapárt elleni közvetlen támadás a kispolgári-paraszti tömegeknek a forradalommal történő szembefordulásával fenyegetett, ezért a kommunista párt törekvése arra irányult, hogy — a Függetlenségi Front többi párt jával még szorosabban együttműködve — magát a kisgazdapártot kényszerítse sorainak demokratizálására. Az 1946 márciusában megalakult Baloldali Blokk volt hivatott arra, hogy az említett fordulatot kieszközölje a kisgazdapártban. A Blokk követelései a kisgazdapárti tömegek akaratával is találkoztak és alkalmasak voltak a polarizáció megindítására a pártban. Az 1946 tavaszán nyarán bekövetkezett események — a kisgazdapárt képviselőcsoportja prominens jobboldali elemeinek eltávolítása, a bányák és a nagyüzemek államosítása bebizonyították, hogy az adott helyzetben is lehetett lépéseket tenni a szocializmus felé; jóllehet a kisgazdapárt vezetősége továbbra is igyekezett az erőviszonyokat a burzsoázia javára alakítani. Erre mutatnak a burzsoá kispolgári-paraszti blokk létrehozására tett kísérletek is. A kisgazdapárt kettős politikája a koalíció krónikus válságát idézte elő, a válság pedig nyugtalanságot ós elégedetlenséget teremtett. Az MKP III. kongresszusa megállapította: „Minden társadalmi osztály érzi: a magyar demokrácia válaszút előtt áll." Követelte a nép ellenségeinek teljes kiszorítását a koalícióból, ismét hangsúlyozva, hogy „a reakciós jobboldal ellen folytatott harc nem irányul a kisgazdapárt egésze és paraszti tömegei ellen ..." A tőke további korlátozásának követelése mellett a kommunista párt sürgette a tervgazdálkodás bevezetését és kezdeményezte a hároméves állami gazdasági terv kidolgozását. Az MKP III. kongresszusa után hamarosan bekövetkezett a baloldali frontáttörés. Ebben szerepet játszott az is, hogy lelepleződött a Kisgazdapárt és a Parasztszövetség égisze alatt szervezett demokráciaellenes összeesküvés, és ez meggyorsította 1947 első felében az erők politikai átcsoportosulását a Függetlenségi Frontban. Sikerült a reakciót a Függetlenségi Frontból kiszorítani s ezzel az erőviszonyokat a demokrácia és a szocializmus javára megváltoztatni. A megváltozott erőviszonyoknak már nem feleltek meg az ország hatalmi szerveiben mindenekelőtt a nemzetgyűlésben 1945-ben kialakult arányok, ezért a kommunista párt új választások kiírása mellett foglalt állást. A választásokon a Függetlenségi Frontból kiszorult reakció saját zászlaja alatt volt kénytelen fellépni. A Baloldali Blokk és a reakció fő erőitől megszabadult kisgazdapárt választási szövetségének több, mint 60%-os győzelme nyilvánvalóvá tette a reakció közeli és toljes vereségét. A választások