Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pintér István: A magyar ellenállás és 1944. október 15-e 35/I
A MAGYAB ELLENÁLLÁS ÉS 19«. OKT. 15. 51 amelyek a kiugrás elé tornyosulnak. Megemlítette, hogy a vezérkar teljesen a németek oldalán áll és a hadseregben nincs egyetlen megbízható ember sem, akire támaszkodhatna abban a törekvésében, hogy a magyar csapatokat kivonja a harcokból." Vörös sokat sejtetően megemlítette azonban, hogy „a fegyverszünet létrehozása érdekében . . . nemcsak diplomáciai, hanem katonai téren is megtörténtek a lépések".4 2 A tárgyaláson a Magyar Front képviselői felvetették a munkásság felfegyverzésének szükségességét is, és — a visszaemlékezők szerint — a vezérkari főnök ezzel egyetértve, mintegy 5 ezer munkás felfegyverzését látta lehetségesnek. Vörös arra is utalt, hogy „legalább még három hétre van szükség, amíg megfelelő katonai intézkedésekkel alátámaszthatja a fegyverszüneti kérelem sikerét". Tildy és Szakasits végül a leggyorsabb intézkedések megtételét és szoros kontaktusban maradást sürgette. Egyes közlések szerint bizonyos kontaktus e tárgyalás után állandósult is.43 E tanácskozást követően — néhány forrás szerint — megelőzően Kovács Imre és Rajk László kereste fel TJjszászyt. „Rendkívül kemény és éleshangú tárgyalás folyt itt le — írja ugyancsak Szakasits, amelyen Rajk kijelentette, hogy napok alatt kell tiszta helyzetet teremteni, napok alatt kell döntenie a kormányzónak a fegyverszünet megkérése ügyében, mert különben az ország elvész."4 4 Ezen a megbeszélésen—amint Újszászy írja — Rajk átnyújtotta a kormányzónak szóló emlékiratot, amelyet ő eljuttatott Ambrozy Gyulához I és Lázár Károly testőrtábornokhoz. A tárgyaláson Rajk határozott állásfoglalást követelt a munkásság felfegyverzése kérdésében, s továbbá Lázárral, s főként Horthyval közvetlen tárgyalásokat és közös, azonnali cselekvést sürgetett. Újszászy a követelésekkel egyetértve, ígéretet tett azok továbbítására.45 Horthytól azonban még az első memorandumra is késett a válasz. Miközben Horthy környezetével folytak a tárgyalások, jelentősen erősödött a Magyar Front is. Igen sok ellenállási csoporttal sikerült kapcsolatot ' teremtenie és tudomást szereznie ezek tevékenységéről, különböző tárgyalásaikról. Bár kezdeti, de lépések történtek a tennivalók összehangolására is. A KP Katonai Bizottsága egymásután teremtette meg a kapcsolatokat a polgári ellenállók különböző katonai csoportjaival. így pl. Nagy Jenő őrnaggyal is, aki később jelentősebb szerepet vállalt az ellenállás katonai vezérkarának megszervezésében. Sok visszaemlékezésben találkozunk olyan megállapítással is, hogy üzemekben, minisztériumokban, katonai hivatalokban, a közhivatalok egész sorában megtalálhatók a Magyar Front emberei, a szervezet helyi csoportjai.4 6 Megtörténtek az előkészületek azoknak az üzemeknek és más helyeknek, továbbá személyi felelősöknek a kijelölésére, ahova és akik eljuttatnák azokat a fegyvereket, amelyeket Horthyék — vállalva a memorandumban és a tárgyalásokon elhangzott követelések teljesítését — adnának a munkásoknak. Ilyen előkészítő megbeszélések folytak a MÉMOSz-ban4 7 a vasa-42 Tiszántúli Népszava, 1946. márc. 20 — 25. 43 Pl Archívum E. К. V. Gy.-4. 44 Uo. Újszászy a tárgyalás napjaként október 7-ét említi, valószínűleg ennél korábban volt. Kovács Imre ós Újszászy is egybehangzóan hangsúlyozzák, hogy itt a munkásság felfegyverzésének követelése nagy súlyt kapott. 45 Kovács Imre: i. m., Újszászy vallomása. 46 Pl Archívum E. К. V. Gy. — 4., Pl Archívum, Nóvák Károly visszaemlékezése, Markos György közlése, lásd továbbá Kállai Gyula : A magyar függetlenségi mozgalom. 1936-1945. Bpest, Kossuth. 1965. 229. 1. 47 Pl Archívum, Somogyi Miklós és Holovecz Mihály visszaemlékezése. 4*
