Századok – 1969
Történeti irodalom - Móra László: Wartha Vince; a hazai kémiai technológia megalapítója (1844–1914). (Ism. Szőkefalvi-Nagy Zoltán) 1236/V–VI
1236 TÖRTÉNETI IRODALOM 1236 bery Teréz munkája) néhány feltűnő elírás és sajtóhiba fordul elő. így pl. a 101. lapon Anaximandros helyett Anaximandrósz, a 109. lapon a TQirigrjç helyett m^QT/ç, a y.X-qmjvyím helyett KXTJQOÇXÎat, a 158. lapon a heliopoliták helyett heliopliták, a 329. lapon Damasus helyett Damasius áll — tévesen. Feltétlenül a fordító következetlenségének rovására írandó, hogy a 123. és a 124. lapon Kszenophon formában szerepel Xenophón neve. A bántó számhibák közül említést érdemel, hogy a 154. lapon 246 áll 264. a 159. lapon 64—71 áll 74—71, a 186. lapon pedig 325 áll 395 helyett. Tudomásunk szerint a kiváló könyv első kiadása igen rövid idő alatt elfogyott. A második kiadás úgyszólván máris szükséges, annál is inkább, hogy e monográfia mindazok könyvespolcára eljuthasson, akiket érdekel az eszmetörténet általános problematikája, illetve az ókor és a középkor politikai doktrínáinak históriája. KRISTÓ GYULA—MAKK FERENC DR. MÓRA LÁSZLÓ: WARTHA VINCE, A HAZAI KÉMIAI TECHNOLÓGIA MEGALAPÍTÓJA (1844—1914) (Budapest, Tankönyvkiadó. 1967. 160 I.) A Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára 15 évvel ezelőtt Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok címmel sorozatot indított, hogy bemutassa hazánk műszaki fejlődésének néhány előharcosát, néhány érdekes mozzanatát. Az 1953-ban elkezdett sorozat évente kiadott egy-két tanulmánya az eddig annyira elhanyagolt magyar tudománytörténet értékes, hézagpótló kiadványa volt. 1960-ban azonban megszakadt ez a sorozat. Különleges öröm számunkra, hogy Móra László most megjelent tanulmánya e sorozat folytatását jelenti, s az, hogy a hazai kémiai technológiai oktatás úttörőjének elszürkülő emlékét másfélszáz oldalon tudományos alapossággal tárja az olvasó elé. „Korszakos működésének emlékét, mely kimagaslik a műegyetem történetében, nemcsak mi, kar- ós élettársai, hanem a későbbi nemzedékek is tisztelettel és kegyelettel fogják megőrizni", mondotta Wartha Vincéről több mint fél évszázada a műegyetem akkori rektora. Ezzel az idézettel, mint egy mottóval kezdi Móra László tanulmányát, maga elé tűzve azt a célt, hogy megmutassa, mennyire igaz volt a nagy tudós értékelése akkor, s mennyire igaz ez ma is. Szükség van erre a bizonyításra, hiszen az a csaknem két emberöltő, amely Wartha működésót napjainktól elválasztja, sokat változtatott szemléletünkön. Sokról, amit valamikor értéknek tartott a kor, kiderült, hogy talmi volt csillogása, s a nagy értékek mellett értetlenül haladtak el. Wartha működését nem szükséges újraértékelni, azok közé a ritka egyéniségek közé tartozott, akik saját koruk elismerését is kivívták, de az utókornak sem kell másképpen nézni őrá, mint egykori tisztelőinek. Az életrajz írójának nem kellett tehát vitába, szállni téves felfogásokkal, mégsem volt könnyű a dolga. Az eltelt idő, akárhogy is, a feledés homályába burkolta Wartha sokoldalú munkásságának túlnyomó részét, s általában leszűkítette azt az eozinmázas kerámia területére. Móra László fő feladata, egyben munkájának legfőbb nehézsége az volt, hogy bemutassa Wartha Vince rendkívül sokoldalú működésének egészét. Nagy alapossággal gyűjtötte össze a Wartha életére, működésére vonatkozó dokumentumokat, s ennek alapján rajzolta meg a tudomány, a gyakorlat, az oktatás és ismeretterjesztés, az egyetem-szervezés és a könyvtárfejlesztés terén végzett munkáját. A tanulmány szerkezete is ezt követi, egy-egy fejezet öleli fel a nagy tudós működésének egy-egy területét. Bár dicsérendő az a törekvés, hogy teljes képet adjon egy-egy területről, ezzel elvész a tanulmány egységes vonalvezetése, s hogy az egyes fejezetek közötti kapcsolatot meg tudja teremteni a szerző, kénytelen nem is egy ízben ismétlésekbe bocsátkozni. Wartha Vince szinte szédítően sokfelé ágazó munkásságát csak a különböző területek szakembereinek egész sora tudná minden vonatkozásban elmélyülten elemezni, nem róhatjuk fel a tanulmány szerzőjének, hogy nem tudott minden területtel ugyanolyan elmélyülten és szakszerűen foglalkozni. így is elérte elsődleges célját, a tanulmány olvasói előtt kialakul a kémiai technológiai oktatás hazai úttörőjének torzításmentes, méltó arcképe. Feltótlenül sajnálnunk kell, hogy azok az eredmények, amelyeket Wartha Vince az elméleti kémiában elért, viszonylag igen-igen kis teret, kaptak a tanulmányban, pedig egyrészt ezek hozták meg Warthának a hazai és nemzetközi elismerést, másrészt pedig ő maga is mindig az elméleti kutatást tartotta elsődlegesnek, s olyan műszaki embereket
