Századok – 1969
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI
HISTORIOGRÁFIAI TÖREKVÉSEK MAGYARORSZÁGON 971 nyos, hogy a fiatal Ipolyi biztos szemmel ítélt, amikor a Flegler első historiográfiai áttekintéséről megállapította: „Soha még külföldi író a magyar történelemről jobbat, szebbet, igazabbat nem mondott."5 5 3. A romantikus historiográfiai értékkategóríák uralma Társadalmi elkötelezettség, kritikai szellem, egyetemes elméleti igény, a nemesi romantika elvetése, küzdelem a nemzeti elzárkózás ellen és még több hasonló elv, mellyel Szalay, Horváth Mihály nemzedéke, a fiatal Ipolyi és köre próbált tájékozódni a magyar történetírás múltbeli területein, az 1860-as évek végén a romantikus felfogással szemben már visszaszorulóban van. A reformkor indításait a Bajza, Vasvári megfogalmazta elveket pedig a teljes feledés borítja már. Nemcsak a tudományos életben, a közvéleményben, a történettudomány hivatalos fórumain, hanem az egyes történetírók munkásságában is. Többen, akik korábban még a romantikus felfogást ostorozták, most maguk is befolyása alá kerülnek vagy közönyösen félreállnak. A romantika értékkategóriáit viszont több tényező alakítja ki. A kiegyezést megalkotó magyar és osztrák uralkodó osztályok közös érdeke találja meg a maga ideológiai kategóriáit a racionalista fejlődéselmélettel szemben az ún. örök értékeket hirdető nézetekben. Vitorláit a kelet-európai országok történetírásában eluralkodó nacionalizmus táplálta, hatását pedig a volt nemesi osztálynak pártolása, továbbá az arisztokrácia, az új burzsoázia felső rétegeinek és a különböző felekezetek hivatalos fórumainak, egyszóval a dualizmuskori uralkodó osztályok minden rétegének hihetetlenül bőkezű támogatása fokozta. Egyes hatalmi csoportok napi politikájuk súlyát vélték növelni a nagynevű historikusokkal. Pártok és felekezetek szállítják az új értékelő szempontokat: a kuruc, a labanc, az igaz magyar, az aulikus, a protestáns, a katolikus jelző hivatott abszolút méretekben minősíteni a történetírást. A történettudomány mint társadalmak közös produktuma, mint a történetíró és a kor közös alkotása háttérbe szorul és a historikus egyszál maga kerül a rivaldák fényébe, akár az ünnepelt színész. E folyamat szellemi atyja a nagynémet porosz történetírás új nemzeti romanticizmusa, ahogyan később nevezik a historizmus, közege pedig a középkelet-európai kis nemzetek között eluralkodó nacionalizmus. Feltűnnek új igények ugyan reálisan minősíteni történetírásunk múltját, de ezek sorra mind hajótörést szenvednek az uralkodó osztályok nacionalizmusán, a volt nemesi osztály kritikát nem tűrő gőgjén, vagy torz formát öltenek. Tudományos nemzetiség A romantikus historiográfia alapvető értékelő szempontjai a hazai tudományok egészét érintő vitákban alakultak ki. Az a hazai tudományok általános célkitűzéséről és jellegéről a korabeli tudományos élet két vezető egyénisége, Eötvös József és Toldy Ferenc eltérően gondolkozott. Toldy Ferenc így állította élére a kérdést: a hazai tudományt egyetemes cékitűzések vezessék, vagy a nemzetet kell szolgálnia ? Drámai előadásában előszámlálta tudománybéli hátramaradásunk okait és megállapította, hogy ezek az okok — a nyugati 55 Vö. Szalay: Magyarország története. Szalay: Zeugenverhör über den Tod König Ladislaw von Ungarn und Böhmen im Jahre 1457 von Palacky. Budapesti Szemle 1867 I. köt. 151. 1.; Ipolyi: i. m. 1864. ' 3*
