Századok – 1969
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI
970 В. VÁB.K0NYI ÁGNES váth emeli ki „a magyar történelemnek minden elhatározó korszakát és különösen az alkotmány fejlődésének fő mozzanatait a modern liberalizmus szempontjából ítélte meg". Sorra veszi mindazt, amiben e látásmód történelmünk addig ismeretlen vonásait feltárja — az aranybulla-mozgalom társadalmi jellegét, mi hatott károsan nálunk az ipar és kereskedelem fejlődésére, mi volt az 1514 évi parasztfelkelés oka, miért illeti kritika Hunyadi Mátyást. A leltár vége: Horváth nagy dicséretben részesül, mert tárgyilagos, mert „műve élénken belemarkol a korba", mert felülemelkedik a vallási előítéleteken, mert stílusa szép, sőt elegáns. Lényegbevágóan fontos látnunk, hogy Horváth politikai meggyőződése egyáltalán nem befolyásolja a róla alkotott ítéletet, s ha valamiért érdemleges kritikát kap, az a társadalomtörténeti szempont helyenkénti elhanyagolásáért éri. Az István király kori eseményeket részletesen ismerteti — olvassuk a műben Flegler kritikáját —, de a királynak „éppen a tulajdonra és földbirtokra vonatkozó törvényeit és a velők rendelkezés jogát, a mi valódialapját képezi az akkori átalakulásnak, nem helyezi kellő világosságba."52 Jászay Pál „A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után" (1846) c. munkája, ugyanúgy mint Teleki müve ,,A Hunyadiak kora" (1855) körül elsősorban azt tisztázza, hogy az író milyen társadalmi alapokon állott. Jászayt megdicséri, mivel ismerteti a kor társadalmi viszonyait és a népélet mellett meglátja az „önző főurak" politikai ármányait és szenvedélyes harcait. Teleki álláspont járói pedig leszögezi, hogy az „arisztokratikus életnézetből ered", de nem szűk osztályszempontok — kasztszellem — vezeti, hanem a nemesség élete úgy érdekli őt, mint szerves része az ország történetének.5 3 Szemléletüket elfogulatlannak, józannak mondja, olyannak, mely a fényt és árnyékot egyaránt meglátja. Teleki történetírásáról megjegyzi: „jellemzései positiv alapokon nyugosznak". A „positiv" kifejezés már korábban is feltűnik a műben: Bél Mátyást az ábrándos törekvésektől „világos és positiv szelleme" óvta meg, Fesslert pedig „vallásos gondolkozásmódja . . . egy eredeti és positiv kereszténység föltevésére vezette".54 Aligha fejez ki felfogásában egyértelmű történetszemléleti irányzatot. Valószínűleg az évtizedben általánosan használt értelemben a romantikával szembefordidó, a múlt szélesebb mezején széttekintő, elfogulatlan, empirikus törekvéseket jelenti. Bizonyos, hogy nem helyezi a francia és angol pozitivisták törekvései mellé, nem jelöl vele a nemzeti politika valamelyik irányzatát képviselő állásfoglalást és nem állítja szembe a liberalizmussal. Eddig, a Teleki József munkájával végződő részig tudjuk a műben a történeti kutatásokat végző Szalay hatását nyomon követni. Ha történetesen Szalay historiográfiai bevezetést kapcsol a ,, M agyar ország története" c. munkájához (1852 —1859), az nagy általánosságban valahogyan így festhetett volna. Óvakodnunk kell megalapozatlan általánosításoktól: de Szalay történeti kritikáiba, továbbá a Magyarország története jegyzetapparátusába besűrített historiográfiai anyag egyértelműen realista polgári nézeteiről vall. Sőt Flegler 1852 évi áttekintésében sürgetett kívánalom, hogy a szomszéd országok történetírását ismerni sőt értékelni kell, Szalay Magyarország történetében mint megvalósult módszer kísérhető nyomon, bár maga Szalay sem győzi hansúlyozni, hogy mily súlyos tartozásaink vannak e téren. Sőt felismeri, hogy a nemzeti elfogultság mennyire eltorzíthatja a kelet-európai népek történetírását. Bizo-52 Flegler: 1877, 220—224. 1. 53 Flegler: 1877, 227, 238—239. 1. 54 Flegler : 1877, 238, 144, 186. 1.
