Századok – 1969

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI

HISTORIOGRÁFIAI TÖREKVÉSEK MAG VARORSZÁGON 969 lelet úttörőjét Bél Mátyásban jelöli meg. Mert Bél szétválasztja a történelmi hagyományokból a mesét és a valót, figyel a földrajzi tényezők embertalakító hatására, a nemzetiségek kifejlődésére és történelmi hivatására, a statisztikai viszonyokra, a városokra. Míg a magyar múlt dicsőségének tudtata olyan kritikusszemű történetírót is megzavar, mint Forgách, Bél ,,ment maradt minden ábrándos törekvéstől". Jelentőségét éppen abban látja, hogy munkájával ,,az új út meg volt törve, és a történetírásnak az a módja, mely Bonfinitól Turóczy Lászlóig uralkodott, örökre félre volt téve".4

9 Érvényre azonban nagyon lassan emelkedett ez az új irány — fejti ki a mű. Az író tévedhetetlen biztonsággal a kor általános viszonyaiban ismeri fel az új irány motorját, s az ország határainál jóval messzebbre tekint. A francia forradalom, vagy a lengyel szabadság erőszakos eltiprása egyaránt „fölidézték a kérdést a (magyarokban) saját állapotaik életképessége iránt — írja — , s a jelen és múlt pontosabb összehasonlításához vezettek". Szinte aprólékos részletességgel nyomozza a korviszonyok alakító erejét a történeti irodalom fejlődésében. Kultsár István jelentőségét abban látja, hogy magyarnyelvű könyvet ad a közönség kezébe, Budai Ézsaiásnak, hogy a hitújítás történetét mint a politikai történet nélkülözhetetlen részét tárgyalja. Virág Benedek dicséretben részesül, mert a Magyar századok-nt (1808) azért írta, hogy erősítse a nemzeti érzéseket. De megrovást kap, mert az ország történetét az egyetemes történeti eseményektől elszigetelten látja és nem figyel a nép társadalmi állapotának alakulására.50

S ahogyan közeledünk a reformkorhoz, a szerző egyre igényesebb lesz. Mintha egyre erősebb nagyítót használna. Differenciáltabban lát, körültekintőbben mérlegel. Horvát István ellentmondásos történetírói egyéniségét talán senkinek nem sikerült megragadnia azóta sem olyan részletekbemenő alapossággal és mégis lényegreható tömörséggel, mint Szalay tanítványának. Annyi szeretettel és mégis kritikusan. Ilyen tökéletes egységben megmutatni tudományos jelentőségét és jelentéktelenségét, óriási szorgalmát, jó meglátásait és képtelen tévelygéseit, elszigetelődését korától és hatását erre a korra - mindezt az ellentétet összefoglalni, e sok elütő színt mind, még árnyalataiban is visszaadni csak az tudja, akit személyes élmény kapcsolt Horváthoz. Ő az első és sokáig egyetlen, aki meglátja Horvát közvetett befolyását az őstörténeti kutatások fejlődésére. így Körösi Csorna Sándort, Reguly Antalt is a magyar történettudomány kiemelkedő alakjai között tartja számon.51 Milyen szemléleti iránytűk szerint tájékozódnak e historiográfiai munka felfogása szerint a Horvát István munkásságában utolsót lobbanó feudális romantikától elforduló történetírók? Vizsgálódásunk legizgalmasabb kérdése ez. Bajzáról nem esik szó. De számbaveszi mindazokat, akik jelentős történeti összefoglalásokat tettek le a reformkori Magyarország asztalára. Mindenekelőtt Horváth Mihályt. Sőt végül Teleki Józsefet is, akinek műve ugyan csak 1855-ben jelent meg, de annak irányzata - amint hangsúlyozza — még a szabadságharc előtti viszonyokban gyökeredzik. Célbataláló biztonsággal állapítja meg, hogy Horváth Mihály ,,A magyarok, története" c. munkájával fordulatot hozott a történelmi fölfogásba. Ez adja meg jelentőségét. Az új fölfogás a XIX. század eszméiben gyökeredzik. Hor-49

Fleger : 1877, 160, 144—160. 1., 50

Flegler: 1877, 178. 1. 51

Flegler: 1877, 200—205. 1. 3 Századok 1969/5—6