Századok – 1969

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI

HISTORIOGRÁFIAI TÖREKVÉSEK MAG VARORSZÁGON 963 mében — beszédes bizonyítékai, mily szerves a kapcsolat a társadalmi fejlődés, történetírás és historiográfia között.3

3 Ez az irányzat az 1850-es években a feudális történetszemlélet védelmét mondja nemzeti érdeknek, szemben azokkal, akik a reformkor és a szabadságharc demokratikus törekvéseit magába sűrítő nemzeti gondolat jegyében követelnek még reális önismeretet a történetírás múltjában is. A Horvát István történetírói értéke körül kialakult vita csak egyik ága az alapvető szemléleti és módszertani kérdések körül gyűrűdző, az egész évtizeden áthúzódó polémiának. Ez felkavarja az érzelmeket, a gondolkozás többévszázados múltját, magával ragadja az egyházak konzervatív irányzatainak képviselőit és mindenképpen messzeható jelentőségű. Megzavarja még a különben realista igényekkel fellépő Wenzel Gusztáv ítéletét is. Wenzel Endlicher Istvánról alkotott portréjában még a természettudományos felfogást erőteljes vonásokkal hangsúlyozza, és leszögezi, hogy „Endlichernek nyelv és történettudományokbani egész iránya a pozitív tudományok kritikájának legmagasabb pontjáról indult ki". Sőt a Horvát István személye körül zajló polémiában is széles körű historiográfiai áttekintés alapján a józan, ,,a tudomány méltóságához illő" kritika hívének vallja magát. Am lényegében mégis a korszerűtlen történetfelfogás prolongálásához szolgáltat érveket, mikor Horvát „tudományos becsületét védeni" felszólal, s kifejti: „Egyedül mi vagyunk már képviselői a hun— scytha népcsalád történeti nagyságának, hivatva ennek emlékét gondosan fentartani, és nagy őseink dicsőségére magunkat méltónak mutatni."34

Hasonló figyelhető meg Salamon Ferenc historiográfiai tájékozódásában. Felfogása szerint a történetírás, ha a szórakoztatást, vigasztalást tekinti céljának, nem tudomány, Bajza történetírói portréjából mégis kihagyja a szemléleti vonalat. Sőt Horvátot illető kritikájáért inkább elmarasztalja: „Horvát István ellen igazsága érzetében, minden legkisebb kímélet nélkül szólt."3

5 Látnivaló, hogy a magyar történetírás addigi teljesítményének értékeléséről az 1850—60-as években realista és romantikus tendenciák harca folyt. Kérdés, hogy e változó nézeteknek, vitáknak kedvező átmeneti időszak kitermelt-e nagyobb átfogó jellegű historiográfiai műveket. Horváth Mihály az új történetírás történetéről A korszak historiográfiai törekvéseit két nagyobb mű foglalja össze. Egyik a hazai történettudomány fejlődésének reformkori szakaszát tekinti át, a másik önálló historiográfia, mely a kezdetektől a kiegyezésig követi történetírásunkat. Számunkra különösen értékesek, mert áttételesen sőt töredékeiben, de jól felismerhetők bennük a korszak két kiemelkedő történetírójának, Horváth Mihálynak és Szalay Lászlónak historiográfiai elvei. 33

„A tudat együtt, de nem egyszerre mozog a léttel. " Mátrai : A művelődéstörténet néhány módszertani problémája. Századok, I. [1867] 238. 1. Toldy 1861-ben páratlan soviniszta szenvedélyéről: Szabad Gy.: Nacionalizmus és patriotizmus konfliktusa az abszolutizmus korában. A magyar nacionalizmus kialakulása és története. Bpest. 1964. 157—158. 1. 34

Wenzel G.: Endlicher István emlékezete. Új Magyar Múzeum (UMM) 1851. IV. fűz. 197—199. 1.; Wenzel G.: Eszmetöredék a magyarok eredetéről. UMM 1851. VIII. füz. 433—439, 499. 1. 35

Salamon F.: Külföldi irodalmi szemle. Salamon Ferenc kiadatlan irodalmi dolgozatai. MTA Könyvtára Kézirattár. Ms. 10. 321/11. Salamon F.: Bajza József emlékezete (Necrolog) PN, 1858. Salamon F. Irodalmi Tanulmányok II. köt. 267—280. 1.