Századok – 1969

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI

'962 В. VÁRKONYI ÁGNES Bizonyos, hogy az értékelés bizonytalanságát sok egyéb, itt nem részletezhető körülmény mellett erősen befolyásolta Toldy Ferenc nagy tekintélye, aki ellen Rátli fiatal kora óta harcolt, ám e jelenség alapvető oka a romantikus szemléleti elemek előretörésében rejlik. Már az 1850-es években tanúi lehetünk olyan törekvéseknek, melyek történetírásunk múltbeli útjain a feudális-romantikus szemlélet alapján tekintenek végig. Kezdetei ennek Toldy Ferenc historiográfiai munkásságához fűződnek. Mint az akadémia titoknoka eleinte valószínűleg hivatali kötelességéből, később viszont tudatos tudománypolitikai meggondolásokból minden elhunyt historikus felett ő tartott életművét értékelő emlékbeszédet. Kezdetben a történetírást mint irodalomtörténész főleg a magyar irodalom részeként fogta fel, s az 50-es évek folyamán ismeri fel másokkal együtt az önálló historiográfiai tájékozódás és tudománytörténet nagy politikai jelentőségét 1853—56 között portréi még „józanul" reális határt igyekeznek vonni a régi és az új történetírás közé. Később azonban értékelő kategóriái egyértelműen a feudális-romantikus szemléletet tükrözik. Nemesi hazafiság, az uralkodó osztályok érdekeinek kisajátított nemzeti érzés, a múlt dicsőségének, a régi nagyság emlékének megőrzése: ennyit kíván a historikustól. Nézete szerint a történész legfőbb hivatása vezérfonalat vagy igazolást írni a politikusoknak, az a rangos tudós, aki fellebbenti a jövendő fátylait. Már 1855-ben Teleki József életművének értékelése ürügyén körvonalazza később egyetemi előadásain gazdagon kifejtett elméletét a magyar nép nyugati hivatásáról Kelet-Európa népei között. Historiográfiai koncepciója a hun—magyar rokonság elvének védelme során, és az általa ,,materialistikus"-nak minősített, de valójában csupán realista nézetek ellen impozáns fáradhatatlansággal és eréllyel vívott harca során alakul ki. Elméletének középpontjában Horvát István történetírása áll. Elsők közé tartozik, akik Buckle történetírását tudománytalannak minősítik, s vele szemben a nagy egyéniség tetteit megörökítő írók jelentőségét hangsúlyozzák. Bírálatot nem tűrő és arisztokratikus törekvéseinek egyik áldozata fiatalkori fegyvertársa, Bajza, akinek a hazai történettudomány fejlődésében vitt nagy jelentősége először az ő kezén sikkad el. Megdöbbentő, hogy milyen könnyen elfeledkezik Bajzának Horvát Istvánnal vívott vitájáról. Pedig tisztában kellett, hogy legyen Bajza kritikáinak jelentőségével, s mindenkinél jobban ismerte pályatársának történetírói elhivatottságát. Mégis megelégszik annyival, hogy szép stílusáért, az anyag célszerű elrendezéséért megdicséri Bajza Világtörténetét, de történetszemléleti törekvéseiről nem szól.32 Érthetetlen lenne, hogy meg sem említi a Bajza—Horvát polémiát, ha nem tudnánk, hogy ekkor, 1861-ben már erős a törekvés a régi nemesi történetszemlélet jegyében alakítani ki az új Magyarország társadalmának történeti gondolkozását. Megerősödött öntudatú, maguk politikai és társadalmi restaurálására készülő magyar arisztokrata és volt nemesi rétegek érdekeit képviselve tör előre az új historiográfiai koncepció. Toldy csak elébe megy és megfogalmazza. Az 1850-es évek vitái — Horvát István történetfelfogása és a magyar dicsőséget a hunok világhódító hatalmával kezdő történetírás védeladtaa MTA-nak 1869. ápr. 5-én tartott ülésében. Pest. 1869; Ipolyi A.: Emlékbeszéd Ráth Károly felett. (1869-ben a Történelmi Társulat nagygyűlésén.) Századok, III. [1869] 361—377. 1. 32

Toldy F.: Emlékbeszéd Bajza József felett (1861. dec. 22.) TFÖM VI. 25.í.