Századok – 1969
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI
HISTORIOGRÁFIAI TÖREKVÉSEK MAG VARORSZÁGON 959 tott, hogy a meginduló Budapesti Szemlében mint szerkesztő fórumot nyitott történetkritikai és historiográfiai tanulmányoknak.2 6 A korabeli historiográfia realista tendenciáit az a tudománypolitikai elv segítette, melynek leghatározottabb képviselője Eötvös József volt. Többször leszögezte, — nevezetesen az Erdélyi Múzeum megnyitása ünnepén Kolozsvárott (1859) és a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pesti nagygyűlésén (1863) —, hogy a tudományok útját és irányát elsősorban az emberiség egyetemes fejlődése határozza meg és nem a nemzetiség. De a magyar történettudományra is érvényesen ? Úgy tűnik, igen. Bár felfogása e tekintetben a legnehezebb próbát kellett hogy kiállja. 1865-ben Szalay László fölött ő mondott emlékbeszédet az Akadémián. Szalay a kortársak szemében az egyik legtekintélyesebb történetíró, Eötvös benső barátja volt. Eletüket közös tanulmányok, véleménykülönbségek ellenére is egybekapcsolódó politikai elvek és küzdelmek fűzték össze. Mégis Eötvös gondolatait csupán mint könnyű fátyol kíséri az érzelmi elfogódottság. Nem politikai jelszavak alapján ítél. Bár tartózkodó tapintattal ugyan, de végig kíséri Szalayt mindazon az elhatározó és döntő fordulatokon, melyek életét és életüket a nemzet történetével szétválaszthatatlanul összeforrasztották, mégis a közelítő kiegyezés gondolata nem alapvető tényező a történetíró súlyának megmérésében. Méltányolni ezt majd akkor fogjuk, mikor látjuk, hogy egy évtized elmúltával már, ha igazán nagynak akar látni a kor egy historikust, csak Deák Ferenccel vagy Kossuth Lajossal tudja összevetni őt. Szalay tudományos munkásságát Eötvös kritikusan és szépítgetés nélkül követi végig. Az érdekli elsősorban, hogy milyen volt a szemlélete, hogyan akart hatni korára. Természetesnek tekinti, hogy szemlélete változott. Még nincs szükség rá, hogy szoborba öntsék a történetírót az elvhűségüket fennen hangoztatok, akik maguk is csak felvett pózokban jelennek meg majd a közönség előtt. Eötvös megállapítja, hogy Szalayra is, mint általában akkor az ifjúságra Horvát István és személyén át is, meg különben is természetesen a romantika nagy hatással volt. De Szalay történetszemléletének a júliusi forradalom merőben új irányt adott. Ezután már a régiség helyett a francia forradalom történetét tanulmányozza Szalay. Miért? Eötvös magyarázata lényegbevágó: az új társadalom felépítésének törvényeit akarta belőle megismerni. Hangsúlyozza, hogy Szalayt az emberi szellem és — figyelmünket főleg ez ragadja meg — a társadalom története érdekli. Számbaveszi Szalay munkásságának társadalmi hatását, politikai, publicisztikai működésének történetszemléleti gyökereit és a szabadságharc után kibontakozó történetírói munkásságát. Szubjektív indítékait és objektív eredményeit. Egyszóval nyoma sincs még annak — amivel később annyian visszaélnek —, hogy a történetírót részleteiben, esetleg egyetlen műve, egyetlen gondolata vagy tette alapján ítélje meg.2 7 A teljesség igénye az, ami Eötvös Szalay-emlékbeszédében megragad. Különösen, ha látjuk, hogyan hullatja már el ez a kor a letűnt évtizedek történeti gondolkozásában kiérlelt fontos szemléleti elemeket. Eötvös értékíté-26 Ceengery történetkritikai munkásságának nem eredeti voltát Angyal Dávid tárta fel. Angyal D.: Falk és Kecskeméthy levelezése. Bpest. 1925. 612. 1. 2. jegyzet. 27 Eötvös J. : A tudományos intézetekről. Elmondta a MTA nevében az Erdélyi Múzeum megnyitása ünnepén, Kolozsvárott 1859. nov. 23. Eötvös Összes Művei (EÖM) VIII. köt. Beszédek I. 239—240. 1. ; — A hazai tudományosságról. Beszéd a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Pesten tartott nagygyűlésén 1963. EÖM 267, — Szalay László. Elmondta a MTA 26. közülésén 1865. dec. 11. 174—210. 1.
