Századok – 1969

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI

HISTORIOGRÁFIAI TÖREKVÉSEK MAG VARORSZÁGON 953 E vázlatos áttekintés csupán a magyarországi historiográfiai törekvések áttekintésének bevezetéséül szolgál. Általánosságban Magyarországon is hasonló folyamat játszódott le. A történettudomány súlyát jelző mérlegen az értékskála alaposan megváltozik. Kezdetben a históriaírás társadalmi elkötelezettségét, a közönséggel való viszonyát, a társadalmi szempontokat és szemléleti fogantatásokat jelzi a historiográfiai mutató. A magyar történetírást az egyetemes törekvések részének tekintik, s keresik a szomszéd országok históriai tudományával a kapcsolatot. Ám a skála gyorsan leszűkül. Alfája és ómegája a kisajátított nemzeteszme lesz. Ilyen skálán mozog a mérleg nyelve politikai pártok, országok, az uralkodóház, a politikusok és a vallásfelekezetek nevei között. Historiográfiai törekvéseink múltja azonban még nincs számbavéve. Feltárása széleskörű munkát igényelne, hiszen mint láttuk a történetírás története iránti igény a szemléleti és kritikai törekvésekkel szinte elválaszthatatlan egységben jelentkezik. Mi itt csupán azt vehetjük számba, hogy mikor és hogyan tűnik fel a reális önismeret igénye a hazai történetírásban, milyen értékmérő kategóriák alakulnak ki és mennyiben lesz historiográfiai törekvések tárgya a pozitivista történetszemlélet. Főleg pedig arra akarunk választ adni, hogy miként alakult ki a pozitivista történetszemlélet és a magyar történetírás viszonyáról az a legpregnánsabban a szellemtörténészek által megfogalmazott felfogás, amely rendkívül szívósnak bizonyult, sőt a köztudatba is átment. 2. A magyar polgári historiográfia kezdetei A polgári átalakulásra megérett Magyarországon a történettudomány társadalmi helyzete megváltozott. Nem mulattatást, vigasztalást, hanem hasznos, praktikus ismeretanyagot várnak a történettudománytól mindazok, akik a polgári átalakulás szükségét felismerték. Most a reformkorban próbálják először lemérni társadalomtörténeti igényű kritikával annak értékét, amit a hazai történettudomány addig alkotott. Most alakul ki néhány olyan értékelő kategória, amely köré majd a szabadságharc után felépülnek az első historiográfiai áttekintések. Soha nem annyira világos, mint a reformkorban, hogy a tudományos kritika és historiográfia édes egy testvér, s a historiográfiát mint a történettudomány önismeretének tudományát a kor haladó társadalmi igényei hívják életre. Innen a reformkori történettudomány szaggatott és töredékes, de magashőfokú és nagyigényű kezdeményezése: rendet teremteni többek között tudománytörténetünk és azzal együtt történetírásunk múltjában. Historiográfiai igényele a reformkorban és 1848!49-ben , .A botránkozásig uralkodik íróinknak nagyobb felekezetében a theoriátlanság" — állapította meg Bajza József, mikor ismerkedni kezdett a magyar történelmi munkákkal, s hamarosan 1834-ben már a reformkori historiográfiai tájékozódás legátfogóbb vázlatát készíti el. Mikor új, korszerű történelmi műveltségének fegyvereivel azt az álmodozó, légvárakat építő romantikát History and Historians in the Nineteenth Century 1913 és 1967 között öt kiadást ért meg. E. Fueter : Geschichte der Neueren Historiographie. München u. Berlin. 1911. 2 Századok 1969/5—6