Századok – 1969

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI

'954 В. VÁRKONYI ÁGNES veszi célba, mely Horvát István utolsó müveiben, főleg a ,,Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történeteiből" (1825) c. munkájában testesült meg, szemlét tart a magyar historikusok fölött is. Horvát István munkáiban van sok hasznos részlet — állapította meg Bajza — , de egészében nem üti meg a tudomány új követelményeinek mértékét. „A hazaszeretet már nem elég a múlt feltárásához — írta —, a tudomány világában hidegebb megfontolás és ítélet kezdenek országlani." A históriát „álmokkal, képzeletszülte regékkel elárasztani nem nagy nyereség" — szögezte le. Nem azt kell csupán a múltból tudniok, hogy mi történt, hanem, hogy „miért szükségképpen így történt". Aki halad, az a polgári élet nyomaira kíváncsi a múltból. ítélete az öreg Horvát Istvánról kegyetlen, de igaz: „levegői képek után kapkod, bizonytalan világok fölfedezésére indul, . . . szörnyű históriai misztikumokat helyez" a magyar múltba. De nem a személy, hanem a szemlélet az, amit a kritika hegyére tűz; Horváttal együtt több régi historikust félretol, másokat pedig kiemel az elfeledés vagy ismeretlenség homályából. így Pray György vagy Katona István történetírásával szemben előnyben részesíti Engel János munkásságát. Kortársai közül pedig Jankovich Miklóst, Czech Jánost, Gvurikcvies Györgyöt, tehát mindazokat a történetírókat becsüli nagyra, akikről köztudomású, hogy hatalmas anyagot gyűjtöttek össze a polgárság, a városok, a művelődés, a könyvnyomtatás stb. történetéről. „Csak a megállapodás, penész és szellemi halál barátai tartanak mindannak vak imádásában dicsőséget, ami ő" — rekesztette ki Bajza Horvát Istvánt a kor történettudományából.19 Pedig Horvát fiatalkorában a természettudományokért hevült, materialista volt, radikális gondolatok fűtötték, nemes patriotizmus hatotta át és bírálta a feudahzmus tekintélyeit.Vajon sokan látták-e olyan világosan a jobbágyaitól félő nemes mentalitásának korszerűtlen voltát mint ő. 1809-ben írta,,Miért szenvedjünk mi a'koron, midőn az ellenség nem ellenünk, hanem az Uralkodó Nemzetség ellen küszködik ? Eszközleni köllene e'től való meg szabadulásunkat, nem gátolni. Ügy, de a gőgös földes Úr méltán félhet a'tól, hogy Ínséggel küszköda jobbágya e'koron neki egy vagy két napi robottal kevesebbet fogna szolgálnia ! — Int az idő, hogy Constitutiónknak szennyeit nálunk is lemossa az emberiség, s könnyebben pihegtessük a' minden féle embereket tápláló földművelőket.. . " És ki tart szemlét olyan éles kritikával a letűnt idők históriaírása felett, mint a még egyetemista Horvát: „Közönségesen eddig még egy jó történet írónk sintsen, mert Katona egész az unalomig szentes; Pray pedig, ha nem olly buzgó Pap is könyvében, mint Katona, még is mind szentes, mind igen fog a fejedelem mellett akkoris, mikor a nemzetnek tagadhatatlan igazsága vagyon. A' többi újabb történetírók nagyobb részént ezeket tették által Papirosról papirosra: a' régiek pedig tsupa tsuda tevők. Egyikben sem láthatni le rajzoltatva a Haza állapotát a' különbféle Fejedelmek alatt." Baráti köre mikor szemlét tartott a magyar történetírók fölött, csak Cornides Dánielt látta kimagasodni a feudális szellemmel áthatott tudósok közül. Horvát új utakra készült, mikor a magyar múlttal foglalkozni kezdett: „Más üdők is kívántatnak, meg köll engednünk, a'hoz, hogy szabad legyen tudományunk szerént derekas Magyar Históriát készítenünk."20

De a modern történetírás 19

Bajza J. : Levél a Kritikai lapok III. Füzete iránt 1834 aug. 10 és Emlékeztető Horvát István számára. Bajza József Válogatott Munkái, Magyar Klasszikusok 195—205. I. 20

Horváth I. : Mindennapi. Horvát István Pest-Budai naplója 1803—1809. Kiadja az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Apáczai Csere János Gyakorló Iskolája tanárainak