Századok – 1969
Krónika - Beszámoló Márkus László kandidátusi disszertációjának vitájáról (Sárdi Anna) 922/IV
KRÓNIKA 925 és belső kör „határzónájából". Az opponens szerint érdemes lenne kiegészítésül utalni a puccskísérlet miatt letartóztatott Vannay és a KMP letartóztatott vezetőivel szemben hozott ítéletek különbségére. A nemzeti koncentráció körüli harc tárgyalásánál, ahol a szerző a terv meghiúsulását Bethlen és csoportjának ellenállá4ában ill. Károlyi ós az ellenzék határozatlanságával magyarázza, véleménye szerint fontos lenne annak vizsgálata is, hogy a terv esetleges megvalósításának milyen reális lehetőségei voltak a gazdasági válság éveiben, és hogy a terv sikeres végrehajtása kivezető utat jelenthetett-e volna a bethleni kormányzat csődjéből, új szövetség kezdetét jelenthette-e volna az uralkodó csoportok számára, vagy csupán taktikai lépés volt-e. A szerzőnek arra a megállapítására utalva, mely szerint „a Károlyi kormány tizenhárom hónapja alatt azonban világossávált, hogy a mélyülő válság objektíve lehetőséget teremtett a rés további tágítására, az ellenforradalmi rendszer konzervatív kereteinek és fasiszta jellegének megfékezésére, a fasiszta jelleg visszaszorítására", az opponens megállapította, hogy szükséges lett volna annak felvázolása is, hogyan lehetett volna élni ezzel a lehetőséggel. Szerinte gazdagította volna a Károlyi-kormány elemzését, ha Márkus részletesen foglalkozott volna az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről szóló törvényjavaslat körüli vitákkal, ós a viták mögött meghúzódó politikai ellentétek ismertetésével. Felhívta a figyelmet arra. hogy egyesek korábban e törvény benyújtásában és a körülötte kialakult vitákban látták a Károlyi-kormány bukásának egyik okát. Opponensi véleményét azzal zárta, hogy a magas színvonalú munka nemcsak a választott időszak történetét gazdagította új eredményekkel, hanem hozzájárult az egész Horthy-fasizmus politikai történetének jobb megismeréséhez. A disszertációt elfogadásra ajánlotta. Siklós András kandidátus opponensi véleményében bevezetőként általában szólt a disszertáció érdemeiről, jelentőségéről. Kiemelte: a disszertáció azzal, hogy a hatalmon levő osztályok-politikai csoportosulások belső harcait konkrét anyag alapján, az ellenforradalmi korszak válságos, az ellentéteket kiélező (az ilyesféle vizsgálódás számára tehát különösen alkalmas) időszakában beható vizsgálat tárgyává tette, jelentős mértékben hozzájárult az ellenforradalmi rendszer jellegének, hatalmi viszonyainak jobb megértéséhez. A disszertáció kézzelfogható eredményei bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a marxista történetírás a Horthy-korszakkal kapcsolatban sem elégedhetett meg csupán az alapvető osztályellentétek felszínes, szélsőségekben mozgó ábrázolásával. Az objektív történelmi folyamat mélyebb megértése, a történeti valóság maximális megközelítése érdekében elengedhetetlen a szembenálló osztályok és rétegek belső ellentéteinek, harcainak, e harcok céljainak, gazdasági-társadalmi vonatkozásainak az elemzése is. A disszertáció forrásanyagával kapcsolatban rámutatott arra, hogy a szerző bőven merít az ismertebb levéltári állagokból, és elsőízben publikál iratokat Károlyi Gyula családi levéltárából. A nyomtatásban megjelent forrásanyagról szólva, dicsérőleg említette az egykorú politikai röpirat-irodalom felhasználását, a külföldi sajtó megnyilatkozásainak figyelembevételét. Megállapította, hogy a disszertáció nemcsak a források feltárása ós számbavétele terén, hanem a források kezelését, felhasználásának módját illetően is kiemelkedő teljesítményt nyújt. A dolgozat tartalmi részét tekintve az opponens helyeselte, hogy a szerző a nagybirtok ós a finánctőke szerepének bemutatása mellett aláhúzza a „fehérgárdisták vezette, parlamentnélküli diktatúrát követelő, többségében közalkalmazotti és a szabadfoglalkozású rétegeket képviselő csoport" jelentőségét is. Egyetértett azzal, hogy a disszertáció a nagybirtokosok és nagytőkések hatalmának kizárólagosságát valló leegyszerűsített felfogással szemben, a három szövetségben levő, de a gazdasági és politikai hatalomért, az abban való nagyobb részesedésért belső harcot vívó, e harc során újra és újra differenciálódó irányzatot a maga bonyolultságában kívánja ábrázolni. Kritikai megjegyzései néhány, a disszertáció főmondanivalóját nem érintő, tartalmát lényegesen nem módosító észrevételre szorítkoztak. Így hiányosságként említette, hogy — néhány utalástól eltekintve — nem foglalkozik a kereskedelmi tőke gazdasági és politikai szerepével az adott időszakban. Nem mutatja be kielégítő módon a római katolikus egyház kiterjedt nemzetközi összeköttetésekkel rendelkező vezető köreinek a rendszer belső eszmei-politikai harcaiban játszott szerepót. A Gömbös körül tömörülő fajvédőcsoport összetételét, társadalmi bázisát ós politikai erejét mérlegelve nem szól kellően a hadsereg, a fiatalabb tisztikar szerepéről. Véleménye szerint a fegyveres testületek keretében helyes lett volna a rendőrség szerepével is foglalkozni. A belső harcok szempontjából ugyanis nem elhanyagolható körülmény, hogy a budapesti rendőrség a belső harcokban