Századok – 1969

Krónika - Beszámoló Márkus László kandidátusi disszertációjának vitájáról (Sárdi Anna) 922/IV

926 KRÓNIKA nem a fajvédők, hanem inkább a finánctőkés körök támaszát jelentette. A fajvédő csoport sokoldalú bemutatásával kapcsolatban azt hiányolta, hogy a disszertáció nem tér ki széleskörű nemzetközi öszeköttetéseik ismertetésére. Ez szükséges lett volna, mert a Gömbösféle fajvédő csoport távolról sem tekinthető egyszerűen csak magyar jelenségnek. Ez egyben egy semmitől vissza nem riadó, új háború kirobbantására szervezkedő nemzetközi maffia magyarországi megjelenése is volt. Kialakulása, léte, működése a magyar társadalmi-politikai jelenségek elemzéséből önmagában véve nem is érthető meg teljesen. A továbbiakban sorra vette a disszertáció egyes fejezeteit, és vázlatos felsorolását adta a különösképpen figyelemreméltó részleteknek. így kiemelte többek közt, hogy a Károlyi-kormány külpolitikájával kapcsolatban a tanulmány elsőízben elemzi azokat — a közvéleményt ebben az időben erősen foglalkoztató—elképzeléseket, melyek Közép-Európa gazdasági és politikai problémáinak megoldását a dunai államok szorosabb együttműködésének jegyében keresték. Megállapította, hogy a gazdasági válság elmélyülésének talaján kibontakozó társadalmi erjedést vizsgálva, a szerző jól látja, hogy ez az erjedés — bár előtérben még a baloldali radikalizmus áll —, a kisebb ellenállás, vagyis a szélsőjobboldal irányába is megkezdi mozgását. A radikalizmus az elnyomott osztályok tudatában összetetten, kialakulatlanul, egyidejűleg bal- és jobboldali nézetekkel átszőve jelentkezett. Érdekesnek találta a fasiszta szervezetekkel foglalkozó részletek során a szélsőjobboldal „plebejusi ágaként" jellemzett kaszáskeresztes mozgalom programjának elemzését. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a Károlyi-kormány lemondásának körülményeivel foglalkozva, a disszertáció elsőízben használja fel és közli teljes terjedelmében azt a magánlevelet, amelyet Bethlen szeptember 2-án írt Károlyi Gyulához. E dokumentum minden eddig feltárt adatnál jobban és konkrétabban mutatja meg Bethlen szerepét a kormány megbuktatásában és egyben felelősségét Gömbös kinevezésében. Befejezésül egy általánosabb jellegű észrevételt tett a disszertáció témaválasztásával kapcsolatban. Rámutatott arra, hogy Márkus László tanulmánya az uralkodó osztályok, a középrétegek belső gazdasági-politikai harcával foglalkozik. A témaválasztásból ós a téma felfogásából szükségszerűen következik, hogy a disszertáció az ellenforradalmi rendszerrel alapvetően szembenálló — általa külső körnek nevezett — osztályokra ós rétegekre, így a munkásmozgalomra is csak annyiban tér ki, amennyiben ez a választott téma megértéséhez feltétlenül szükséges. A témaválasztásból következik az is, hogy a gazdasági intézkedések ismertetése és elemzése során azok az intézkedések állnak inkább az előtérben, melyek a belső kör érdekellentéteinek, harcainak szempontjából jelentősek, és nem azok, melyek a gazdasági problémáknak a dolgozók rovására történő megoldását tükrözik. Bár mindez a disszertációnak nem fogyatékossága, csupán módszeréből és témaválasztásából eredő sajátossága, mégis arra figyelmeztet, hogy a magyar történetírás számára e hiányzó problémakörök részletes és hasonló színvonalú kimunkálása, a kép teljessé tétele, még le nem törlesztett adósságot jelent. Hangsúlyozva a munka úttörő jelentőségét, a disszertációt kiemelkedő teljesítményként értékelte, ós elfogadásra ajánlotta. Márkus László válaszában megköszönte az opponenseknek elismerő véleményüket és kritikai észrevételeiket. Az opponensi vélemények fő vonalával egyetértett, kritikai megjegyzéseiket elfogadta. Siklós Andrásnak a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó megjegyzéseire elmondta, hogy ezeket munkájában hasznosítani fogja, a francia kölcsönre vonatkozóan pedig jelezte, hogy új forrás birtokába jutott, amelyből kiderül, hogy a francia kormány nem szabott semmilyen politikai feltételt az adott kölcsön ellenében. Elfogadta Kónya észrevételét, mely szerint az összeférhetetlenségi törvényjavaslat vitáit a disszertációban nem tárgyalta kellő részletességgel, minthogy nem ez volt a Károlyi-kormány bukását kiváltó ok. Figyelemre méltónak tartotta Siklósnak a rendőrség liberális hírére vonatkozó megjegyzéseit. Az államrendőrség struktúrájának és alakulásának története még feldolgozatlan, de rámutatott arra, hogy éppen az 1931 —32-es időszakban következtek be olyan személyi változások, amelyek a fajvédő vonal erősödését jelezték a rendőrségen belül. A honvédség tisztikarának szerepéről szólva pedig arra utalt, hogy abban a folyamatban, amelyben a legitimistákat fokozatosan kiszorítják a fajvédők, a Károlyi-kormány időszaka az átmenetet, a belső pozícióharcot jelentette. Kónyának a Vannay-puccsal kapcsolatosan felmerült terminológiai problémájára válaszolva hangsúlyozta, hogy a tárgyalt időszakban már megmutatkozott a jobboldali radikalizmus hatása a munkásság körében is. Amellett, hogy tömegbázisuk alapjának a városi kispolgári, közalkalmazotti, deklasszált rétegeket tekinthetjük, figyelembe kell venni, hogy építettek a munkásosztály egy bizonyos kategóriájára, a volt frontharcosokra, akiket alkalmasnak tartottak a nacionalista, soviniszta, revizionista demagógia befoga-