Századok – 1969

Krónika - Beszámoló Márkus László kandidátusi disszertációjának vitájáról (Sárdi Anna) 922/IV

922 KRÓNIKA Elismeri, hogy a viszonylag nagy mennyiségű forrásanyag ellenére sem sikerült a béreknek a tárgyalt fél évszázadban bekövetkezett alakulásáról összefüggő áttekintést adnia, mert egyes időszakokra vonatkozóan hiányzanak a szükséges adatok. Az országos helyzettel való összevetés is lehetetlen addig, míg minden időszakot ós munkáskategóriát magában foglaló, megbízható feldolgozás nem áll rendelkezésünkre. Elismeri továbbá, hogy az infláció időszakában alkalmazott reálbér-számítások hibás módszerekkel készültek. Válaszának további részében Baksay Zoltán azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a 30-as évek politikai változásai s a háború ideje miféle elmozdulásokat hoztak létre a munkások politikai tudatában. Úgy véli, hogy a rendelkezésre álló források alapján konkrétabb rótegelemzéseket — ebben a vonatkozásban — még igen nehéz lenne végezni. Abban a kérdésben pedig, hogy az egyes pártok mekkora befolyást gyakoroltak a csepeli munkásokra, hogy milyenek voltak a szervezettség méretei a különböző időszakokban, rendkívül nehéz az előrejutás, hiszen nem rendelkezünk errevonatkozó megbízható forrásokkal. A továbbiakban Baksay Zoltán az SzDP-t jellemző ítéleteiről szólva elmondotta, hogy elismeri ezeknek néhol túlzó, sommás jellegét, bár — amint mondotta —• „ezek mögött mindig konkrét tényanyag van, s csak terjedelmi korlátok miatt alkalmazta ezt az összefoglaló módszert". így pl. helytállónak tartja azon állítását, hogy a válság alatt a csepeli munkások nagy része elfordult az SzDP-től és a KMP politikáját követte. Ugyancsak fenntartja azt a tételét, hogy 1918— 19-ben a csepeli munkástanács ós az SzDP tagjainak döntő többsége centrista volt. Bizonyítása egyszerűen azért hiányzik, mert azzal hihetetlenül terjedelmessé tette volna disszertációját. Elismeri viszont, hogy Kunfi Zsigmondot téves ,,jobboldali"-ként értékelni. A Demóny-csoport értékelését hiányoló opponensi kritikára válaszolva elmondta, hogy tudatosan tartózkodott attól, mivel a kérdés végső és megnyugtató, átfogó értékeléséhez több, ma még tisztázatlan kérdést kell történetírásunknak megoldania. Az országos történeti eseményekre vonatkozó adatokat és értékeléseket történeti irodalmunk alapján tárgyalta a jelölt, s mint hangsúlyozta, a disszertációjában található téves értékelések egy része az ilymódon forrásként használt művek hiányosságait is tükrözi. A kronológikus tárgyalási mód által felvetett, s Erényi Tibor által említett követelmények jogosságát elismeri, s ugyancsak elfogadja azon kritikai észrevételét is, hogy a Tanácsköztársaság ideje alatti termelésről nagyon keveset beszél a disszertáció. Hozzáfűzte azonban, hogy a zilált átmeneti gazdasági helyzet, az anarchikus iratkezelés miatt csak nagyon gyér forrásanyag áll ehhez rendelkezésünkre, úgy hogy Berend—Ránki Csepel gazdaságtörténetét tárgyaló munkája sem nyújthatott e vonatkozásban számára segítséget. Miután az opponensek a jelölt válaszát elfogadták, a Bíráló Bizottság azon határozatot hozta, hogy Baksav Zoltán számára a kandidátusi cím megítélését javasolja a TMB-nek. Stier Miklós * Márkus László disszertációjának témája „Az ellenforradalmi kormányzati erők átcsoportosulása a gazdasági válság hatására 1931 — 32-ben". Az első fejezetben foglalkozik az ellenforradalmi kormánykoalíció belső krízisével a gazdasági válság kibontakozásakor, a másodikban elemzi a Károlyi-kormány politikáját és a kormányt támogató csoportok önállósulási törekvéseit, a harmadikban pedig a kormánykoalíció belső átalakulását. Az 1929-es gazdasági világválság a magyar társadalom minden rétegét érintette, így jelentős hatással volt a bethleni konszolidáció gazdasági előnyeit élvező uralkodó osztályok és középrétegek helyzetére is. Az 1919 — 21-ben létrehozott ellenforradalmi rendszer fasiszta jellegű konzervatív-reakciós típusú diktatúrájának három fő irányzata, a fehérgárdistáknak főként a közalkalmazotti és a szabadfoglalkozású rétegekre támaszkodó, nyílt, parlament nélküli diktatúrát követelő csoportja; az egyházi és világi nagybirtokosoknak a középbirtokosokra és a kulákságra támaszkodó csoportja; és a finánctókósek között eddig lappangó gazdasági és politikai ellentétek a válság és a fokozódó tömsgnyomás következtében egyre inkább felszínre kerültek. A csoportokon belül is megindult a differenciálódási folyamat. Bethlen felismerve a kormányzati rendszeren belül felmerülő ellentéteket, a status quo fenntartásának taktikáját követte; alkalmazkodva az új viszonyokhoz, különféle